Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.11.18. 21:34
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.11.18. 18:16
Miklós! Lélekben hordozlak magamban minden nap és sok erőt, kitartást és erőt kívánok a gyógyuláshoz tartó úton! Rose Ha csend van, hát olvaslak...

2018.11.18. 15:22
Kedves Józsi ! Köszönöm szépen ! Smile

2018.11.18. 15:21
Kellemes délutáni pihenést kivánok szeretettel ! Heart

2018.11.18. 12:18
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.11.18. 11:41
Szép napot kívánok! Szeretettel megosztom: Könyvbemutatóm videofelvételét oldalamon, a könyvajánló végén, csak alkotói barátkozások, ismerkedések ... Bővebben

2018.11.18. 11:05
Kitti drága! Köszönet az üdvözletért. Sajnos az utóbbi időben ismét gondjaim akadtak a szívemmel, így a terhelhetőségem is erősen lecsökkent... Bővebben

2018.11.18. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2018.11.18. 08:59
Janna! In Love Rose

2018.11.18. 08:58
Miklós! Üdvözöllek szeretettel, nagyon örülök, hogy látlak! https://www.youtu.
..HJyJ9xYEFA

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: rugami
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Fedák Anita: Tábori emlék
November a gyász hava a kárpátaljai magyarság számára. Azé a gyászé, amely 1944 novemberében, Erzsébet-napkor kezdődött. Azon a napon, amikor a szovjetek háromnapos munkára hurcolták a magyar és a német férfiakat. A dolgos, törvénytisztelő emberek el is indultak a "málenykij robotra", nem sejtve, hogy legtöbbjük számára már nem lesz onnan visszaút. Apáinkat, nagyapáinkat, dédapáinkat azonban csak megalázni tudták, megtörni soha, a legbrutálisabb körülmények között is a Mindenhatóhoz fohászkodtak. Számtalan feljegyzés, lágervers, emléknapló maradt fent a szenvedőktől, amelyeket a családtagok máig ereklyeként őriznek.
Nem tudom, van-e olyan kárpátaljai magyar, illetve német család, ahonnan nem hurcolták volna el a fiút, az apát vagy a nagyapát. A Mezővári Móré család hat gyerekéből az idősebbik két fiút hívták be. Egyikük a nagyapám volt.
– Az első emlékem apámról, hogy egyik késő téli estén egy rettenetesen torzonborz férfi nézett be az ablakon. Kopogott. Anyám féltve ölelte magához a húgomat, akit éppen szoptatott, engem pedig a takaró alá bújtatott – emlékezett vissza édesanyám. Majd így folytatta: a küszöbön egy csont-sovány, szakállas, tiszta ősz hajú csúnya öregember állt. Az apám volt. Erre az anyám hirtelen felkiáltásából jöttem rá, aki megpillantva urát csak annyit mondott:
– Lajos, élsz!
Apám erre csak annyit válaszolt:
– De Feri ott maradt.
Feri, a bátyja volt, akit még Szolyván vesztett el. A gyűjtőlágerben ugyanis valaki azt a hírt terjesztette, hogy nyers dohányt egyenek, ettől betegek lesznek és nem viszik tovább a betegeket Szamborba. Nem tudni, hogy a dohány okozta-e vagy az alultápláltság, a novemberi dermesztő hideg a barakkokban, de tény, hogy Móré Ferenc az öccse karjai között lehelte ki a lelkét, hátrahagyva feleségét és két kiskorú gyermekét. Sajnos özvegye egy év múlva követte, mert nem bírta elviselni a bánatot, hogy férje odaveszett. Árváit nagyapám és nagyanyám nevelte fel.
A lágerből hazatérő nagyapámtól nagyon félt az édesanyám. Rongyokba bugyolált teste és szőrzete tetüvel volt tele. Nagyanyám előbb nem engedte, hogy belépjen a házba. Még a tornácon levétette vele a rongyait, majd a tűzre dobta.
– Emlékszem egész este lobogott a spórban a tűz, és anyám mosdatta az öreget, levágta a haját, sikálta a testét – emlékezik édesanyám.
Ami furcsa volt, hogy nem beszélgettek. Talán nem akarták, hogy mi, a sutban kucorgó gyerekek hallják az előzményeket, talán Édes (így szólították a gyermekei nagyanyámat - a szerző) volt olyan tapintatos, hogy a meggyötört testű és lelkű apámat akarta kímélni az emlékek visszaidézésétől. Nem tudnám megmondani. De arra biztosan emlékszem, hogy a farkaséhes apám könyörgő tekintete ellenére sem rakott elébe szalonnát, se kenyeret. Csak mert a tálból egy kanál meleg levest. A csont-sovány apám reszketve tette a kanalat a szájába és sokáig ott tartotta. Nagyon lassan evett. Azt csak később tudtam meg, hogy a lágerből hazatérő férfiak közül néhányan azért haltak meg, mert a napokig, hetekig éhező és legyengült szervezetük, gyomruk nem bírta ki a szalonnát és más nehéz étkeket. A sok-sok nélkülözés után degeszre tömték magukat és ez lett a vesztük.
A család féltett ereklyéi között van ma is egy kis biblia. Édesanyám gyakran kiveszi ma is a fiókból, de csak belelapozott. Sárga, néhol tépett lapjain gyakran feltűnik a következő szó: hazamegyünk! Nagyapám hozta haza a lágerből. Hogy került hozzá, hogy-hogy sikerült végig megőriznie? Soha nem árulta el. Azt azonban tudjuk, hogyan került hozzá. Nagyanyám vitte utána Szolyvára. Ezt én is többször hallottam tőle. A mezővári udvarukra ugyanis cigány soha nem tehette be a lábát. Édesanyám így mesélte:
– Mikor apámat elvitték, Édes gyalog indult el Eszti nénémmel, a sógornőjével Szolyvára a férjeik után. Minket, gyerekeket rábíztak a többi nagynénire és gyalogosan, majd később szekéren megtéve a közel kétszáz kilométert, a bokrokba elbújva lesték, mi történik a férfiakkal a szögesdrót túl oldalán. Édesék egy tarisznyába élelmet is vittek, a csomag között volt a kis Biblia is. Amikor az egyik őr nem figyelt oda, intettek a férjeknek, majd odalopózkodtak a kerítéshez és átadták a kis csomagot. Édest azonban elkapta az egyik őr, aki történetesen egy roma ember volt és a puskatussal derékon vágta. Anyám összeesett, de az őr még rúgott egyet rajta. A szöges drót túloldalán apám kiabálni kezdett, mire az őr a levegőbe lőtt. Az asszonyok megijedtek és jobbnak látták inkább elmenekülni, nehogy a férfiakat bajba sodorják. Az, hogy hogyan keveredtek vissza Szolyváról az otthonukba nem tudni, de az incidens után, Édes soha nem tűrte meg maga körül többet a roma férfiakat. Az asszonyaiktól megvásárolta ugyan a fonott vesszőkosarat. A roma gyerekeknek mindig adott egy almát, egy darab kalácsot. De férfiembert nem engedett fel a portára...
4302
Fedak Anita - 2018. szeptember 21. 18:08:57

Kedves Rita!
Köszönöm kedves szavaid.
Szeretettel: Anita

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.