Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.21. 16:34
Szép délutánt, kellemes alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.01.21. 15:01
Kellemes napot kívánok szeretettel ! Smile

2019.01.21. 12:20
Szép napot mindannyiunknak! Rose Heart

2019.01.21. 06:04
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose Józsi, köszönöm a választ. Smile

2019.01.20. 22:55
Jó éjszakát mindenkinek Smile

2019.01.20. 22:55
hundido. Szerkesztőségünk tudja törölni, írd meg melyiket szeretnéd. Ha csak módosítani szeretnéd, nem kell törölni, írd meg mit szeretnél változta... Bővebben

2019.01.20. 19:22
Kedves Józsi! Ha törölni szeretném vmelyik írásom azt hogy tehetem meg? köszi a választ!

2019.01.20. 18:51
Feltesszük a próza rovatba.

2019.01.20. 18:06
Kedves Józsi ! "A pék felesége" Próza tévedésböl a vers oldalra lett betéve kérlek szépen korrigálni Köszönettel Tibor (Mirage )

2019.01.20. 17:49
Kellemes estét kívánok szeretettel ! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: bendeorsolya89
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Fedák Anita: Tábori emlék
November a gyász hava a kárpátaljai magyarság számára. Azé a gyászé, amely 1944 novemberében, Erzsébet-napkor kezdődött. Azon a napon, amikor a szovjetek háromnapos munkára hurcolták a magyar és a német férfiakat. A dolgos, törvénytisztelő emberek el is indultak a "málenykij robotra", nem sejtve, hogy legtöbbjük számára már nem lesz onnan visszaút. Apáinkat, nagyapáinkat, dédapáinkat azonban csak megalázni tudták, megtörni soha, a legbrutálisabb körülmények között is a Mindenhatóhoz fohászkodtak. Számtalan feljegyzés, lágervers, emléknapló maradt fent a szenvedőktől, amelyeket a családtagok máig ereklyeként őriznek.
Nem tudom, van-e olyan kárpátaljai magyar, illetve német család, ahonnan nem hurcolták volna el a fiút, az apát vagy a nagyapát. A Mezővári Móré család hat gyerekéből az idősebbik két fiút hívták be. Egyikük a nagyapám volt.
– Az első emlékem apámról, hogy egyik késő téli estén egy rettenetesen torzonborz férfi nézett be az ablakon. Kopogott. Anyám féltve ölelte magához a húgomat, akit éppen szoptatott, engem pedig a takaró alá bújtatott – emlékezett vissza édesanyám. Majd így folytatta: a küszöbön egy csont-sovány, szakállas, tiszta ősz hajú csúnya öregember állt. Az apám volt. Erre az anyám hirtelen felkiáltásából jöttem rá, aki megpillantva urát csak annyit mondott:
– Lajos, élsz!
Apám erre csak annyit válaszolt:
– De Feri ott maradt.
Feri, a bátyja volt, akit még Szolyván vesztett el. A gyűjtőlágerben ugyanis valaki azt a hírt terjesztette, hogy nyers dohányt egyenek, ettől betegek lesznek és nem viszik tovább a betegeket Szamborba. Nem tudni, hogy a dohány okozta-e vagy az alultápláltság, a novemberi dermesztő hideg a barakkokban, de tény, hogy Móré Ferenc az öccse karjai között lehelte ki a lelkét, hátrahagyva feleségét és két kiskorú gyermekét. Sajnos özvegye egy év múlva követte, mert nem bírta elviselni a bánatot, hogy férje odaveszett. Árváit nagyapám és nagyanyám nevelte fel.
A lágerből hazatérő nagyapámtól nagyon félt az édesanyám. Rongyokba bugyolált teste és szőrzete tetüvel volt tele. Nagyanyám előbb nem engedte, hogy belépjen a házba. Még a tornácon levétette vele a rongyait, majd a tűzre dobta.
– Emlékszem egész este lobogott a spórban a tűz, és anyám mosdatta az öreget, levágta a haját, sikálta a testét – emlékezik édesanyám.
Ami furcsa volt, hogy nem beszélgettek. Talán nem akarták, hogy mi, a sutban kucorgó gyerekek hallják az előzményeket, talán Édes (így szólították a gyermekei nagyanyámat - a szerző) volt olyan tapintatos, hogy a meggyötört testű és lelkű apámat akarta kímélni az emlékek visszaidézésétől. Nem tudnám megmondani. De arra biztosan emlékszem, hogy a farkaséhes apám könyörgő tekintete ellenére sem rakott elébe szalonnát, se kenyeret. Csak mert a tálból egy kanál meleg levest. A csont-sovány apám reszketve tette a kanalat a szájába és sokáig ott tartotta. Nagyon lassan evett. Azt csak később tudtam meg, hogy a lágerből hazatérő férfiak közül néhányan azért haltak meg, mert a napokig, hetekig éhező és legyengült szervezetük, gyomruk nem bírta ki a szalonnát és más nehéz étkeket. A sok-sok nélkülözés után degeszre tömték magukat és ez lett a vesztük.
A család féltett ereklyéi között van ma is egy kis biblia. Édesanyám gyakran kiveszi ma is a fiókból, de csak belelapozott. Sárga, néhol tépett lapjain gyakran feltűnik a következő szó: hazamegyünk! Nagyapám hozta haza a lágerből. Hogy került hozzá, hogy-hogy sikerült végig megőriznie? Soha nem árulta el. Azt azonban tudjuk, hogyan került hozzá. Nagyanyám vitte utána Szolyvára. Ezt én is többször hallottam tőle. A mezővári udvarukra ugyanis cigány soha nem tehette be a lábát. Édesanyám így mesélte:
– Mikor apámat elvitték, Édes gyalog indult el Eszti nénémmel, a sógornőjével Szolyvára a férjeik után. Minket, gyerekeket rábíztak a többi nagynénire és gyalogosan, majd később szekéren megtéve a közel kétszáz kilométert, a bokrokba elbújva lesték, mi történik a férfiakkal a szögesdrót túl oldalán. Édesék egy tarisznyába élelmet is vittek, a csomag között volt a kis Biblia is. Amikor az egyik őr nem figyelt oda, intettek a férjeknek, majd odalopózkodtak a kerítéshez és átadták a kis csomagot. Édest azonban elkapta az egyik őr, aki történetesen egy roma ember volt és a puskatussal derékon vágta. Anyám összeesett, de az őr még rúgott egyet rajta. A szöges drót túloldalán apám kiabálni kezdett, mire az őr a levegőbe lőtt. Az asszonyok megijedtek és jobbnak látták inkább elmenekülni, nehogy a férfiakat bajba sodorják. Az, hogy hogyan keveredtek vissza Szolyváról az otthonukba nem tudni, de az incidens után, Édes soha nem tűrte meg maga körül többet a roma férfiakat. Az asszonyaiktól megvásárolta ugyan a fonott vesszőkosarat. A roma gyerekeknek mindig adott egy almát, egy darab kalácsot. De férfiembert nem engedett fel a portára...
4302
Fedak Anita - 2018. szeptember 21. 18:08:57

Kedves Rita!
Köszönöm kedves szavaid.
Szeretettel: Anita

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.