Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Arthur Z. Balogh: Afrikai karcolatok 3/1
1.

Én bosszantalak, te bosszantasz… hogy honnan nézzük a kérdést ez a lényeg. Az állami hatóság vagy a szegény polgár szemszögéből.
A hatóság, — egy rongyos ingbe burkolt rendőr, fején egy kékre festett, amerikai adományból származó acél sisak nagy fehér PS monogrammal mint post scriptum, foltozott civil nadrágban s egy piszkos zoknival fekete, magassarkú spanyol torreádor cipőben. Íme a bosszantó.
És a szegény colon vadonat új Fordjában gurul negyvennel óránként — az esős évszakban pataknak és a szárazban egy kiszáradt folyó elhanyagolt fenekének tűnő iszonyatos úton, — szigorúan betartva a motor bejáratási szabályait. Íme a bosszantott.
A rendőr fütyül. Mert van egy fütyülője is, egy pár acél bilincs és egy spárgával összekötött fabot.
A szegény gyarmatos megáll.
— Mi van főnök ? - kérdezi kedvesen és megpróbál barnulni, hogy elfelejtsék, hogy fehérnek született.
— He, volt a PS intelligens válasza.
— Aha, nem ért franciául, állapítja meg a kliens és arca egyre barnul.
« Nini chef ?» kérdezi a helyi szvahili nyelven és rögtön kap választ.
— Füstöl !
— Mi ? Kiált fel és meglepetten néz körül de nem lát semmi mást mint az omladozó bennszülött kunyhókból kinövő elefántfüvet.
— Motocari, válaszol a PS ami azt jelenti : a gépkocsi.
— Az autó ? Hól ? Mi ? És a kocsiból kiugorva elvörösödik minden erőfeszítés nélkül. Persze semmit sem lát, a kocsi nem ég.
« Teljesen zavart a pasas, dörmögi, de szelíden kérdezi :mi füstől ?
— Ott, és a PS kampós ujjait a kipufogóra szegezi ahonnan — az igazat megvallva,— egy átlátszó, éterikus füst száll ki a motor lassú ritmusára.
— Semmi baj öregem, vigyorog a fehér. Ez normális !
— Füstől, állapítja meg újra a rendek őre és egyik zsebéből egy noteszt vesz elő és egy bic-et kér és várakozik. A fehér nem érti, hogy mire várnak és csökönyösen ismétli : Ez jó, füstölnie kell !
— Büdös, mondja a PS. Közben mellettük csörömpölve ballag egy teherautó spárgával felkötött fél sárhányóval ; lámpáját valahól Paris és a Marne között veszítette el az első világháborúban. A motorház nyitva és az egyetlen éppen maradt sárhányón ülve egy jóember önti tölcséren keresztül egy demizsonból a hűtővizet. És ez a teherautó csörömpöl, füstől és valóban büdös.
A PS nem hal és nem lát és nem érez semmit. Teljesen idióta és a noteszt nyújtja amit a fehér ösztönösen elvesz átnyújtva személyi igazolványát.
A PS átveszi az igazolványt és fordítva olvassa teljesen üres és vérbe borult tekintettel.
— Jó, és visszaveszi a noteszt visszaadva az igazolványt. Ötezer frankra ítéllek.
—Te nem ítélhetsz el engem.
— Igen, köszönöm. Én ítélhetek.
— Merci, — és a fehér megértette, hogy épp olyan idióta lett mint a többiek az örökös köszönöm és jó estékkel és a többi négerséggel.
« Neked nincs jogod ! »
— Fizetsz ?
—Nem fizetek. Ok ?
—Merci. Akkor adj négyezret !
—Arról szó sem lehet. Ötven frank !
— Jó, száz. Téged elítéltek. Gépkocsi füstől!
— Nem, itt van ötven, és nyújt egy összegyűrt ötvenest mert végre megértette a dolgokat.
—Merci Papa, — mondja a PS.
—Merci et bonsoir.
A fehér folytatja útját a füstölő autóval megszabadulva aprópénzétől és a PS boldogan folytatja ellenőrző útját mert sikerült felbosszantani egy muzungut (fehért) reggel nyolckor. És ez igy folytatódik. Én bosszantalak, te bosszantasz…és mindenki elégedett.

