Kószó Ádám: Félelemből
A félelem irányít… a mitől tartás adja meg a miheztartást. Például a buszsofőr, aki időben beér, egy percet sem késik tizenöt éve, pedig a kollégái igen, de ott mindenki rokon a fentiekkel, vagy ilyesmi… Szóval mindig időben jár, nehogy kirúgják, és otthon kelljen lennie az asszonnyal, aki meg csak csesztetné, hogy ilyen nehéz időkben hogy lehet ilyen felelőtlen… pont mikor megszületik a kisfiuk, a második… igen, ez is fiú, ahogy az apja akarta, idegesen már ezt is a fejéhez vágja, hogy ő pedig lányt akart, szóval inkább fogja be, és keressen munkát. Meg azért is aggódik az anyuka, hogy majd a nagyobbik gyereknek, aki ugye szintén fiú, nem tud focicuccot venni, sőt megfelelő iskolai dolgokat sem, és majd hátrányban részesül… sőt titokban attól is tart, hogy a szülői értekezleten nemmel kell szavaznia az osztálykirándulás költségvetésére, mert az túl drága, pedig csak a szomszéd faluba mennének, de akkor az ő gyereke oda se… lemarad a csapatkovácsoló élményekről, és akkor mi lesz vele… ráadás meg az, hogy a többi szülő, főleg az SZMK-sok lesajnálóan fognak ránézni, mármint az anyukára az említett szülőin.

Ezért ér be minden nap pont nyolckor, vagyis inkább azelőtt tíz perccel... nehogy a felesége rossz szülőnek érezze magát, magukat. De fél attól is, hogy a kollégái, a többi buszsofőr nehogy kirekessze, akik ugye késve érkeznek, így késve is indulnak a buszukkal, így késve is érkeznek rögtön az első megállóhoz… tehát, hogy ne lógjon ki, ő is öt perc késéssel ér a megállókhoz, pedig időben indul, ezért stresszes, és az óráját figyeli, hogy mikor hozza be a késést. Aztán, ha sikerül, megnyugszik. Később, ha szünet van, már nyugodtan kávézhat a többiekkel, mármint akikkel jóban van, mert amikor odakerült, nem ismert senkit, és félt, hogy mindig egyedül kell majd meginnia a az automatából a löttyöt, és majd kibeszélik a háta mögött, ezért minél előbb próbált csatlakozni valakikhez, volt, hogy a vasárnapi sütit bevitte a közösbe. Végül a fiatalokkal, mint ő, kezdett társalogni, akik gyakran kibeszélik az öregeket, például, hogy Sanyi bán egyre inkább látszik a pia, állítólag a pedáloknál tartja mindig a dugi pálinkáját… aztán komolyrafordítvaaszót ez tarthatatlan, mikor kopnak már ki ezek… Ezt a mi buszsofőrünk csak hallgatja, olykor nevet velük, vagy felháborodik, mikor mire van igény… de közben arra gondol, hogy aki imént beszélt, na az otthon meg veri a feleségét, aki meg az ő feleségének egy barátnője… persze, ez nem kapcsolódik a munkájához, de ilyenkor csak eszébe jut ez az embernek.

Péntek délután hazaért, mert pont így van a beosztása, és a hétvégéje is szabad épp… bár ne lenne, néha ezt gondolja, mert fél, hogy megint csak veszekedés lesz az asszonnyal, mint egy ideje állandóan és mindenen, ő meg nem szereti ezt, de az asszony is kimerült a főállású gyereknevelésben. Nem akar már hangos szót hallani, a babasírást tűri, azt jól is, de már látja maga előtt, hogy megérkezik, leülnek vacsorázni, feljön témának a vasárnapi ebéd a férfi anyjáéknál, és a feleség meg mondja, hogy miért mindig csak oda mennek, az ő anyjáékhoz meg sosem, nem látta két hónapja a szüleit, bezzeg az anyósát kéthetente bámulhatja, aki amúgy sem fogadta el teljesen, pedig már 20 éve… és még mindig a férje gimis szerelmét, a dórát emlegeti… és hiába mondja a férj, hogy ugyan már, és hogy az ő szülei egyébként a szomszéd faluban laknak, míg a nőé 350 kilométerre, közben persze azt is mondja, hogy megérti a nő félelmét, hogy szinte elveszíti a családját, egy kicsit az identitását, vagy hogy megharagszanak rá, de ez így természetes: ha fordítva lenne, a nő szüleihez járnának többet, sőt a végén megígéri, hogy jövő hétvégén akkor el is ugranak…

Tehát ezt a jelenetsort látja maga előtt, így mikor belép, köszön, az asszony megkérdezi, hogy kér-e valamit enni, ő azt mondja, hogy nem éhes, nagyon fáradt, felviharzik a lépcsőn, és már csukódik is a fürdőszoba ajtaja. A nő meg nem érti, hogy ez mi volt… és ő olyan kombinálós fajta, megijed, amúgy is később jött a férje, mint szokott, biztos van valakije mellette, merthogy ez vele már megtörtént, még az előző házasságában, nagyon fiatalon, hogy nem ő volt az egyetlen a férje számára, egyből végig fut rajta az a kellemetlen érzés. Aztán elkezd gondolkozni, hogy volt-e valami változás a férje viselkedésében, és hogy mikor, mert azóta tart szeretőt, mert az hogy tart, már teljesen biztos, hogy is nem vette észre azokat a jeleket, amiket most sem tud teljesen, de mintha később járna haza, eddig azt hitte, csak a beosztása változott meg. Ezután arra gondolt, hogy majd átnézi a férfi nadrágzsebeit, abban biztos lesz valami árulkodó, vagy miután elaludt, szemügyre veszi a testét külső nyomok felkutatásáért. Ebben a pillanatban tompa lépéshangokat hall a lépcsőről, majd a férje hangja, hogy mégis csak kérne vacsorát, és a következő szombaton elmennek a nő anyjáékhoz, úgyis olyan rég látták már őket.
5286
a_andrea - 2015. szeptember 07. 08:43:44

Kedves Ádám! Nagyon tetszenek a prózáid, meg a verseid is. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.