Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.23. 22:10
Még nem látom Józsi! Sad

2019.04.23. 21:45
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.23. 21:41
Javítottam István.

2019.04.23. 16:35
Józsi! Amikor feltöltöttem a szonettkoszorúmat a 8. szonettben a "Mért hosszú az éj?"-nél a két idézőjelet nem voltam képes betenni, mindenfé... Bővebben

2019.04.23. 15:14
Vidám szép Tavaszi napokat Tinéktek kedves Holnaposok Rose Smile

2019.04.23. 13:59
Mindenkinek kellemes napot írást és olvasást kívánok. Heart

2019.04.23. 13:11
Kellemes napot kívánok szeretettel ! Heart

2019.04.23. 12:24
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2019.04.23. 11:49
A feltöltés befejeződött. Szép napot mindenkinek. Smile

2019.04.23. 11:49
Magdolna, javítottam a verssort.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Gini
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 1
kolto1946
Tóth A. Tamás: Jelenetek egy házasságból (2015. szeptember)
Első jelenet: Az előadóterem

Valamikor, amikor a sarló még barátságban volt a kalapáccsal, én viszont rossz diplomáciai viszonyban álltam a borotvával, gyanútlanul ballagtam a jogi kar hatos előadótermének lépcsőin felfelé.
Egyszer csak a padsorokból egy vékony, sportos, szőke lány szólított meg.
– Onnan fentről nem fogod hallani az előadást. Pedig Németh János nagyon jó polgári eljárásjogból.
Jé, hiszen ezt a csajt én valahonnan ismerem! Tudom már! Angolon egy csoportban vagyunk! Eddig azért nem vettem észre, mert a Sovány Gyöngyi nagy melle kitakarta a látómezőmből.
Szó szót követett, dumáltunk a vizsgákról. Aztán kimondta a bűvös mondatot:
– Mondd csak! Nincs kedved eljönni velem a hétvégi buliba a SOTE-ra?
Ez a mondat megváltoztatta a látásomat. Eddig csak egy évfolyamtársra néztem, most viszont egy csajra.
Ugyanakkor rám tört a rémület. Egy ilyen buliban mi minden történhet a magamfajta, védtelen, százkilós, vidéki gyerekkel…
– Ne haragudj, de én minden hétvégén hazautazom. Mit szólnának a szüleim, ha most nem mennék?
A lány elszontyolodott, aztán hirtelen ötlete támadt:
– Ma este a „Feketeszakáll szelleme” lesz az Urániában. Nincs kedved megnézni?
– Mi ketten… mennénk… moziba? – hebegtem értelmesen, miközben az kalapált a fejemben:
„Segítség! Valaki mondja meg, mikor kell egy lánynak megfogni a kezét!”

Második jelenet: A krumplis zsák

Hipp-hopp, egy szép napon tehát ott álltam valami nemzeti színű szalaggal betakart nőszemély előtt, aki mindenféle indiszkrét kérdést tett föl nekem. Mivel azt sem tudtam, hogy vőleány vagy férjasszony vagyok-e, így a biztonság kedvéért mindent aláírtam.
A nagy izgalmat egy igazi vidéki lagzi követte. Összegyűlt a rokonság apraja-nagyja, aki csak inni meg enni tudott. A malacok már egy héttel korábban pörköltté robbantak. A csirkék között pedig fergeteges halandóság tört ki. Hurkából fonták bizony a kerítést is.
Szólt a Tesla magnó teli torokból. Sánta néném táncra perdült, vak haverom pedig szentül állította, hogy ilyen szép párt még sosem látott.
Mindenkivel táncolnom kellett, mindenből ennem és innom kellett. Hajnalban, mielőtt eldőltem, mint a csurig töltött krumpliszsák, elalvás előtt az villant eszembe:
„Milyen jó, hogy a nászéjszakára már kijelöltünk egy esőnapot!”

Harmadik jelenet: A tudományosan tervezett szaporulat.

A tervgazdaság éveinek végén jártunk. Természetesnek tűnt tehát, hogy az emberek mindent megterveztek. Az ipari termelést, a kulturális fejlődést, a világnézetet, még a gyerekcsinálást is.
Beléptünk tehát egy neves orvos neves programjába.
– Fiatalember! Lenne szíves egy kis mintát adni! – jött elém a nővérke egy kémcsővel.
Na, vajon, most éppen miféle folyadékot kell produkálnom? Amikor azonban elővette a Playboy legújabb számát, kétségem sem maradt.
– Ebbe kell beletalálnom? – méregettem gyanakodva a kémcsövet.
A folyosón ülő férfitársaim kárörvendő tekintettel figyeltek. „Ezek szerint – gondoltam –, ti sem kaptatok mustáros üveget.”
– Arra van a mellékhelyiség, kedveském – mosolygott a nővérke. – Ugye, meg tudja oldani egyedül is?
Megoldottam, de sok tortúrát kellett még kiállnom. Mindig fegyelmezett ember voltam és akár a katona a fronton, teljesítettem a haza iránti kötelezettségemet. Eredménytelenül.
Aztán egy nap elegem lett a tudományos cirkuszból és sutba vágtam az egészet.
Így született egy gyönyörű fiam.

