Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.11.18. 21:34
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.11.18. 18:16
Miklós! Lélekben hordozlak magamban minden nap és sok erőt, kitartást és erőt kívánok a gyógyuláshoz tartó úton! Rose Ha csend van, hát olvaslak...

2018.11.18. 15:22
Kedves Józsi ! Köszönöm szépen ! Smile

2018.11.18. 15:21
Kellemes délutáni pihenést kivánok szeretettel ! Heart

2018.11.18. 12:18
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.11.18. 11:41
Szép napot kívánok! Szeretettel megosztom: Könyvbemutatóm videofelvételét oldalamon, a könyvajánló végén, csak alkotói barátkozások, ismerkedések ... Bővebben

2018.11.18. 11:05
Kitti drága! Köszönet az üdvözletért. Sajnos az utóbbi időben ismét gondjaim akadtak a szívemmel, így a terhelhetőségem is erősen lecsökkent... Bővebben

2018.11.18. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2018.11.18. 08:59
Janna! In Love Rose

2018.11.18. 08:58
Miklós! Üdvözöllek szeretettel, nagyon örülök, hogy látlak! https://www.youtu.
..HJyJ9xYEFA

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: rugami
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Fedák Anita: A cirkusz - Ötödik történet (2015. május)
Vitold sámántánca

„Égő tűzben lélek ül, fénylő lánggal érzést szül...”Ez az ősrégi sámánének részlete volt a féces üzenő falának a mottója. Az alig 60 kilós, de izmos testtel rendelkező, égkék szemű, derékig érő raszta hajú Vitold azon fiatalok közzé tartozott, akik megszállottan vonzódtak a misztikával elegyített történelmi dolgok iránt. Egyike volt az öt huszonéves fiatalnak, akik gondoltak egy merészet és látványszínházat alapítottak. Pontosabban egy olyan teátrumot, amelynek a lényege cirkuszi mutatványokkal, bűvészkedéssel és zsonglőrködéssel volt tarkítva. Vitold tehát nem egy hagyományos teátrumot képviselt, hanem a „Szalamander” nevű Tűz- és Látványszínházat.
A társulat másik alapítója a szőke, modellalkatú, Krisztina, aki néhány éve a festői szépségű Rónafürdőn pihenve egy nyugat-magyarországi társulat fellépésébe pistult bele. Megkereste a tűztáncosok honlapját és felvette velük a kapcsolatot. A kisvárosban ilyen jellegű látványszínházak akkor még nem működtek és napjainkban is mindössze egy-két ilyen jellegű produkcióval találkozni, elsősorban fesztiválok, új év, vagy városnapok idején. És Krisztina várt, tervezett és már a fellépőruhákat rajzolgatta noteszében. Amikor egy tömegközlekedési eszköz hátsó ülésén megpillantotta Vitoldot. Túlzás lenne azt állítani, hogy a két fiatal azonnal egymásba szeretett, de annyira vibrált a köztük lévő távolság levegője, hogy szinte csak egy szikra hiányzott ahhoz, hogy lobogni kezdjen kettőjük között a la’mur.
A lány a fiú mellé huppant a buszon és olvasni kezdte a fiú kezében tartott könyvet.
– Az antikváriumban vettem, sokáig kutakodtam utána – mondta Vitold anélkül, hogy üdvözölte volna a lányt vagy megkérdezte volna tőle a nevét és azt, hogy hová utazik. – Sámánokról szól és ősrégi varázspraktikákról, amelyek a tűzzel is kapcsolatosak.
A lány kicsit meglepődött, hogy a fiú kitalálta az ő titkos hobbiját, de azzal próbálta elhessegetni a gondolatait, hogy csak a véletlen műve lehet, hogy a fiú ezeket mondta.
- Én most éppen a tűz-színházamhoz keresek társakat. – mondta Krisztina és szinte biztos volt benne, hogy a mellette ülő fiú rendelkezik mindazon tehetséggel, amely a cirkuszi látványprodukciókhoz szükséges
Így indultak…

