Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.23. 23:04
A mai feltöltés befejeződött Jó éjszakát mindenkinek! Smile

2019.05.23. 23:03
József, a nyomtatott magazin negyedévente jelenik meg, nem havonta. Minden évben március, június, szeptember és december hónapokban.

2019.05.23. 22:09
Jó éjszakát.

2019.05.23. 21:57
Szép álmokat kívánok szeretettel! Heart

2019.05.23. 19:49
Kedves Józsi! Még nem kaptam meg a Holnap magazin áprilisi számát. Tudsz esetleg valamit róla? Köszönöm!

2019.05.23. 18:42
Kedves Józsi-Főszerkesztő
! A két könyvet megkaptam postával, köszönöm szèpen! Rita

2019.05.23. 17:09
Kellemes délutánt és szép estét mindenkinek. Smile

2019.05.23. 15:23
Kedves Józsi! Megkaptam a könyvet, köszönöm. Smile

2019.05.23. 14:12
Kellemes napot kívánok az esô ellenére! In Love

2019.05.23. 09:34
Kedves József! Köszönöm a tájékoztatást! Üdvözlettel: Kriszta

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 6
» Online tagok: 1
Magdolna43
Lovas József Pál: A cirkusz - Hatodik történet (2015. május)
Egyidősek lehettek. Tizenhét évesek. A lány a cirkusszal érkezett a kisvárosba, a fiú pedig alkalmi munkásként serénykedett a társulat sátrának felállításában. Az adott feladat sokrétű volt, azt tette, amit éppen parancsba foglalt a műszaki vezető. Akkortájt nyaranta két-három cirkusz is letelepedett néhány napra a vásártéren, így hát elmondhatta, az elmúlt két esztendő alatt már némi rutint is szerzett az építő-bontó munkákban. Szeretett a cirkusszal dolgozni, egyrészt, mert utána ingyen megnézhette a műsorukat, akár kétszer is, ha tetszett neki, másrészt, ami igen lényegbe vágó dolog volt, pénzt kapott érte.
Azon a nyáron minden este beült a nézőtérre és nézte az előadást. Elsősorban az a lány érdekelte. Miatta volt minden. Igen, miatta maradt el otthonról, azokban a napokban miatta mondott le a barátaival való találkozásról, a hangulatos szünidei csavargásokról. Az a légtornász lány nagyon megtetszett neki. Szép volt és felettébb csinos. Elnézte, ahogyan a szüleivel parádézik a trapézon, fegyelmezetten, hajlékony teste minden idegszálával a produkcióra összpontosítva. És mindig mosolygott.
Már az első nap összeismerkedtek. A lány ruhát teregetett éppen a lakókocsi előtt. A fiú munkájából eredően többször is elhaladt ott, az egyik alkalmazottal díszleteket szállítottak a sátorhoz. Egymásra néztek a lánnyal, az a pillanat azonnal elvarázsolta. Mindezt a rakodó is észrevette, a következő fordulónál már lassított a lakókocsi előtt.
– Tetszik? Nem csodálom. Nagyon jó csaj a művésznő – jelentette ki határozottan, kuncogott is hozzá. Aztán a lány felé intett a karjával.
A fiú bólintott. – Igen. Az. Nagyon jó csaj!
Lepakoltak a sátornál. Az idő alatt a lány is befejezte a teregetést, és mint akinek semmi dolga nincs, kiült a lakókocsi elé napozni. Aztán, hogy mégis lefoglalja magát valamivel, egy pöttyös labdával kezdett el játszani. Láthatóan élvezte a lasztival végzett mutatványokat, trükkös zsonglőrködést. Titokban a szállítókat leste. Így eshetett meg, hogy egy adott pillanatban a pöttyös – ki tudja, akarva, vagy egészen véletlenül – egyszer csak elgurult. Furcsa mód pont az autó előtt landolt. A fiú akkor magához vette, és visszasétált vele a lányhoz.
– Szia! Tamás vagyok – szólt. – Hoztam egy labdát.
– Köszi. Engem Tinának hívnak.
– Tudom.
– Ja, igen. A Darázs már elpletykálta.
A név hallatán a fiú elmosolyodott. Az autóban ülő srácra pillantott, majd vissza a lányra. Aztán rákérdezett.
– A Darázs? Igen, el. De ugye nem baj?
– Nem – rázta meg a fejét a lány. A Nap a szemébe sütött éppen, karját ellenző gyanánt maga elé emelte, úgy lesett a fiúra.
– Mit csinálsz? Gyakorolsz vagy unatkozol? – faggatódzott tovább a srác.
– Is-is. Gyakorlom, hogyan tudom az ujjamon pörgetni a labdát.
– Azt láttam.
Tina felnevetett. Bájosan, fülnek kedvesen tetszőn.
– Mit láttál? Azt, hogy elgurult? – kérdezte.
– Igen. Azt is.
Beszélgettek. Nem túl sokáig, mivel a fiú munkából állt ki. Ezt tudta a lány is, így hamar rátért a kérdésre.
– Holnap lesz egy kis szabadidőm. Szeretnék szétnézni a városban. Elmenni a Tiszához. Lenne kedved idegenvezetőként mellém szegődni?
Tamást meglepte a kérés. Csillogó szemekkel nézett a lányra.
– Ezer örömmel. De most mennem kell. Ne haragudj – válaszolta, s azzal sarkon fordult.
Tina még utána kiáltott: – Akkor holnap… Tízkor. Oké?

