Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.23. 07:17
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose Józsi, köszönöm a választ. Smile A javítással kapcsolatos kérésem mára is érvényes. Smile

2019.04.23. 00:32
Feltöltés kedden este lesz. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.22. 23:36
JÓ ÉJT, SZÉP ÁLMOKAT MINDENKINEK! Tibor Heart

2019.04.22. 19:15
Szép estét kívánok mindenkinek! Smile Rose Józsi, nem tudom, lesz-e ma feltöltés, de arra szeretnélek kérni, hogy A locsoló(k)nak... című versem 3.... Bővebben

2019.04.22. 18:19
Kedves Stefanicus ! Köszönöm szépen a húsvéti locsolást így virtuálisan is ! Sokat jelent a hölgyeknek ! Szeretettel. Angel

2019.04.22. 17:57
Szép napot kívánok húsvét másodnapján szeretettel mindenkinek! Rose

2019.04.22. 12:29
Szebb napot mindenkinek. Rose

2019.04.22. 11:50
Kedves Józsi! Kérlek, ha lehet, feltöltés előtt javitsd ki a Nap című versem utolsó v. sz. 2. sorát. Helyesen: " Még a Hold is lassan kúszott fel... Bővebben

2019.04.22. 11:14
Köszönjük stefanicus a virtuális locsolást és verset! Tojás helyett egy locsoló versikét küldök:Kölni vizem nem pacsuli, ezzel megyek locsolkodni.... Bővebben

2019.04.22. 10:16
Aldott Húsvéti Ünnepeket kivánunk minden kedves Holnaposnak és külön a kedves Hölgyeknek eme kis vesrset : En kis kertéssz vagyok... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Gini
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Bogár Gábor: Légy a barátom (2015. augusztus)

Beszállt a szobámba egy légy.
„ Na ez jól kezdődik – mondja magában az olvasó. „ Ha ez az apróság ilyen fontos a szerzőnek, hogy ezzel kezdi a novelláját, akkor milyen unalmas lehet a többi gondolata! Inkább ne is olvassuk tovább”
„ Na, ez jól kezdődik - mondja magában a légy” „Végre valaki észrevette, hogy mennyire jelentős a szerepünk a saját sorsa – mit a saját sorsa? – a világtörténelem alakulásában. Lássuk, mennyire ismer minket…?!”
Halkan…? Dehogy halkan, jó hangosan döngicsél körülöttem.
Eszembe juttatja, hogy már elmúltam 51 éves.
Hogy ezt hogyan csinálja? Talán értek légyül?
Nem, szó sincs róla.
Vagyis szó van róla, mert – mint nagy elődöm Szent Ferenc – értek már macskául, kutyául, a legtöbb madár nyelvén, sok-sok állat nyelvén, csak Francesco testvéremtől eltérően emberül még mindig nem. Nem értem, amit mások mondanak – nem tudom elvégezni hozzá a szükséges matematikai műveletet, hogy mínusz hazugság és a történet kiszínezése, öndicsőítés, mások lenézése, plusz valódi értékek, amelyekről maga az egyén nem tud, szorozva Isten szeretetével, köbgyököt vonva belőle vagy négyzetre emelve aszerint, hogy az illető ennek a szeretetnek tudatában van-e vagy sem: mennyi marad az elmondott szavakból, mondatokból.
Tehát – bevallom – légyül még nem tudok, de ez az élőlény mégis eszembe juttatja, hogy megöregedtem. Ezt majd – ha még élek mondjuk tíz, tizenöt év múlva – nevetve, és maró öngúnnyal fogom felolvasni magamnak (, meg ha addigra megtanulok légyül, akkor majd annak a légynek is, aki akkor berepül hozzám döngicsélni). „Megöregedtem” – írtam magamról, pedig még csak 51 éves múltam! (Zárójelben megjegyzem, hogy húszéves koromban meg körberöhögtem volna, aki azt állítja, hogy harmincegy év múlva ötvenegy éves leszek. Pedig jártam iskolába, és tanultam számtant.)
De mindegy, nem ez a lényeg. A légy – bár nem értem még mit mond, mégis eszembe juttatja az idő múlását. Most örülök neki, de nosztalgiával gondolok arra az időszakra, amikor még szimplán csak idegesített volna; vagy a még korábbi időkre, amikor annyira dühített volna, hogy nem nyugszom, amíg ki nem tessékelem a lakásból. Vagy a még ennél is korábbi időkre – még megtérésem előttről, vagy gyerekkoromból -, amikor minden érzelem, empátia, rovarizmus nélkül egyszerűen csak agyoncsaptam volna.
„Ez egy ügyes légy!” – gondolhatjátok, hogy ennyi mindent eszembe tud juttatni. Hát igen. Jól gondoljátok. Nagyon ügyes. Ha ez így megy tovább, tíz év múlva valószínűleg keresni fogom a barátságát, és a közelébe férkőzni, hogy kezet- illetve – bocsánat – lábat foghassak vele.
„Hol akadtam el, Uram? Úgy emlékszem, volt valami mondanivalóm”
„Nem akadtál el, fiam. Ezekkel a mellékes dolgokkal akarod megmutatni „prózaírói tehetségedet”, és – mivel soronként fizetnek – néhány oldalasra nyújtani azt az egymondatos gondolatot, amelyet ki akartál mondani”
Szóval a légy, az áldott legyecske eddig zümmögött itt a szobámban, de megtalálta a természetbe visszavezető utat, és most újra halotti csend van körülöttem. Csak Isten van velem (, ahogyan meg is ígérte a Bibliában), és szomorúan nézi, hogy milyen nagy rakás tehetetlenség is vagyok én.
„Hát most elszúrtad! Lelőtted a poént. Az olvasó most már érti a lényeget, minden további szó csak mellébeszélés” – mondja.
És mint mindig, most is igaza van.
Viszlát, kedves olvasó!
4670
Bogar Gabor - 2015. szeptember 20. 23:32:51

Köszönöm, kedves BéCé.

4670
Bogar Gabor - 2015. augusztus 03. 22:14:24

Köszönöm, kedves Etel és kedves Bécé.

3313
paltetel - 2015. augusztus 03. 16:36:20

Kedves Gábor!
Isten belefáradva a teremtésbe úgy érezte, hogy még kell teremtenie valamit. Gondolkodott mi kell még. Magában ismételgette: légy, légy, légy... és lett légy!
Azt kívánom te is légy egy jó prózaíró!
üdvözlettel,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.