Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.18. 10:13
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Javítottam a hibát.

2019.07.17. 19:39
Kedves Józsi! Kérnék szépen egy javítást, Régi nyár II. cimű novellámban az utolsó szót egybeírni. betakarítani. Köszönöm szépen, Magdi

2019.07.17. 19:00
Szép estét kívánok szeretettel minden Holnaposnak ! Heart

2019.07.17. 11:22
Tiszteletem minden Holnaposnak! Winkriston

2019.07.17. 10:05
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.17. 07:49
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.17. 07:46
Szép napot.

2019.07.17. 06:54
Szép napot, jó alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: szucsilona
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Mimi: Képeslapok - Hetedik történet (2015. október)

Nagytakarítok. Már a szortírozásnál tartok, ami nálam a takarítás végén zajlik,amikor is kidobálhatom végre a fölöslegessé vált holmikat,papírokat,mütyüröket. Évek óta ugyanúgy játszom ezt a játékot. Kezdem egy nagy adag elhatározással ,majd kukás zsákkal kezemben megtámadom a szekrényeket,fiókokat. Ahogyan haladok úgy gyengül bennem az elszántság,és megint visszakerül a szekrény aljába az évek óta kihízott kedvenc nadrágom,mert mindig 5 cm hiányzik ahhoz,hogy a cipzárt felhúzhassam,de jövőre hátha már csak 3:).A lányaimtól kapott karácsonyi sítalpas szarvast is harmadszorra szedem vissza a szemetesből,pedig az első pillanattól törött lábbal csáléskodik a szekrényen. Évek óta csak a baj van vele. A nap végére ha mégis sikerül zsákomat megtölteni akkor viszont jó érzéssel konstatálom hogy bátor voltam és frissítettem végre.
Az ágyunk két szélén lévő éjjeli szekrényekkel zárok. A férjemével már végeztem. Egy-két kihullott anyacsavar,rozsdás alátétek,pár darab használt tömítésen kívül mást nem dobtam ki.
Kinyitom az én picinyke ajtómat is,és újra elcsodálkozom,hogy egy ilyen kevés tér mennyi kincset tud elrejteni. Darab fülklipszek csillognak kis dobozban, melyeknek sosem lett meg a párja. Nagy levegő-puff bele a szemeteszsákba! Húú ez olyan volt mintha a fogamat húznák.
Következnek a régi kedvenc újságok, valami fontos okból elrakott példányai. Ahogyan kihúztam őket szerteszét hullottak régi képeslapok is.
„Szobámban szerteszét dobálva képeslapok
felvillanó emlékszilánkok,képek,s napok”
Törökülésbe helyezkedem, lábaim ölébe szedem mind. Mosolyra húzódik szám amikor a lányok első képeslapját olvasom. Üdvözlet Szanticskáról! Néhány rokoni karácsonyi és húsvéti üdvözlet, melyről eszembe jut,hogy Jutka nénémnek nem írtam névnapjára egy névnapit,pedig Ő mindig küldi. 2 darab képeslap együtt esik ki az egyik kalendáriumból. Megfordítom,az írás a szívembe markol,könnyeimmel küzdök.
Egy arc,egy barna szempár,napbarnított bőr,hullámos fekete tincsek,vastag érzéki száj,és részegítő illat,mely semmi máshoz nem hasonlítható azóta sem.
„némelyik szívembe markol, könnyeimet hívja
egy rég elfeledett férfi bódító illata
tobzódom, merengek az emlékképek között
lelkembe mélyen zsongó biriz dallam költözött”
Mint a villám úgy csap belém az emlék, szemem tisztán látta azt a 30 évvel ezelőtti délutánt.