Csatangoltak a városban egy keveset, a lány a folyóra volt kíváncsi leginkább. Elmondta, ő is egy Tisza menti városban született, ahol rég járt ugyan, de az a néhány szép esztendő, amit gyerekként eltöltött ott, számára örök emlék marad. Egy kövön ültek, közel a vízhez, nézték a szelíden hömpölygő folyót. Élvezték a csendet, melyet időnként egy-egy levegőért felugró hal csobbanása szakított meg, figyelték, ahogyan testük fényesen csillog a napfényben.
Egy idő után Tina törte meg a csendet.
– Most mire gondolsz? – kérdezte az elmerengő fiút.
– Sok minden jár az eszemben. Arra gondoltam éppen, hogy nagyon sokfele jársz, és egy ilyen csinos lánynak, mint te bizonyára nagyon sok hódolója is akad.
– Hódolók! Azokra gondolsz, akik tapsolnak nekem? Mert tapsolnak, és tudom, hogy szeretnek. De… Nézd a cirkusz világa egy egészen különös világ. Csavargó élettel jár, ma itt, holnap egy másik településen bontunk sátrat. Állandóan úton vagyunk. Az idén még négy magyar városba megyünk, augusztus végén Párizsban lépünk fel, majd néhány francia nagyváros porondja vár ránk, azután Amerikába utazunk. Ilyen életmódban nem sok értelme lenne a kapcsolatteremtésnek. Mert ugye, erre gondoltál az előbb. Akár hogy is vesszük, nem célszerű belebonyolódni bármiféle kötelékbe. Ki tudja, mikor láthatnánk egymást! Bár tudom, egyszer biztosan az is eljön, a szerelem, de most még fiatal vagyok hozzá, azt hiszem.
Tamás lemondóan bólogatott.
Az úton visszafelé nem sokat szóltak egymáshoz. Lépéseiket haladóra fogva rosszkedvűen járták az utcákat, talpuk alatt monoton egyhangúsággal kopogtak a macskakövek. Emberrel alig találkoztak, olybá tűnt az egész, amit Tina meg is jegyzett halkan, mintha csak kihalt volna a város.
A cirkusz kapujában Tamás a kezét nyújtotta a lánynak.
– Lehet, hogy igazad van. A távolság nem táplálja a szerelmet – búcsúzott. – Minden jót neked! Remélem, még találkozunk.

Évek teltek el az események óta. Talán öt, de lehet, hogy több is, Tamás utólag már nem számolta. Az idő alatt sok minden történt, ahogyan errefelé mondanák: sok víz lefolyt a Tiszán. Tamás leérettségizett, majd az egyetemi felvételit követően a fővárosba költözött. Nem egyedül, magával vitte Tina egykori cirkuszi felvételét is. Volt olyan időszak, amikor egyszerűen nem tudott szabadulni a lány emlékétől. Fellépéseit térképen követte, kíváncsian figyelte merre is járhat. Aztán egy napon megtudta, a társulat, ha csak egy hónapra is, de hazatért Magyarországra. A Fővárosi Nagycirkuszban ismét láthatja Tinát!
Boldognak érezte magát, mégis félelemmel gondolt a találkozásra. Előre próbált szervezkedni, sikertelenül: Tina elérhetetlennek tűnt a számára. Aztán meglepte az is, hogy milyen sok autogramkérő várakozott rá. Nem volt más választása, beállt ő is közéjük a sorba, tudta, újabb alkalom már nem lesz a beszélgetésre. Türelmesen várakozott, közben éberen figyelt, szemét le nem vette volna a művésznőről. Aki szebb volt, mint valaha. Igen, a szépséget látta benne, a kedveskedő mosolyát látta és… Az ujján karikagyűrű csillogott.
– Kinek ajánlhatom? – kérdezte fel sem nézve a fotóról.
– Írja azt, hogy kedves idegenvezetőmnek, szeretettel – válaszolt Tamás.
Tina akkorra már figyelmes lett a kezében tartott régebbi felvételre.
– Ha nem bánja, kicserélném ezt a régi fotót egy újabbra – szólt.
– Nem. Köszönöm. Nekem az kell.
Tina csodálkozva tekintett a férfira.
– Ismerjük mi egymást? – kérdezte egy kis idő után.
– Igen. Azaz, hogy nem – szólt a férfi kissé zavartan, majd udvariasan meghajolt. – Köszönöm, asszonyom.
1543
Mab Tee - 2015. május 31. 18:41:47

Kedves Tollforgató!

Szép történet, és jó a vége is. Van eleje, közepe, vége, szépen vezeted el az olvasót a csattanóig.
Egyedül az elején zavarodtam meg egy kicsit, hogy kinek a szemszögéből fogjuk látni a történetet, ott jobban egyértelműsíteni kellene, hogy a fiú vezet minket a történeten keresztül.
Egyébként a történet egyben van, tetszett.

Üdv: Mab Tee

3313
paltetel - 2015. május 08. 06:34:35

Kedves Tollforgató!

Ügyesen mutattad be a cirkusz alkalmazottainak vándoréletét, két fiatal röpke találkozását és annak különböző módon megélt, megörökített emlékét.
Gratulálok!
Üdvözlettel,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.