Negyedik jelenet: A káposztatöltelék büdösebb vége

Örök lelkiismeret-furdalás gyötör, hogy lekéstem a papás szülést. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha nem késem le, akkor tovább ápoltak volna a kórházban, mint a veszélyeztetett kismamákat.
Az előírt néhány kórházi fogva tartási nap letöltése után a szokásos gratuláció mellett a kezembe nyomták a mózeskosarat, amelyben egy visító, vörös képű, káposztatöltelék rázta felém méretes ökleit.
Óvatosan, mintha tojásokon járnék, kilopóztam a taxihoz, karon fogva a szülés után még törékenyebbnek tűnő kis feleségemet.
Madarat lehetett volna velem fogatni, amíg hazaértünk.
Otthon azonban rettentő órák következtek. Magunkra maradtunk a visító káposztatöltelékkel.
– Feküdj le, kicsim! Látom, nagyon fáradt lehetsz, majd én rendbe teszem a gyereket – mondtam nagy önbizalmat mutatva.
Bevallom azonban, hogy inkább szálltam volna szembe fogpiszkálót szorongatva egy vérszomjas tigrissel, mint hogy kibontsam és újrainstalláljam ezt a kis izgő-mozgó, szirénázó bugyrot.
A töltelék egyik vége ugyanis borzalmasan büdösnek, a másik pedig szörnyen zajosnak tűnt. Sebaj! Hiszen elvégeztem egy egész egyetemet, felépítettem a házamat, erőm teljében vagyok, így biztosan megbirkózom ezzel a kis mütyürkével is.
Amikor a szószból végre kiszabadítottam, elcsendesedett. Na, gondoltam, jó úton járok. Közelebb hajoltam, hogy az alvázat megszemléljem. Vesztemre. Nem megnyugodott, hanem koncentrált a kis zsivány. Beleszaladtam a szökőkútba. Ő pedig fogatlanul vigyorogva örült a telitalálatnak.
Némi szárítgatás után elégedetten tapasztaltam, hogy szaglósejtjeim gyorsan elhaltak. Cirkuszi akrobataként a cuccot fél kézzel betornáztam egy fedeles vödörbe, amíg a másik kezemmel az izgő-mozgót egyensúlyoztam. Aztán a fogammal előrántottam egy tiszta pelenkát.
Hogy is kell ezt az izét megkötni? Jobbról-balra vagy balról-jobbra? Meg merjem egyáltalán húzni, vagy ezzel eltöröm kis csirkecsontjait?
Végül egy matrózcsomóval hidaltam át a helyzetet.
Izzadtan rogytam le a székre.
Hogy röpül az idő! Legalább egy órát küzdöttem a csomagolással. Mi lesz, ha ez a kis mütyür közben megéhezett? Mert én bizony nagyon éhes lettem.
Szerencsére megérkezett az álmos felmentő sereg.
– Tisztába tetted? – kérdezte az újdonsült mami.
– Bizony ám! – feszítettem a művem fölött.
Közben gyanakodva oldalra pillantottam. Úristen! A kis ördögfióka, mint afféle huszárhadnagy, vállára vetett menteként viselte a pelenkát, a gumibugyiját pedig kalucsniként.
– És melyik végét pelenkáztad? – hangzott hátam mögött a költői kérdés.

Ötödik jelenet: Villanás a jövőből

Egy korához képest jó karban lévő, idős házaspár szöszmötöl a konyhában.
– Ide teszem az uborkát…
– Miféle unokát?
– Ide meg a sót!
– Mi az, hogy az utolsót? Egyáltalán hány van belőlük?
– Adhatok még egy kis levest?
– Az öthetest?
– ...Talán mégsem kellett volna a SOTE-ra hívnom téged…
Így beszélgetnek majd nap, mint nap. De jól megvannak.
Hiszen hatvanévi házasság után már félszavakból is megértik egymást.

134
Tota - 2015. szeptember 04. 09:13:27

Kedves Barátaim!

Köszönöm, hogy elolvastátok önéletrajzi elemekkel tűzdelt kis történetemet. Örülök, hogy sikerült egy kis vidámságot teremteni vele.
Baráti üdvözlettel: Tamás

277
farkas viola - 2015. szeptember 03. 08:58:40

Kedves Tamás!
Jó kedvre derítettél humortól sziporkázó írásoddal. Jó volt olvasni.
Gratulálok szeretettel: Viola In Love

4977
MMarcsi - 2015. szeptember 03. 07:24:49

Tota mosolyogva olvastalak,így kora reggel.TetszikSmile

2603
orkutya - 2015. szeptember 02. 20:41:17

Jaj, de jópofa írás, kedves Tota, örülök, hogy elolvashattam! Köszönöm! Tibor Wink

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.