Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: krumpli
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Fekete Ferencné dr.: Hárpiából kezes bárány (Árva autó 3. rész)

Júliusi délutánon pontosan öt óra volt, amikor az oktatóval együtt bementem a garázsba. Még jóformán oda se értem a vezető ülés közelébe, amikor a széppé varázsolt autóm ismét véleményt nyilvánított.

- Újabb hímnemű lény! Mondd neked nincsenek nőnemű ismerőseid rajtam kívül? Meg kell vallanom, hogy ő azért sokkal jobban néz ki, mint a szerelőd és a fürdető mestered. Ne szólj semmit, kitalálom én, hogy miért jött – akadályozott meg abban, hogy bármit is mondjak.

- Igen, már emlékszem, hogy nem is olyan régen mondtad nekem, hogy ő oktat majd téged arra, hogy engem tudj vezetni. Kíváncsian várom, hogy mit tud jobban, mint én - mondta fellengzősen. Na, fogjunk hozzá! - fejezte be végre.

Hosszú évek teltek el azóta, hogy utoljára autót vezettem. A négyütemű Wartburgot se nekem találták ki és bizony ezt is csak alig ismerem. Az utas ülésen kényelmesebb volt utazgatni és egyszer sem jutott az eszembe, hogy átvegyem kormányt.
Mindenképpen a legelején kell elkezdenem. Lépésről lépésre vissza kell szereznem a korábban begyakorolt, de mára már a homályba veszett vezetési rutinomat. A döntésem visszavonhatatlan – határoztam mindjárt a legelején.

Először a műszerfallal ismerkedtem, - Szuzi csak figyelt és eléggé visszafogta magát – majd a sebességváltó és a pedálok következtek. Az öt sebességfokozattal nem volt gondom – legalább is én úgy éreztem. Hanem a hátramenet kapcsolása egyszer sem sikerült. Hogyan tudok majd kimenni a garázsból? Kezdtem kétségbe esni az ügyetlenségem miatt. Már - már arra gondoltam, hogy ebben biztosan „Szuzi” keze van benne. Megmakacsolta volna magát? Lehet, hogy ő nem akar hátrafelé menni? Szórakozik velem?

Amikor az oktató megfogta a kezemet és ez által megéreztem a kapcsolás módját az én autóm, mint egy hárpia rivallt rám.

- Eddig kibírtam szótlanul, pedig néhányszor a kuplungom nélkül akartál sebességet kapcsolni, de most, hogy még hagyod, hogy a kezed is megfogja, ez már több a soknál!

Aha, kibújt a szög a zsákból. Uramisten, ez átváltozott féltékeny erénycsősszé – gondoltam magamban. A megbeszéltek szerint lassan elindultam hátrafelé.

- Nem válaszolsz? Látom rajtad, hogy mosolyogsz, pedig semmi okod sincs rá. Ugye nem akarod, hogy azt gondolja, hogy meghibbantál? – folytatta bántóan és kissé gúnyosan is.

Ettől olyan izgatott lettem, hogy a kormánykerék elfordításával a kocsit jobbra irányítottam. A következő pillanatban a garázs jobb oldalán először fennakadt, majd előremenetben a földre landolt az oldalsó tükör. Szerencsére nem tört el és visszahelyezve még be is tudtam állítani.

Na, most elégedett lehetsz – állapítottam meg magamban. Szegény sérült tükör! – sóhajtottam. Előremenetbe kapcsoltam és újra ott voltam, ahonnan elindultam.

- Ne a tükröt sajnáld, hanem engem, nekem okoztál fájdalmat az ügyetlenséged miatt. Remélem, hogy máskor jobban odafigyelsz majd arra, amit csinálsz és megfogadod az oktatód tanácsait.

Döbbenten vettem észre, hogy az én autóm nemcsak beszél hozzám, hanem újabban olvas a gondolataimban. Különben honnan tudná a szemrehányásomat és a tükör fölötti sajnálkozásomat. Na, ez nagyon megkönnyíti majd a diskurzusunkat a továbbiakban – állapítottam meg magamban.

Az oktató valóban próbált visszafogni és a lendületes tolatásról lebeszélni. A lábam viszont mintha odaragadt volna a gázpedálhoz, így az autóm megint kezdett begyorsulni.

- . Lassan és figyelmesen hagyd el a garázs kijáratát - kérlelt kétségbeesetten az autóm.

Most már mind a ketten nyugtatgattak, újra és újra bátorítóan bíztattak a lassú és nagyon óvatos tolatásra.

- Jól van, ha ez a kívánságotok, akkor rajta!- mondtam ki magamban. Ismét nekirugaszkodtam és most már sokkal lassabban újra elindultam.

- Végre sikerült! Kint vagyok a garázsból! – ujjongtam.

- Pontosabban kint vagyunk és szerencsére épségben – jegyezte meg helyesbítő szándékkal Szuzi

Nagy örömömben én már nem is hallottam, hogy mit mond, és elfelejtettem a korábbi okvetetlenkedéseit is. Viszont hamar szemet szúrt nekem, hogy az autómnak is tetszik az oktatóm stílusa, módszere. Különben miért hívta fel a figyelmemet a tanácsainak megszívlelésére – újabb talány a számomra.

Az oktató egyetlen egy megjegyzése –„jó autó ez a Suzuki, majd meglátja” – elegendő volt ahhoz, hogy hárpiából kezes báránnyá változtassa az én autómat.

Hiába a férfiúi dicséret az autólélekre is tud hatni.


Még nincs vége
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.