Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: krumpli
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Fekete Ferencné dr.: Mandolin (2015. május)
Az utcájukba érve a lány az utolsó métereket már futva tette meg, és amikor belépett az ajtón, kitört a vihar. Villámok cikáztak, a mennydörgés egyre hangosabbá vált már akkor is, amikor elindult hazafelé. Nem félt, de azért nagyon igyekezett, mert nem szerette volna, ha az égi háború esőzuhataga a nyakába zúdul. Miután megúszta a záporesőt jóleső érzéssel ült az asztalhoz ebédelni.

Még hozzá sem kezdett az evéshez, amikor nagy ostorcsattogtatás kíséretében az ablakuk előtt elvágtatott a cigánykaraván több szekere. Minden évben a közeli erdőben, a forrás mellett telepedtek le egy vagy két hétre. Mire odaszaladt az ablakhoz már csak az utolsó szekeret látta. A lovakat egy 15 év körüli fiú hangos füttyögéssel, ostorral a kezében, állva hajtotta szélsebesen. Mielőbb oda akartak érni a fák közé, védelmet találni a vihar elől. Úgy rémlett neki, hogy a fiú egy szempillantásra odanézett az ablakukra. Már ismerték egymást.

A lány alig várta, hogy elüljön a vihar és kimehessen az utca végére. A nagyszülei féltették a serdülőkorú, alig tízen három éves unokájukat, ezért most is óvatosságra intették. Elmesélték neki, hogy az a hír terjedt el a vándorló cigányokról, hogy a gyanútlan lánygyerekeket elcsalják, majd elrabolják, amikor útra kelnek a nyugati országok felé.
A nagyszülők most is elengedték, hogy rácsodálkozhasson egy másik világra, de ellátták jó tanácsokkal és a felügyeletét is biztosították.

A délután ígéretesnek tűnt a lány számára. Találkozhat a barátjával, aki mindig nagyon sok érdekes utazásról számolt be. Vándorlásaik során bejárták Bulgáriát, Romániát, sőt a fiú a törökországi útjukról is mesélt. A lányt elbűvölte az utazási élmények mellett az a különösen izgalmasnak tűnő világ, ahonnan ő érkezett. A történetekből érezhető volt a szabadság iránti szeretet. Emellett megismerhette a cigányok közötti összetartozás érzését erősítő, életüket szabályozó belső rendet, a szokásaikat és a hagyományaikat. A másságuk csodálni való volt a számára.

Az asszonyok nagy virágos szoknyákat, élénk színű blúzokat viseltek, és a vállukon, vagy a fejükön tarka kendőt hordtak. A kis pulyákat is abba kötötték be és úgy jártak, keltek velük. A hátukon batyuként hordozták a kicsiket. A házakhoz bekiabáltak és árulták a fából faragott áruikat. Hozzájuk is bement egy nagyon takaros cigányasszony kenyérkelesztő fatállal és famozsárral a kezében.

Amikor meglátta a lányt kissé elidőzött a tekintete a szőke hajú, kékszemű gyermeklányon. Most értette meg fia izgatottságát, amikor a találkozásra készült. Jó szándékkal meg is említette, hogy látta őt a fiával beszélgetni az erdő szélén. Elmondta, hogy neki öt gyereket adott a Jóisten, amiért nagyon hálás, és hogy a cigányok kultúrájában a gyermekszeretet és a vallás kiemelt jelentőséggel bír. Szóba hozta, hogy tudják a sok mendemondát és rémhírt, ami róluk elterjedt. Kérte, hogy ne higgyék el ezeket, mert ők vándorolva ugyan, de békésen élik az életüket. Magyarországról a nyugati országok felé igyekeznek.

A fiú a találkozójukon most arról mesélt, hogy hová igyekeznek. Minden évben megtartják a cigánykaravánok találkozóját, ami mindig a legizgalmasabb esemény az életükben. Ezen a cigány legényemberek kiválasztják maguknak a jövendőbelijüket.
A délceg, határozott járású és tüzes tekintetű férfiak arcát kivétel nélkül hosszú bajusz ékesíti. A fekete pörgekalapon kívül az ünnepélyes öltözékükben nagyon hódítóak és kelendőek a cigánylányok körében.
A fiú és a vele egykorú társai mindig kissé irigykedve és vágyakozva figyelik a párválasztási ceremóniával együtt járó és egyre hevesebbé váló cigánytáncot. Ilyenkor a tábortűz fényétől csillogó tekintetekben életre kelnek a vágy és a remény szikrái. A fiú elmondta, hogy közeleg az idő, hogy egyszer majd ő is főszereplője lehet ennek a számára jelentős eseménynek

Ahogy az alkony beköszöntött a cigánytáborban az asszonyok vacsorát készítettek, a férfiak a fafaragó munkát abbahagyták és kézbe vették a hangszereiket. A megszólaló varázslatos muzsikájuk beférkőzött az erdő és a környék csendjébe. Ez a zene egyáltalán nem hasonlított arra a magyar cigányzenére, amit a rádióban hallgattak. A hangszerek a lány számára ismeretlenek voltak. De csak az ő számára, mert a barátja különbséget tudott tenni a gitár, a mandolin és a tambura hangjai között, sőt játszott is már a saját mandolinján.

A lány elmesélte neki, hogy vasárnaponként a szomszéd utcában egy fiú évek óta szorgalmasan gyakorol a zongoráján. Ilyenkor ő az ablaka alá kuporogva hallgatja a játékát. A dallamok, a zongorafutamok mindig elbűvölik, bár nem tudja, hogy mi az, amit hall. Egyszer a fiú édesanyja észrevette őt. Elmondta neki, hogy milyen büszke a fiára, mert ígéretes tehetsége van, főleg a Chopin etűdök interpretálásában. Meg is nézhette és ki is próbálhatta a zongorát. A fiú apja cipész, és semmirevalónak tartja a fia igyekezetét, ugyanis szerinte a muzsikálásból nem lehet megélni. Jó szakma kell a fiatalúr kezébe és majd utána kedvére muzsikálhat - mondogatja egyfolytában. Sajnos nem ismerte fel a zene lélekemelő erejét.

