Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Arthur Z. Balogh: A padlás (2015. május)
Egy egészen másik világot talált a padláson. A padlásablakok szűrte nappali fény titokzatos hangulatot varázsolt. A nyitva maradt lépcsőajtón keresztül látta a délutáni napfényben fürdő konyha egy részét, míg ő a félhomályban maradt a tető alatt.
Meleg kápráztatta a levegőt.
A poros gerendákról csüngő pókhálók, mint könnyű szellemujjak cirógatták arcát.
Egy háromágú lámpa izzó nélkül várakozott az egyik sarokban, poros hamutartó asztalkával. Elmúlt téli estékről álmodozott, mikor lágy fénye árasztotta el a homályt s körülötte zajlott az élet?
Rozsdás madárkalitka. Melyik kanári töltötte benne fogságban életét?
Az egyik sarokban csak pókháló maradt és mellette néhány ütött-kopott bőrönd gondolt régi, hosszú útjaira. Nem volt más bennük a vastag porréteg alatt, mint néhány takaró és molyrágta, összehajtott lepedők.
Elsárgult folyóiratok halmát áttetsző müanyag takarta. Össze-vissza Sélection az ötvenes évekből, 48-as Mickey, 56-os Constellation és Paris Match a hatvanas évekből. És alattuk jól elrejtve Fripounet és Marisette és már elsárgult Mireille.
Egy kislány gyermekes álmai.
A bezárt vasszekrényben több száz Fleuve noir őrizte történetek titkait, amíg más polcokon egymás mellet katonásan üres lekváros üvegek sorakoztak.
A gerendákra függesztett huzatokban divatjamúlt, harminc éves ruhák őrizték intim álmaik és elfelejtett találkák emlékét. A párnáikat elveszített székekből a rugók, mint tört csontok meredtek a szövet alatt. A földön egy zsíredény és egy horpadt gyermek kád várt. Mire? Réges-rég egy ma már felnőtt kisbaba játszott benne.
A fal mellett por takarta sorban üres borosüvegek tetemei feküdtek a földön.
Körülnézett és mindent látott.
Itt fent nem csak a fény volt szűrve, de a kintről beszivárgó zajok is. Itt a különleges csend, illat és langy kikötője volt. Itt megdermedt az idő. Mikor ezek a lim-lomok érkeztek és elfelejtették őket, abban a pillanatban folytatták életük saját emlékeikbe mélyedve.
Tudta jól, hogy egy szép napon kiürítik a padlást. Kidobják a hasznavehetetlen dolgokat. Az eltört állólámpát, a rozsdás madárkalitkát, a horpadt bőröndöket moly ette kincseikkel, a soha nem olvasott, elsárgult folyóiratokat és könyveket, az üres boros és lekváros üvegeket, amit soha nem töltenek meg többé - kidobnak mindent. Tiszta helyet kell csinálni újabb könyveknek, más bőröndöknek, összetört székek és asztalok számára.
Nézte őket és érezte lelküket.
Majdnem lábujjhegyen lement.
5162
feketenedr - 2015. május 08. 21:28:27

Kedves Arthur!

Gratulálok a padláson rejtőzködő kincsek leírásához. Szerintem a jelenben a múlt emlékei is fontosak, mert a jövő reményét is felvillantják az írásodban.
Üdvözlettel: Margó

3313
paltetel - 2015. május 07. 12:25:36

Kedves Arthur!

Bizony néha jó nosztalgiázni. Tetszik ahogyan bemutattad a padlás csendjében pihenő, álmodozó, rég elfelejtett tárgyakat, az elmúlást.
Örvendek, hogy olvastalak.
Gratulálok!
Üdv. Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.