Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.23. 15:23
Kedves Józsi! Megkaptam a könyvet, köszönöm. Smile

2019.05.23. 14:12
Kellemes napot kívánok az esô ellenére! In Love

2019.05.23. 09:34
Kedves József! Köszönöm a tájékoztatást! Üdvözlettel: Kriszta

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Nagy János 2: Telefonos lelki segély (2015. augusztus)
Már reggel felé járt az idő, békésen beszélgettünk Feri bácsival, amikor sürgetően megcsörrent a telefon. A hófehér hajú öreg nyugodtan felvette a kagylót, miközben megnyomta a kihangosító gombot. Csak nem régóta kapcsolódtam a lelki segély szolgálat munkájába, tanulni jöttem Feri bácsi mellé.

- Telefonos lelki segély szolgálat. Miben segíthetek?
- Nem is tudom… Talán…

Sírásba fulladt a telefonáló nő beszéde. Jó darabig csak a hangos zokogás hallatszott.

- Sírjon csak nyugodtan, az mindig segíteni szokott! – szólt a kagylóba az öreg.
- Örülök, hogy felhívott, mert gondolom, egyedül nem tud megbirkózni a problémájával. Én azért vagyok itt, hogy segítsek Önnek. Tudja, mindenki életében adódnak nehéz helyzetek, amit nagyon nehéz egyedül megoldani. Ugye, így van? Hogyan szólíthatom? Mondhat más keresztnevet is, ha nem akarja elárulni a nevét.

- Igen, így van – szipogott a nő. Erzsébet vagyok.
- Ingyenes a vonal? Jól tudom? – kérdezte még mindig a sírással küszködve.

- Természetesen ingyenes! Ráérünk beszélgetni. Mondja el, mi bántja!

- Tudja egy hete temettük el a férjemet. Már a gyerekek is elutaztak, és most itt maradtam egyedül. Olyan kilátástalannak érzem az életem! Olyan sivár lett minden!

- Megértem, hogy most ezt gondolja, ez természetes érzés ebben a helyzetben. Miben halt meg a férje, meséljen erről!

- Szívinfarktusban. Már volt neki egy, de jól volt, meggyógyult… Álmomban sem gondoltam, hogy ez megtörténhet. Negyvenöt éve voltunk házasok. Végre ő is nyugdíjas lett, még annyi mindent szerettünk volna együtt megcsinálni. Egy kicsit élvezni az életet… elutazni a tengerpartra… sétálni a mólon, nézni a hajókat… Legszívesebben én is meghalnék!
Újra sírni kezdett.

- Igen, megértem ezt az érzést. Elveszíteni valakit, akit szeretünk, valóban rettentő dolog. Erre sosem lehet felkészülni, ez mindig nagyon fáj. De azt mondta gyermekei vannak, gondolom már felnőttek. Talán már unokái is vannak? Ugye, jól gondolom?

- Már mindkét fiamnál született egy kisfiú, az egyik három, a másik öt éves. Csak az a baj, hogy messze laknak, az ország másik végében. Olyan ritkán látom őket, csak telefonon tudok beszélni velük.

- Látja milyen sok embernek jelent valamit! Ön édesanya, sőt nagymama! Aranyos unokái vannak! Ez miatt kell élni!

- Igen, csak én itt vagyok egyedül, ők meg élik a saját életüket. Alig látom az unokáimat.

- Van számítógépe Erzsébet?

- Van, a férjem gépe, de nemigen tudom használni, öreg vagyok én már ahhoz.

- Ugyan, ne mondjon ilyet, olyan fiatalos a hangja. Be kell iratkozni egy idősek részére indított számítógépes tanfolyamra. Egyrészt megtanulja a számítógép használatát, másrészt maga korabeli emberek társaságában lesz. Tudja, hogy egy web kamera segítségével ingyenesen beszélhet a gyerekeivel, és nemcsak hallhatja, de láthatja is őket, akár minden nap? Erzsébet! Az élet még annyi jó dolgot tartogat az Ön számára! Képes lenne mindent eldobni magától?

- Nem, csak annyira egyedül maradtam, olyan esős ronda idő van, úgy elkeseredtem, hogy legszívesebben beszedtem volna egy csomó gyógyszert, hogy vége legyen mindennek.

