Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.18. 10:13
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Javítottam a hibát.

2019.07.17. 19:39
Kedves Józsi! Kérnék szépen egy javítást, Régi nyár II. cimű novellámban az utolsó szót egybeírni. betakarítani. Köszönöm szépen, Magdi

2019.07.17. 19:00
Szép estét kívánok szeretettel minden Holnaposnak ! Heart

2019.07.17. 11:22
Tiszteletem minden Holnaposnak! Winkriston

2019.07.17. 10:05
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.17. 07:49
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.17. 07:46
Szép napot.

2019.07.17. 06:54
Szép napot, jó alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: szucsilona
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 1
szbalogh
Balázsi Pál Etel: Játszótér - Első történet (2015. június)
Mint, aki jól végezte dolgát elsétáltam a piacra, persze otthon felejtve a bevásárló szekérkét. Így, mint egy zacskókkal díszített karácsonyfa, eregelek hazafelé.
Nyárba hajló meleg tavaszi délelőttünk van. Kezeimet húzzák a szatyrok, nedvesedik homlokom.
Szerencsére átadták a felújított központi parkot. Lábaim automatikusan, a megszokott padom irányába visz.
Nincs meg a padom. Elhűlök. Körülnézek, s egy elfogadható helyen, megfelelő padot találok. Lehuppanok. Csomagjaimat felteszem a padra, hátradőlök, pihenek.
Szemügyre veszem az átalakított parkot. Örömmel fedezem fel, hogy a délnyugati felén játszóteret alakítottak ki,
ahol már vannak anyukás- apukás gyerekhonfoglalók. Hinták, lipinkák, mászókák, faházikók, homokozó, kis asztal, pad,
csúszdák, és kitudja még mik.
Milyen más lett a világ. Elmélázom. Nekünk nem voltak játszótereink, nem is gondoltunk ilyesmikre.
Eszembe jutnak a falun töltött vakációm élményei. Mosolygom.
A miénk volt a hegyre, völgybe vezető ösvények, az ottani növények, az ott élő állatok, a gyümölcsösök, a szőlős oldalak.
Azt is tudom, hogy a szomszéd bácsi gyümölcsfáin finomabb volt a félérett gyümölcs, mint nálunk.
A miénk volt a domboldalba épített hűvös, félhomályos kripta, ahova belépve mindig lúdbőrös lett a hátam, pedig a háború alatt és után már kifosztották. Mi csak emberi csontmaradványokba, bársonyruha foszlányaiba botladoztunk. Szerencsére nem a szellemekbe, amikkel a nagyok riogattak. Az erdő fái elbújtattak, csak a madarak füttye jelezte a betolakodókat, vagy egy-egy tapsifüles tappantása az erdőszélén. Ott ismertük meg a gombaféléket, a tisztáson nyíló mezei virágokat.
A nap első sugarai már a folyóparton találtak mosóteknőinkkel halászatra készen.
Szabadak voltunk, mint a madár. A szülőket az érdekelte, hogy a ránk bízott feladatokat elvégezzük, pontos időre otthon legyünk. Akkor nem volt mitől félteniük.
Az iskola nagyudvara vakációban is nyitva volt a gyerekeknek. Itt szerveztük a sportversenyeket, itt tanultam meg felnőtt férfibiciklivel karikázni. Történelmi figurák, sportolók neveit vettük fel. Csatáztunk kuruc-labanc, német-orosz harcosok csaptak össze. Nemecsek is voltam, mert a legkisebb voltam az egész közül. A vezérek szigorú pajtásak voltak, de tőlük és ott tanultam meg már kiskoromban, mit jelent az adott szó - a becsületszó.
Na, igen. Nekünk nem voltak kialakított játszótereink, nekünk nem is kellett! Miénk volt a világ! Ahol összeverődtünk mi már ott játszottunk, ott volt a játszóterünk.
Egy szöszke, pár pöttyel piszeorra körül, mosolyog rám, és simogatja a kezem.
- Akajsz játszani velem? - kérdi a kicsi száj.
Emlékeimből visszazökkenve boldogan mondok igent. Kezemet nyújtom és bemutatkozom ifjú barátnőmnek.
- Eta vagyok, téged, hogy hívnak?
- Majika, mondja bátran.
Különös érzés fog el. Vajon még él bennem a belső gyerek, vagy csak felnőtt és szülő vagyok? Tudok még játszani? Egyből gyermekversikék, dalok, rigmusok ugranak elém.
- Mit szeretnél játszani Marika?
- Építsünk vájat! Aztán hintázzunk, kejgetőzzünk.
Kezdődött a játék. Nem számított, hogy homok megy a szandálomba, hogy kergetőzés közben a szívem zakatol, hogy az ebéd ideje csúszik, mert éreztem azt az energiát, amit ajándékba kaptam a gyerekektől.

1543
Mab Tee - 2015. június 12. 07:44:54

Kedves Tollforgató!

Stílus alapján van tippem, ki lehetsz, sőt, a fenti írásba is belerejtetted a neved, szerintem. Ami a fenti alkotást illeti, kedves történet, és bólogattam itt-ott, mert nekem is volt részem még hasonló, erdei, mezei kalandokban. Egyetlen aprócska megjegyzésem van: a páros szerveket egyes számban írjuk, de mindössze egy helyen találtam ezt hibát, ennél több sose legyen.
Hálás köszönetem a két új szóért, amit a mai napon tanítottál nekem.
Gratulálok az íráshoz!

Üdv: Mab Tee Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.