16 évesen láttam meg először a Balatont. Család nélkül nem voltam még nyaralni,sőt velük sem sűrűn. Ma sem tudom,hogy Andi barátnőmnek hogyan sikerült anyukámat rábeszélnie,hogy engedjen el vele három napra keresztszüleihez a Balcsira. Imádtam a vizet, a falunkban folyó Zagyvában tanultam meg úszni,még kiskoromban apu tanított meg. Kíváncsian nagy izgalommal vártam,hogy az eddig csak fényképről,könyvekből ismert tájat saját szememmel láthassam.Megérkezésünk után minden percét kiakartam élvezni ennek a csodának,amely ott volt előttem. A hatalmas víz melyen hattyúk, kacsák úszkáltak, árusok,éttermek,embertömeg,minden minden új volt és csodaszép. Úszni volt a legjobb, nem volt eleje se vége ennek a víz területnek. Ahányszor beleúsztam mindig azt képzeltem, hogy a végtelen térben lebegek. Barátnőmmel természetesen megnézegettük a velünk egykorú fiúkat is,de nekem akkor az élmény fontosabb volt. Hazajövetelünk előtti délelőtt még nagy játékban voltunk. A parton kis kölyköknek segítettünk homokvárat építeni, majd a vízben labdáztunk.
Ebéd utánra a házigazdáink vendégeket vártak, ahol barátnőmnek is illő volt ott maradni,de én mindenáron szerettem volna még elköszönni a Balatontól. Mehettem egyedül, megígértem vigyázok magamra és sietek vissza. Kerestem egy félre eső helyet, ahol kevesebb volt a nyüzsgés.
Kizártam a külvilágot,a homokba ülve bámultam a vizet,majd szemem behunyva beszéltem hozzá magamban,de az is lehet,hogy félhangosan. Elköszöntem, elmondtam neki mennyire örültem,hogy láttam és csodálhattam.
Behunyt szemeimen át egyszer csak azt éreztem, hogy árnyék takar el. Bosszúsan néztem föl ,nem akartam, hogy zavarjanak,nem akartam beszélgetni senkivel.
- Ide ülhetek melléd? Ezt próbáltam kérdezni, de azt hittem elaludtál,vagy direkt nem válaszolsz! szólalt meg a az árnyék gazdája vidáman.
Nem a hang volt ami elsőként eljutott a tudatomig,hanem az illata. Fanyar de mégis édeskés,felkavaró,mámorító, napsütéses de borzongató. Azóta sem éreztem ezt az illatot sehol, senkin sem. Libabőrös lettem tőle,s igazából akkor néztem meg jobban őt is. A FÉRFIT -így nagybetűvel. Hol voltak hozzá képest az általam ismert 16 éves srácok,a szeplőikkel,az idióta flegmázásukkal,az elálló füleikkel. Ég és föld! Igen bennem is összeszakadt ég a földdel,és én a nagyszájú cserfes fruska csak néztem rá bambán.
- Leülhetek melléd?- azzal a lendülettel már le is vágódott a jobb oldalamra. Kezét nyújtotta felém és bemutatkozott.
- Gábor vagyok kisasszony,és kaján mosollyal rázta meg kezemet.
- Mariann rebegtem zavaromban,és az érintésétől elpirultam. Máris éreztem,hogy a szokott helyeken az arcom járomcsontjain már ég, és szúr a bőröm.
Erre mintha régi ismerősök lennénk, mutató ujjával megsimogatta arcom jobb felét.
- Hahóó te elpirultál!!!Na ilyet is rég láttam már!Közben élvezte zavaromat,és teli szájjal mosolygott rám mind a 32 darab szép fogával. Éreztem, hogy arcpírom rohamosan lefelé halad, már a nyakam is vörösben pompázott. Azt kívántam ,hogy ahol ülök a homok elsüllyedne,és elnyelne pár órára engem,amíg össze nem szedem magam,vagy ez a FÉRFI tűnne el. Szerintem annyira megviselt lehettem,hogy nem szekált tovább, ahelyett határozottan átvette az irányítást. Elkezdett beszélni,én csendben ittam szavait.