- Látja Erzsébet, ilyen az, amikor valaki csak az élet árnyékos oldalát veszi észre! Pedig az árnyék mellett ott a napfény is, a rosszat követi a jó, a szeretteink elvesztését talán egy újabb kis unoka születése feledteti el egy pillanatra. Az élet olyan, mint egy patikamérleg, egyszer a rossz van túlsúlyban, egyszer a jó, de hosszú távon mindig kialakul a megfelelő egyensúly. Ettől olyan szép az élet!

- Hát, én most nem látok semmi szépséget!

- Pedig a szépség ott lapul körülöttünk, csak észre kell venni! Nyissa ki az ablakot Erzsébet, nézzen ki! Mesélje el mit lát!

- Esik az eső, az emberek esernyő alatt sietnek a dolgukra. Szomorú idő van.

- Várjon Erzsébet, most én is kinyitom az ablakot! Tudja én mit látok? Megállt az eső, már kisütött a nap. Az égen halvány szivárvány pompázik. Pedig ugyanabban a városban vagyunk, csak néhány kilométer lehet közöttünk. Egy anyuka babakocsit tol, kihozta levegőzni a kisgyermekét. Amott egy fiatal szerelmespár andalog kézen fogva. Most megállnak, csókolóznak. Itt nem messze egy kisfiú labdával játszik a játszótéren. Olyan békés minden, olyan szép! Ha megáll az eső, maga is ezt fogja látni Erzsébet! Akarja látni Erzsébet? Akarja látni az unokái nevetését, a gyermekei boldogságát?

- Igen, hát persze, hogy akarom!

- Akkor mit akar a gyógyszerekkel Erzsébet? Bevenni és véget vetni mindennek, vagy lehúzni a WC-n és megvárni, hogy elálljon az eső, kisüssön a nap? Én nem dönthetek maga helyett! Csak javasolni tudom, hogy a napsütést válassza!

Hallottuk a nő lépteit, majd röviddel utána a vízcsobogást.

- Lehúztam a WC-n! – szólt, szinte boldog hangon a kagylóba. - Tudja, magam sem értem miért lettem hirtelen ilyen depressziós hangulatban, de most már túl vagyok rajta. Jó volt beszélgetni magával, megkönnyebbültem egy kicsit. Köszönöm, hogy tudtunk beszélni!

- Én köszönöm Erzsébet! Hívjon bármikor, ha úgy érzi, hogy szüksége van egy kis támaszra. Keresse a hatos számú ügyeletest, az én vagyok. Szeretném, ha tudnék a további sorsáról.

- Köszönöm még egyszer, és további jó munkát kívánok Önnek! Viszonthallásra!
- Viszonthallásra Erzsébet!

- Hát, ez nagyon jól csinálta volt Feri bácsi! – szóltam elismerően, sokat tanultam belőle.

Az öreg sóhajtott egy nagyot. Odalépett az ablakhoz és kinyitotta.

- Egyébként milyen idő van kint? – kérdezte.

- Esik most is megállás nélkül, közben kivilágosodott. Nem látni senkit az utcán.

- Tudod, fiatal barátom az igazán szép dolgokat a szívével látja az ember! Amit a szívével nem vesz észre, azt a szemével sem látja sok boldogtalan ember! Ez az egésznek a lényege!

- Akkor én most elköszönök tőled. Hosszú volt ez az éjszaka, elfáradtam.

- Elkísérjem Feri bácsi?- kérdeztem meg tőle, bár pont az ellenkező irányban laktam.

- Köszönöm, de elboldogulok magam is. Már úgy ismerem a járást, mint a tenyeremet.

Kézfogása meleg és határozott volt, olyan emberé, aki tudja, hogy mit miért csinál.

Azzal a széke mellé rakott fehér botját megfogta és a fal mellett kitapogatva az utat elindult a folyósón kifelé. Vak létére sokkal többet látott az életből, mint a legtöbb látó ember.
3920
lilapetunia - 2015. augusztus 08. 20:04:15

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Antoine de Saint-Exupery
Örülök, hogy egy szép példát olvashattam a novelládban erre a régóta általam is elfogadott igazságra.
Szeretettel gratulálok az írásodhoz:
Márta

5276
Jean19570102 - 2015. augusztus 06. 15:14:37

Köszönöm Tibor!

2603
orkutya - 2015. augusztus 03. 13:47:52

Megható, szép történet volt kedves János, örültem, hogy olvashattam!
Szeretettel: Tibor Wink

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.