Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: krumpli
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Fekete Ferencné dr.: Meglátni és...
A felvételi vizsga után az értesítés Tilda továbbtanulásáról, és a kollégiumi elhelyezéséről csak több hét múlva érkezett meg. Büszkén újságolta el minden rokonnak és ismerősnek.
Örömét azonban hamarosan beárnyékolta az elválás fájó gondolata. Érezte, hogy a változást nehéz lesz átélni és elfogadni. Azzal vigasztalta magát, hogy most már itt az ideje a saját útját járnia ahhoz, hogy a régi álmát és a kitűzött célját elérje.

A kollégium nem volt messze az egyetemtől, így hol sétálva, hol pedig sietve tette meg az utat. Az első éveseket nyolcágyas szobákba helyezték el, ezáltal az ország minden szegletéből kapott szobatársakat. A közösségi élet újdonság erejével hatott rá, mivel ő soha nem volt kollégista. A lányok mindegyike hozott magával valami kis csodálnivalót, érdekességet arról a vidékről, ahonnan érkezett.

Még két hónap sem telt el, amikor a kollégiumban „rongyos bált” szerveztek, ahová Tildát is lecsalták a szobatársai. Biztosították arról, hogy nem kell félnie, nem fog „petrezselymet árulni”, mert lesz, aki felkéri és táncba viszi. Amikor lementek a társalgóba, az összegyűltek között ott voltak már a meghívott falubéli ifjak is, mint beígért táncosok.

A lányok, főleg a vidékiek magabiztosak és a mulatságokhoz hozzászokott módon viselkedtek. Tilda otthon nem járt táncmulatságba, ezért kezdetben nagyon feszélyezetten érezte magát. A fiúkat érdeklő témákhoz nem értett, így a társalgásból inkább kimaradt, és unatkozva ült közöttük. Már bánta, hogy hagyta magát rábeszélni. Ráadásul a bálozás kedvéért vett egy fekete új ruhát és egy szép kitűzőt is. Felesleges kiadás volt.

A szobatársnő miközben szóval tartotta az ifjakat, folyton a bejárati ajtót figyelte. Az ajtó egyre csak nyílt, de akit várt nem érkezett meg. Tilda észrevette, hogy a csalódás előjeleit hordozó szomorúság egyre jobban kiül az arcára. Amikor már-már kezdte feladni, akkor végre megjelent az a valaki, akit oly sóvárogva várt.

Az ajtófélfának támaszkodó sudár-magas, kisportolt alkatú szőke ifjú a világító mélykék szemeivel végigpásztázott a jelenlévőkön. Észrevette Tilda csodálkozó tekintetét és laza, könnyed mozdulatokkal fogott egy üres széket és csatlakozott a társasághoz.
A meghívója megkönnyebbült, de rossz néven is vette, hogy nem mellé, hanem a városi lány, Tilda mellé tette le a széket. Annak viszont jólesett a jóképű, vagánynak tűnő ifjú érdeklődése. Miközben arra gondolt, hogy mégis csak érdemes volt lejönni, igyekezett palástolni heves szívdobogását. Amikor meglátta őt, úgy érezte, hogy az a pillanat megállította számára az idő múlását.

Kezdetben kissé gyorsan és röviden válaszolgatott az ifjú kérdéseire, de később már maga is élvezte a vele folytatott beszélgetést. Mind a ketten belefeledkeztek az ismerkedésbe.

Tilda korábban már hallotta, hogy vannak nagy egymásra találások, amikor a ki nem mondott gondolat is érthető mindkét fél számára. Ilyen találkozásra várt ő is. Már elmúlt tizenkilenc éves és még mindig csak szavakban ízlelgette a szerelem fogalmát. Még nem élte át annak elsöprő erejét. A szülei aggódva nézték lányuk kitartó elszántságát a tudás megszerzése iránt. A felbukkanó fiúismerőseit csak barátoknak tekintette. Ha valaki komoly szándékkal közeledett hozzá, azoktól előbb utóbb megkérdezte - tud-e várni rá öt évet? Szerencséjére egyik sem vállalta a késői családalapítást.
A középiskolai barátnőivel gyakran szóba került a párválasztás és az udvarlás témája. Ilyenkor ő ragaszkodott az elhatározásához. Számára az őszinte, hűséges összetartozás és a kölcsönös bizalom lesz az elsődleges szempont a párkapcsolatban. Nem hitt „a meglátni és megszeretni” közismert mondásban. Kereste a közös hullámhossz bűvöletét, és az igazi varázslatot, amely majd megérinti a szívét.