Elmondta,hogy 27 éves,Pesten él,onnan jöttek le egy hétre a barátaival bulizni.A fővárosban fodrászként dolgozik,és épp egy saját fodrászszalon kialakítását tervezi. Megtudtam azért ült mellém, mert bájosnak találta ezt a szép hosszú hajú magányosan merengő fiatal lányt itt a vízparton. Mindenképp késztetést érzett arra, hogy belenézzen a szemembe, hallja a hangom,és megtudjon pár dolgot rólam.
Azt a mindenit! Ezt csak így könnyedén mondta, mintha az időjárást vitattuk volna meg. Már nyelni sem tudtam annyira kiszáradt a torkom. Egy gégészt is szerettem volna magam mellé nem beszélve 1-2 szívspecialistáról. Nagy dumás létemre alig bírtam megszólalni. Amikor erőt gyűjtöttem, elmondtam pár szót magamról,és kétkedésimről.
Eldadogtam,hogy elsőként vagyok a Balatonnál,harmadikos leszek egy szakközép iskolában szeptemberben,nem tudom mi leszek ha nagy leszek. Egyre bátrabb lettem,és elmondtam neki,hogy nem értem mit keres ő itt mellettem a homokban,a 11 évvel idősebb magabiztosságával,a pesti könnyedségével,s netán még vaksi is lehet,hogy nem látja a hozzávaló körülötte flangáló korabeli bikinis lányokat,akik kacérkodnak vele?Kedvesen ajánlottam neki,hogy talán szemészetre elmehetne. Na erre aztán hatalmas kacagásba kezdett,de úgy hogy még a könnye is kicsordult.
- Én meg azt hittem válaszolni sem fogsz,erre tessék még ki is osztottál!Ha tudnád milyen őszintén elragadó édes pofa vagy a 16 éveddel,és a felvágott nyelveddel együtt. -mondta ő derűsen,hallgattam én meglepetten.
Én elragadó? Hmmm ilyet sem mondtak még nekem. Amíg Gábor nevetéstől könnyes arcát törölgette, gyors leltárt készítettem magamról. Nem vagyok egy világszépe,de az átlagban benne vagyok. Szép a bőröm,igazi egészséges falusi színe van,anélkül is,hogy a balatoni nap sütné. A hajam valóban nem kérdéses- az klassz!Gesztenye barna színű, fényes ,erős,és a fenekemig ér. Saját magamon a szemeimet szeretem a legjobban. Hatalmas sötétbarna szempár,apai ágon örököltem,őszinte,kifejezi az adott hangulatomat,érzéseimet. A számmal sincs baj, formásan ívelt, kellően húsos. Ugyanúgy ahogyan a többi testrészem is. Itt a vízparti bikinis látképben egy combos, segges, begyes leányzót képviseltem.
Viszont még akkor is nehéz volt elhinnem,hogy ennek a férfinak rajtam akadt meg a szeme. Innentől kezdve ahogyan a szellő a vizet ringatta,oly könnyedén beszélgettünk mi is. Meséltem a kis falumról,ő a nagyvárosi nyüzsiről. Egyszerű munkás édesanyámról,meg,hogy apukám meghalt,ő a mérnök apjáról aki egyedül nevelte föl,mert elváltak. Egyes gyerekként nőtt fel,én szívesen meséltem a másik három tesómról. Teltek a percek az órák. Semmi közös nem volt a történeteinkben, mégis csüngtünk egymás szavain. Majd szinte egyszerre hallgattunk el.