* * *

2

Hosszú töprengés után kifizettem az autó biztosítást. Éveken keresztül méreg drága Casco biztosításom volt, még az én hibámat is kifizették. Most megelégedtem azzal, hogy a másiknak okozott kárt fizessék, mivel az volt a legegyszerűbb és a legolcsóbb. A valóságban egyszerűen az volt, hogy…
De kezdjük el a kezdetével a dolgokat.
Egy évvel ezelött az új rendszer, vagy ha jobban tetszik a régi rendszer új vezetői a nagy nemzeti fejlődésben és nemzetközi visszafejlődésben államositotta a biztositó társaságokat azt képzelve logikusan, hogy a biztositás pénzt hoz a házhoz.
Hosszú tétovázás után az új állami társaságot Conar-nak keresztelték, de egy jóindulatu tanácsadó megmagyarázta, hogy ez a név tiszteletlen gondolatokat ad majd a klienseknek. Igy Conasra változtatták, vagyis franciául nőnemünek, de ez sem volt jó, majd a végén Sonas lett belőle. Megszünt a Con… Hogy mit jelent, ne kérdezzék. Magyarul nincs rá megfelelő elegáns szó.
Ez állami részvénytársaság Elnök-vezérigazgatójának öreg barátom és ex-bandita Dominque Diurt nevezték ki, aki még ma is tartozik nekem egy szüra sem érdemes hat ezer dollárral ! E tény elgondolkozásra késztetett. Arra gondoltam, ha Diur ebben a vállalkozásban érdekelt akkor valami nem stimmel. Furcsa előérzetem volt.
Abban az időben amikor a Conar-Conas-Sonas még csak homály volt más homályok között államfőnk és párt alapitó elnökünk fejében, a gépkocsi, ház, tűz, közlekedés, élet, egyszóval minden biztositás, nem volt kötelező. Diur barátommal kötelezővé vált.
Persze, kedves olvasóm most azt gondolja, hogy ez jó dolog. Francia honban mint a legtöbb országban kötelező a biztositás, igy én sem vitatkoztam. Lloyd vagy Sonar, számomra mindegy, a lényeg az, hogy biztositottam a kocsit.
Fizettem mint egy katonatiszt. Egy kis aggodalommal, bevallom. Ez aggodalomnak volt az oka, hogy csak a másiknak okozott kárt biztositottam, mivel ez volt a legolcsóbb és mindenkinek kötelező.
Két héttel később a kocsi összetőrt. Nem azért mert 160-al vezettem mint egy világbajnok ! Egy jóember szaladt belém a baloldalon. Úgy kellett engem kiszedni az összegörbült bádog dobozból. Szerencsére semmi bajom nem volt, de a kocsinak igen. Jól összetórt.
Hideg verejték gyöngyözött homlokomon arra gondolva, hogy néhány héttel ezelött még nem voltam biztositva. De most nyugodt voltam. Kitöltöttük a szükséges papirokat a rendőrök jelenlétében és a kocsit, vagyis ami megmaradt belőle, elvontatták egy szimpatikus olasz tróger garázsába aki olyan áron adott el egy szöget mint a patikákban a gyógyszer különlegességeket.
Valóban mindez nem érdekelt. Lényeg az, hogy a biztositó fizet, és én a Sonarban bizva mondtam a garázs Merlin tolvajának : számoljon vastagon.
Nyugodtan vártunk néhány hétig. Végül is egy szép napsütéses reggelen, amikor mindenki jókedvel ébred és úgy érzi, hogy szép és fiatal, erős és férfias és képes megmászni a Kilimandjárót és alkalom adtán Sharon Stonet…mert erős és fiatal és minden más…a Sonar papirja megérkezett.
Fenséges gesztussal beleegyeztek és megengedték, hogy kifizessem a javitást, — alig fél millio Zaïre ! — mindenek ellenértékében 53 év és 4 hónapon keresztül a kocsim biztositva lesz.
Csak néhány vödör hideg viz után tértem magamhoz. Merlin magyarázta meg, hogy az állami Sonar biztositónak egy büdös vasa sincs, Diur barátunk forradalmi gazdasági teóriájának megfelelően. Igy képtelen kifizetni a kárusultakat. Pénz helyett ingyenesen felújitják a biztositást a károk értéke szerint.
Ezóta a házam és a város között szaladok minden nap alig 5 kilómétert. Állitólag ez jó az egészségnek.