A csevegés az ifjúval könnyűnek ígérkezett. Hamar kiderült, hogy sok mindenben megegyezett az érdeklődési körük. Ahogy egyre többet tudtak meg egymásról, a beszélgetésük egyre vidámabb és kissé csipkelődő hangvételűvé vált. Tánc közben is folytatták a gondolatcserét és a lány által oly régóta áhított közös hullámhossz érzése észrevétlenül megszületett.

A szobatársnője a táncmulatság alatt egyre kétségbeesetten, egymás után küldözgette hozzá a lekérő falubelieket. Abban reménykedett, hogy így talán visszakapja őt, akit kizárólag csak magának akart táncosának. Amíg Tilda mással táncolt, az ifjú egy oszlopnak támaszkodva elbűvölten nézte őt, és amikor megelégelte, akkor visszakérte a maga számára. Esze ágába sem jutott felkérni a másik lányt. Még akkor sem, amikor Tilda óvatosan figyelmeztette erre.

Az miután látta, hogy a szándéka nem talált megértésre, éjfélkor feladta. Látszott rajta, hogy megsértődött, de azért volt elég lelkiereje odamenni és elköszönni tőlük. Elkísérték a lépcsőig.
Visszafelé a táncterembe az ifjú tett egy meglepő ajánlatot.
- Menjünk ki az udvarra, szívjunk egy kis friss levegőt - és a kollégium belső udvarára nyíló ajtó felé indult.
- Szerintem zárva van – felelte gyorsan és reménykedve Tilda. Határozottan megnyomta az ajtó kilincsét. Nagy meglepetésére az rögtön kitárult, szabad utat kínálva a számukra.
Az ifjú igyekezett visszafogni a mosolyát és komótosan kisétált a folyosói fényektől megvilágított udvarra. Néhány pillanat múlva megfordult és bátorítóan nyújtotta a kezét Tilda felé és kérte, hogy üljenek le a padra.

Az ősz hűvös éjszakai lehelete elérte a lányt. Megborzongott. Nem tudta eldönteni, hogy a hideg levegőtől, vagy a benne fellobbant égő láztól van-e ez az érzése. Mitévő legyen most, hiszen csak pár órája ismerik egymást – futott át rajta a gondolat.
- A tánc hevétől neked is meleged lehet, gyere be inkább te is, nehogy megfázz – javasolta mentő ötletként. Látva, a diáktársa csillogó szemét és kedves mosolyát, megsejtette, mintha ezt várta volna tőle. Az visszasétált hozzá és halkan Tilda fülébe súgta.
- Köszönöm, erre számítottam. Menjünk, a kedvenc számunkat hallom, az Only jou -t !

Tildának a hajnalig tartó bál volt élete első és legszebb bálja. A táncosa elbűvölte, úgy érezte, hogy ezt a találkozást a sors rendelte el. A szívét várakozás kerítette hatalmába, amikor a lépcsőfeljáróhoz kísérte a táncpartnere. A pár óra leforgása alatt a diáktársa, lelki társa is lett. Megérezte, hogy a lelkük egy pillanat alatt összeért, és az ereiben doboló sok-sok kis remegés felforrósította a vérét. Kipirult arccal, hevesen dobogó szívvel köszönte meg a szép estét. Búcsúzásra nyújtotta a kezét, ekkor arcára megkapta az első csókot és a fiú kezének simogatását.

Áhítat lengte körül, belebizsergett minden porcikája. Amit akkor érzett, az a lélek öröme volt. Mégis csak létezik a „meglátni és megszeretni pillanata”.

2015-04-09.
5162
feketenedr - 2015. április 13. 22:00:35

Kedves Tibor!

Köszönöm szépen, remélem a folytatása is tetszeni fog.Smile

Üdvözlettel: Margó

2603
orkutya - 2015. április 12. 16:56:52

Kedves, aranyos történet, jó volt olvasni.
Szeretettel: Tibor Wink

5162
feketenedr - 2015. április 10. 20:45:14

Drága Viola!

Elbűvölő jelzőid meghatottak. Köszönöm. Azt is, hogy Te voltál, aki elsőként köszöntött a honlapon, mint új tagot. Én csak ízlelgetem az alkotás örömét, de egyre jobban úgy érzem, hogy érdemes volt bemutatkozni, mert a vélemények tovább bátorítanak, sokat segítenek.Heart

Szeretettel: Margó

277
farkas viola - 2015. április 10. 16:54:44

GYÖNYÖRŰ ÍRÁS! Finom, mint egy illatfelhő, lélekemelő. Örömmel olvastam.
Szeretettel: Viola Rose

5162
feketenedr - 2015. április 10. 11:44:35

Kedves Katalin!

Köszönöm,hogy figyelemmel kíséred az írásaimat és örülök, hogy a gondolataidat megosztod velem.
Barátsággal és szeretettel: MargóSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.