Gábor rám nézett, emlékszem furcsán csillogott a szeme. Azt mondta,hogy meg kell csókolnia mert nem lesz még egy ilyen alkalom az életünkben. Nem igazán értettem mit jelent ez, hisz akkor csak az járt a fejemben,hogy megfog csókolni, Jézusom meg fog csókolni…. és béna fogok lenni…ki fog nevetni.. Hisz a tőlem 2 évvel idősebb Csaba ügyetlen próbálkozásai után, amikor a nyelvét a torkomig letolta és majd megfulladtam,és Zoli, aki a szám helyett az arcomat kapta be és csupa nyál lettem,semmi értelmes csók történetet nem tudtam előkaparni. Már nem is volt időm rá,mert határozott mozdulattal átölelt,és csókolt úgy ahogyan a nagykönyvben megvan írva,én pedig viszonoztam mintha mindig is erre a csókra vártam volna. Légiesen könnyű volt, majd izzóan vad,nyelveink csikisen végig járták a másik száját,majd a nyakamat és a fülemet is csókolta. Nem tudom mennyi ideig tartott, azt sem,hogy ki látott bennünket,de azt tudom,hogy azon a délután tanultam meg milyen a csók íze,és mennyire izzó,forró és tüzes tud lenni egy igazi csók. Amikor végtelennek tűnő idő után kibontakoztam a karjából zavartan a homokba beleírtam a nevem s a címem, majd gyors iramban elkezdtem szaladni a barátnőmék háza felé. Pár lépés után visszafordultam és egy puszit küldtem neki mintha oda fújnám a levegőben. Ő még ugyanott ült mosolyogva nézett felém, kezével úgy csinált mintha elkapta volna, a markába szorította, a másik kezével pedig intett.
Szeptemberben Iskola kezdéskor jött az első képeslap tőle. Sok puszit küld Pestről ,sokat dolgozik, közben megkezdte a saját fodrászatában a munkálatokat, reméli jól vagyok, sokat gondol rám,és arra az édes csókra ott a parton .Madarat lehetett volna velem fogatni örömömben. Rögtön szaladtam a postára,hogy válasszak egy gyönyörű viszont képeslapot neki. Ott a kis ablak előtt jutott eszembe,hogy nem tudom hová címezni hisz én nem tudom az ő címét. Szomorúan sétáltam haza,és vártam. Majd egy év múlva a következő nyáron jött a második képeslap. Üdvözlet a Balatonról, abból a helyiségből ahol találkoztunk,s a színes fedőlapon a vízparti részből pirossal megjelölt egy pontocskát mellé pedig egy szájat rajzolt. Hátlapjára azt írta,én újra itt vagyok,csak te,és a csókod hiányzik. Akkor már tudtam,hogy szándékosan nem írt címet,sőt azt is,hogy nem lesz több képeslap sem. Megértettem az akkor a parton mondott szavait is,hogy most kell,mert még egy ilyen alkalom nem lesz…
„modern világot élünk, ritkák a képeslapok
maradnak kitörölt ideák és üres lapok.”
- Anya mit csinálsz? Már többször szóltam azt hittem valami bajod van,nézett be a szobába nagyobbik lányom.
- Nincs semmi baj gyerekem, csak elfáradtam a takarításban,s picit leültem,de ha már itt vagy légy szíves vidd ki a kinti nagy kukába ezt a szemetes zacskót.
- Várj egy pillanatot, valami hiányzik még belőle- mondtam,és mindkét lapot szétszakítva beleszórtam. Már csak a porszívózás maradt,és valóban kész leszek. Alaposan, módszeresen neki kezdtem,már majdnem a végén jártam amikor le kellett hajolnom egy nagyobbacska papírdarabért. Mit fogtam a kezemben? Az elszaggatott képeslapok egyetlen darabkáját,melyen a pirossal bekeretezett képrészlet volt, a mellé rajzolt szájjal. Mosolyogva szorítottam a markomba,kinyitottam az éjjeli szekrény ajtaját és a klipszes dobozka aljára rejtettem.
Helyére pakoltam a porszívót, szeretettel néztem a lányomra ,aki épp a szempilláját festette a tükörnél,és azt mondtam neki:
-Tudod drágám nem könnyű az első csók emlékétől megszabadulni.
Picit furcsán nézett rám , nem értette mit is akartam ezzel mondani,de nem is megértésre vágytam. Dudorászva mentem a konyhába a sütőt elzárni. Egy két tánclépést is alkottam a konyha kövén, mellyel abbéli jó kedvemet fejeztem ki, hogy nem is olyan rossz dolog egy nagytakarítás!
Pár percig újra 16 éves boldog, csókos lányka lehettem.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.