*
3
A filmszinház. Szeretem a mozit,de nem mint egy filmrajongó. Fejből képtelen vagyok idézni a Dr Jekill et Mr Hyde hires film rendezője, főszereplői, operatörje nevét. De két kellemes órát tölteni időnként egy jó krimi, western vagy háborús film, vagy Lollobrigida, (egy már elfelejtett név !) társaságában. Az igazat megvallva, két nappal később képtelen vagyok a film cimére emlékezni és, hogy miről is volt szó. Csak arra, hogy jó vagy rossz volt a film amit láttam.
Mindenki ismeri a mozikat. Ön is kedves olvasó. Egy elég nagy terem egy csomó sorban álóo és várakozó kényelmes fotellel, ahol jó a szellőzés és a szünetekben egy jóember illatos vizet permetez. Csend van az elöadás alatt, a nézők hallgatnak és nevetnek amikor nevetni kell és sirnak amikor sirni kell. Időnként egy férfi vagy nő halkan mond valamit a szomszédjának senkit sem zavarva. A néző figyelmét a történetre összpontositja és minden akadály nélkül szórakozik.
Európában vagy Amerikában. Civilizált országokban, művelt emberek között. De nem Afrikában. Nem a minden korláttól felszabaditott lények között.
A terem itt is olyan mint Európában, mert európaiak épitették. Kényelmes fotelek is vannak, de nem létezik szellőztetés és csak egy előadás van és a szünetben hiányzik a parfümöt permetező jóember is. Helyette négerek vannak és ők permeteznek…
Ismerik önök a szagokat ?A mindent elárasztó szagok szimfoniáját ?A teljes megsemmisülést a kakofonikus párolgástól, ami a helyükre szögezi és megfagyasztja az ellenforradalmárok vérét és megszünteti az élethez szükséges aktivitást és a meghülyüléshez hasonló letargiába taszitják ami a halálhoz hasonlitható. Ah !A megnevezhetetlen szagok áradásába az izzadó testek leirhatatlan gőzébe sulyednek.
Idővel meglehet szokni, hogy az emberek nevetnek amikor sirni lehet és könnyeznek amikor nevetni kell. Sokkal nehezebb, mondhatnám lehetetlen megszokni a vitatkozásokat. Az előadás kellős közepén. Úgy vitatkoznak mint otthon. Hangosan pofáznak a 50 centiméterre lévő szomszéddal mintha 50 méterre lenne.
Az események kellős közepén az elöttem űlő két pasas szenvedélyesen megvitatja a vásznon félórával ezelött lezajlott eeményeket.
« Hidd el, hogy szerelmes. »
« Dehogy, egy másikat szeret ! »
« Láttad, hogyan csókolta ? »
« Láttam kedves barátom, de ez egészen más… »
« Hidd el, szeretik egymást… »
És igy tovább. A csevegést folytatják miközben a történet folytatódik és a szerelmesek már elváltak. Időközben különböző hangokat hallatnak mikor valami meglepi őket. Egy atom robbanás : ts,ts,ts hallani körös-körül. A következő képen borzalmasan szenvedő embereket lehet látni amint égnek és az egész terem kacag. Mondhatnám, röhög. A földön fetreng a vidámságtól.
Ez az általános derültség amint mondani szokás a sajtóban. Én a helyemre szögezve nézem a szenvedőket, amig szomszédaim, a körülbelül száz néger majd megszakad a röhögéstől, egymás hátát veregetik és mutogatják az egyik a szenvedéstől a földön haldokló fehér szinészt. És a combjaikat verve folytatják a röhögést mert ez vidám. És amikor a vásznon néhány hősies katona minden erejét összeszedve újra támadásba lendül majd szitává lőve pojácaként összeesik, újra kitőr az ellenálhatatlan derültség.
Vagy valami nevetséges vidám dolgot látunk a vásznon és én elnevetem magam a néhány másik fehérrel, de a mosoly az ajkunkra fagy mert körülöttünk halálos csend búrkolja a termet mintha temetőben lennénk. Nem nevetünk többé mert értetlenül nézzuk a sápadt reflektor fényben az ostobaságtól fénylő arcokat. Láthatóan, valójában semmit nem értenek.
Képtelenség szórakozni ilyen közönség mellet. Az öröm, a jó hangulat eltűnt mert úgy érzi, hogy valóban egyedül van és szégyel nevetni mint egy félkegyelmü egy ellenséges tömegben. Az izzadság savanyú párolgása az orrban és a fantasztikus reagálás ami teljesen ellentétben van a normális emberi reakcióval, elképesztik és utálattal töltik el.
Ha nem hisznek nekem, menjenek moziba a sötét Afrikában s utána majd újra beszélgetünk.
*
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.