– Nem hagyott nyugodni a gondolat, a pazar látvány, a zsonglőrök technikája és elhatároztam, hogy magam köré gyűjtök néhány hasonló, bátor szellemű fiatalt. Úgy tervezetem, hogy megpróbáljuk a saját koncepciónk alapján kialakítani a produkciókat. Igen ám, de amint felvázoltam az elképzeléseimet a cirkuszi show-val kapcsolatban vagy kinevettek, vagy azt mondták: ezt lehetetlen megcsinálni. És lám: idővel sikerült öt huszonéves ifjút találnom, akikkel már fél éve csináljuk – emlékezik vissza mosolyogva az indulásra Krisztina, mikor az egyik helyi újság riporternője faggatni kezdte a társulatról.
Még mielőtt valaki azt hinné, hogy a színházi előadásokhoz hasonlóan a tűzszínházban is előre megírt forgatókönyv alapján dolgoznak, gyorsan hozzáteszem, hogy valóban így van. De míg a hagyományos társulatoknál néhol megengedett az improvizáció, a Szalamander zsonglőreinél soha. Egy apró mozdulat is komoly balesetet okozhat, a másik testi épségére tehát nagyon figyelnek. Krisztina tudta ezt és a fellépéseiknél bátran dobálta Vitoldnak az égő fáklyákat.
Az újságírónő unottan kattintgatta a diktafonját és Krisztina érezte valami olyat kell mondania ennek az unott képű firkásznak amivel „robbant”. Ha megírja a zsurnaliszta a megyei lapba, azzal jó kis ingyen reklámot csinál a „tüzes cirkusznak”, ahogy definiálta őket ez a firkásznő.
– Nagyon sok gyakorlást igényel még egy 10-15 perces produkció is, ennek ellenére nagyon ritkán fordul elő, hogy ne legyen égési sérülés. Persze nagyon ügyelünk a hajra, amit tilos szabadra engedni és a ruházatunkra. Utóbbi speciális anyagból készül, amit kizárólag én tervezek meg és varrom a társaimnak. A tűzzel játszani nem könnyű, de nagyon izgalmas – teszi hozzá a„tüzes” ötletgazda. És lopva az újságírónőre néz.
Krisztina már feszengett. Hogyan értesse meg ezzel az öregedő újságírónővel, hogy valami nagyon szuper dolgot képviselnek. A produkcióik lényege kortárs zsonglőr- és pirotechnikák ötvözete a keleti harcművészet elemeivel. A fő látványeleme a tűzlángok, amely koreográfiai elemekkel tarkítva a tüzes buzogányok dobálásával, lengetésével, a megfelelően kiválasztott háttérzene és fénytechnika installációjának a kíséretében adja ki az egész színes produkciót.
Ekkor a firkásznő újabb kérdést intéz a lányhoz. Mégpedig hogy hol tartják a próbákat. Erre ismét egy kedves mosoly a válasz a Krisztina részéről. A felkészülések zömében a szabad ég alatt történnek, télen azonban egy nagyobb termet kellesz bérelniük. A tüzes látványszínház nagyon népszerű a házasulandók körében. A lakodalmas násznép szórakoztatása mellett a vastagabb pénztárcájú honfitársaink születésnapi bulijára is gyakran kapnak meghívást a „tüzes” lányok. Ilyenkor a megrendelő kívánsága alapján áll össze a repertoár. Az egyik legutóbbi roma-lagzin például látványos cigány viseletben léptek a színpadra, ami kicsit nehezítette show menetét. A széles és bő roma szoknyákat, mondja Krisztina, nem éppen tűzszínházak fellépéseire találták ki, de ezt is ügyesen megoldották...
Az utóbbi mondatokra a riportot készítő felkapja a fejét. Roma lagzi és tüzes cirkusz? Ez jó sztori, mondja hangosan. És be tudna mutatni most nekem valamilyen kis ízelítőt ebből a tüzes cirkuszi mutatványból, faggatja tovább Krisztinát. A lánynak ekkor hirtelen támadt egy ötlete. Pici türelmet kért, majd elvonult egy hátsó helyiségbe. Pát perc múlva visszatért Vitolddal.
A fiú félmeztelen Adonisz teste már olyan látványt mutatott, hogy az újságírónő ösztönösen megnyalta a száját. Majd lassan meggyújtotta a buzogányokat. Gyönyörű férfitestén minden mozdulat maga volt az erotika. A firkásznő már el volt varázsolva. Pedig még csak most jött a produkció. Vitold egy pillanatra lehunyta a szemét: sámánőseit hívta segítségül. Marketingre… És elkezdte. „Égő tűzben lélek ül, fénylő lánggal érzést szül...”- mormolta halkan. Az előadásában benne volt: az örök misztérium, a szerelem a lángoló természetével, s a tüzes küzdelemmel is, amely az egyetlen választottért folyik, amióta világ a világ…
4302
Fedak Anita - 2018. szeptember 18. 19:33:18

Kedves Rita!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Barátsággal: Anita

1543
Mab Tee - 2015. június 01. 19:41:14

Kedves Anita!