Mennyire más muzsika szűrődött ki a fák közül. Tele volt vágyakozással, a szabad lélek áradásával. Olykor a gitárok húrjaiból kiszakadó dallamok mélabús szomorúsággal árasztották el az erdőt. A fiú látta a lány rácsodálkozását a zenéjükre. Megígérte, hogy másnap elhozza a mandolinját. Vasárnap délelőtt a fiú már várt rá és a kezében ott volt a mandolin. Megmutatta a lánynak, majd a húrok pengetésével először csak kereste a dallamot, majd egyre nagyobb hozzáértéssel, virtuóz módjára játszott a mandolinján. A lány észrevette, hogy szinte megszűnt számára a körülötte lévő világ.

- Nagyon szerettem volna megismerni a mandolin hangját, köszönöm ezt a szép szerenádot. Most pedig az én meglepetésem következik – folytatta sokat sejtetően.

A fiú végigsimította a hajolajjal bekent ébenfekete haját és tüzesen fénylő, fekete szemével várakozva nézett a lányra. Az huncut módon kitalálta, hogy „A koldus és királyfi ” történetét úgy adja majd elő, mint az „Ezeregy éjszaka meséi”- t. Ő nem az életéért mondja a mesét, hanem az újratalálkozásukért. Amikor hozzákezdett a meséhez rögtön látta, hogy a fiú még nem ismeri a történetet. Ahogy a legizgalmasabb részhez ért, hirtelen abbahagyta.

- Holnap délután eljövök újra és mesélem tovább a történetet, de kérlek, hogy hozd magaddal újra a mandolint is.

A fiú szeme addig fényesen csillogott, most viszont villámokat szórt a csalódottságtól. A lány azonban meglátta, hogy a két szemében ott cikázott már a holnap reménysége is. A történetet a lány nap, mint nap az általa kigondolt résznél abbahagyta, és cserébe mandolin muzsikát kért. A történetet csak akkor fejezte be, amikor a fiú közölte vele, hogy a karaván másnap útra kel.

Délelőtt még találkoztak. A fiú - az idősebb testvérétől elkért - fehér inget öltött magára erre az alkalomra. A lány szíve nagyot dobbant, amikor meglátta. Eszébe jutott az a kis szurtos, klottnadrágos, kis cigányfiú, a kis „koldus”, aki évekkel ezelőtt először szaladt ki hozzá az erdőből, ismerkedni és beszélgetni. Vele gyakorolta a betűvetést és az egyszeregyet.

Lám, most pedig egy cigány „királyfi” jött hozzá elköszönni. Talán ő is így érezte. Az ünnepélyes megjelenésével adta tudtára, hogy a barátságukat milyen nagy becsben tartja.

A lány hirtelen elhatározással odaajándékozta a könyvet a barátjának. A fiú nagyon megörült és azt kérte, hogy az elvonulásukkor a lány a kapuban intsen neki búcsút.

A fiú állva, ostorral a kezében, nagyokat füttyögetve, egy pillanatra rámosolyogva hajtotta a karaván utolsó szekerét. Többé már nem találkoztak. A barátságuk, talán mindkettőjük lelkét megérintette.
2015. március 16.
5162
feketenedr - 2015. május 26. 15:09:48

Drága Erzsike!

Nagyon köszönöm az elismerő szavaidat és a gratulációt!

Szeretettel ölellek: MargóHeart

2175
hzsike - 2015. május 26. 11:43:42

Szeretettel és érdeklődéssel olvastam én is, lelket simogató, szép, gördülékeny stílusban megírt novelládat, kedves Margó.

Szeretettel gratulálok:Zsike Rose

5162
feketenedr - 2015. május 07. 20:19:51

Kedves Etel!

Köszönöm Neked, hogy megtiszteltél a véleményeddel. Igaz, amit a gyermeki lélekről írtál, nagyon is egyetértünk ebben.

Sok szeretettel: Margó

3313
paltetel - 2015. május 07. 12:42:59

Kedves Margó!
Szépen írtál a két gyerek barátságáról. Sokszor hallottam a mondást: ha a gyerekek irányítanának a Földön nem volnának háborúk. Az ő lelkük nyitott, tiszta. Olyan, mint a mandolin hangja, a mesék világa.
Gratulálok!
Szeretettel,
Etel

5162
feketenedr - 2015. május 06. 21:26:18

Kedves Magdi!
Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet. Én is örömmel olvastam a Heart-ből jövő véleményedet és hogy tetszett Neked is.
Barátsággal és szeretettel: Margó

1403
titanil - 2015. május 06. 13:49:01

Kedves Margó!
Engem elvarázsoltál mandolinos történeteddel, mert ennek a hangszernek olyan szép, különleges hangja van! Nagyon szép történetet írtál a két fiatal barátságáról, a vándorcigányok életéről. Nekem nagyon tetszett! Smile
Sok szeretettel: Magdi

5162
feketenedr - 2015. május 04. 10:29:31

Kedves Anita!

Köszönöm, hogy nálam jártál. Örömöt szerzett Nekem, hogy meghallottad a mandolin muzsika varázsos hangját.Smile

Szeretettel: Margó

4302
Fedak Anita - 2015. május 02. 19:06:57

Nagyon szép történet, míg olvastam szinte halottam a belőle áradó mandolin-muzsika hangját. Gratulálok!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.