Ó, pedig hogy örültem volna egy hosszabb változatnak! Smile De ha nem, akkor nem.

A novellámhoz kapcsolódóan, igazad van, bizony az újságíráshoz is kell tehetség, és egyéb más dolog is. Smile

Üdv: Mab Tee

4302
Fedak Anita - 2015. június 01. 18:46:38

Kedves Mab Tee!
Köszönöm a hozzászólásodat. Közel 15 év újságírói múlt van mögöttem, megszoktam, hogy tömören, talányosan írjak, és az olvasóra bízzam a sorok közé rejtett üzenetek megfejtését. Irodalmat tanítok az egyetemen és médiaismeretet. Ez a novella egy olyan korábbi, még Ungváron született riportomból született, amelynél az öregedő zsurnaliszta én volnék/vagyok. Szerintem nem kell semmit túl magyarázni! A lényeg ott van a szavak mögé bújva. Az olvasó nem szereti, ha mindent a szájába rágnak. Hidd el, egy öreg tollforgató mondja ezt.
Én is elolvastam a te pályázati novelládat. Tetszett, de meglátásom szerint azért nem mindenkiből lesz újságíró csak, mert...
Baráti üdvözlettel:
A.

1543
Mab Tee - 2015. május 31. 18:28:42

Kedves Anita!

Ismét egy olyan írás, ami történetét tekintve érdekes, de úgy érzem, siettél a szöveg megírásával.
Maga a "tüzes cirkusz" számának leírása, a lángok lobogása keresztezve egy sámános varázslattal nagyon jó ötlet, de sajnos nem fejtetted eléggé ki, mert az igazi sztori az írás végén kezdődne.

Írástechnikai szempontból ezt a parányi történetet ráadásul két részre is osztottad: az első rész visszaemlékezés, a második rész a riport. Nekem így jön le.
Olyan érzésem van, hogy magad sem tudtad igazán eldönteni, hogy hogyan és miről akarsz írni.
Javaslatom a következő lenne: először azt kellene eldöntened, kinek a szemszögéből, nézőpontjából írod mindjárt az elejétől kezdve a történetet. A második részből derült csak ki számomra, hogy Krisztina a nézőpontkaraktered, és ez így nem jó. Továbbá belelátunk Vitold fejébe is, ami szintén nem jó. Egy nézőpontkaraktered lehet csak egy novellában, vagy a nézőpontváltást hangsúlyosan jelezni kell, de egy ilyen rövidke szövegben csak egy hős szemével láthatod a világot. Esetleg még mindentudó narrációt is alkalmazhatsz, de akkor az egész szövegben azt kell.
Itt találsz segítséget a jó narráció kiválasztásához: http://boncnok.bl...ztasa.html

Másodszor azt kellene eldönteni, hogy a történet arról szól-e, hogy egy riporternőnek ad interjút Krisztina, és a kérdések által meséli el, milyen varázslatos a "tüzes cirkusz", ez esetben úgy kellene kezdeni az egész történet megírását, hogy rögtön az elejétől kezdve egyértelmű legyen, vagy legalábbis sejteni lehessen, hogy riportról van szó.
Vagy írsz egy történetet, ami a tüzes cirkuszról szól, és az egyik jelenete az, amikor megjelenik a riporternő és Krisztina interjút ad neki, aztán lesz egy kis bemutató is.

Összegezve: a fenti történeted túl tömör, olyan, mint egy apróra összehajtogatott papír. Ahhoz, hogy lássuk az egész történetet, ki kell hajtogatni. Te most csak egy icipici részt mutattál meg nekünk, ami nagyon érdekes, és szeretnénk még belőle látni.
Az én meglátásom az, ahhoz, hogy mindent az elejétől a végéig elmondj nekünk leírásokkal, párbeszédekkel együtt legalább 15 ezer karakter (kb. négy A/4-es oldal) kellene, ez a kb. 6200 karakter nagyon kevés hozzá.
Ha van hozzá kedved és időd, mindenképpen írd meg hosszabbra, mert maga az ötlet nagyon jó, a téma, a sámánősös varázslat érdekes lenne, és szívesen olvasnám.

Üdv: Mab Tee

4302
Fedak Anita - 2015. május 08. 08:15:10

Köszönöm szépen, kedves Etel.

3313
paltetel - 2015. május 07. 14:37:32

Kedves Tollforgató!

Ízelítőt adtál a cirkuszi világ tűzzsonglőreinek kemény munkájáról, a generációk közötti lenézésről, a reklámpiacról és a pénzéhes világ szorakozásairól.
Tetszett írásod!
Üdvözlettel,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.