Deák Mária: Őzgida született
Elcsendesedett a völgy. Elvonult az ár. Harkályok által, korhadt fák törzsén ütött hangok szálltak. A föld illata kúszott a levegőben. A Nagy-Galla-tisztásán virágzott a tavaszi hérics. A tisztás felett madarak hordták az erdő híreit.
- A Hangyás-bércen őzgida született. - újságolta egy rigó.
- A Rózsás és Rakottyás patak rákkal van tele. - csiripelte egy pinty.
- Szenzáció? Ez nektek szenzáció? - mondta flegmán egy a fűben lapuló mezei nyúlfi. - Minden évben ez történik, virágzik a hérics, őzek, nyulak születnek, sőt még madarak és mókusok is. Ez az újság? Ez nem újság, unalom. Unom ezt a tisztást, és unom a virágokat, a csiripelést. Nem is tudom, mit csináljak? Úgy, de úgy unatkozom.
- Unatkozol? Hegedülök én neked. - mondta a mezei tücsök.
- Nem kell nekem a hegedűd. Igazi mulatságra vágyom, igazi csodálatos mulatságra. Elmegyek a folyóhoz, talán ott hallok valami érdekeset.
- Érdekeset, érdekeset - ismételgette a szajkó - Veled megyek, veled megyek...
Futott, futott a nyuszi a tisztáson át, szálerdők lefutó gerincén, mihamarabb az Ipoly völgyébe akart érni, szenzációra vágyott, hírre, újságra. Valami nagydologra, ami megváltoztatja az életét. Liliom-pusztán megpihenve, betért a sógorához.
- Mi újság felétek? - kérdezte
- Nagy újság van sógor, rózsaszín orrú kis nyuszik születtek.
- Nagy újság. - biggyesztette le megint a száját a mi nyulunk. - Látom, itt sem történik semmi.
Reggel megint tovább futott, a szajkó ott repült felette. Délután a Koppány-nyereg peléjéhez érkezett.
- Mi újság van felétek? - kérdezte megint
- Kicsinyeink születtek. - mondta büszkén a pele apuka.
- Ugyan! Ez nem újság.
- Nem újság, nem újság. - ismételte a szajkó.
- Igaz, lehet, hogy számodra nem újság, de a mi családunk nagyon örül neki. - fordított hátat sértetten a pele.
Futott, futott tovább a nyuszi, a Holdvilág-árok vadregényes szurdokán éjszakázott, egy fa alatt meglapulva.
- U, hu, u-húúú - szállt az éjszaka csöndjében a mély hang, a nyuszi feje fölül, ahol egy faágon, közvetlenül a törzs mellett csücsült a bagoly.
Talán a bölcs madár tud valami újságot mondani. - gondolta, s félve szólította meg a hatalmas madarat, hiszen tudvalévő, hogy a baglyok nem szeretik a nyulakat, legfeljebb vacsorára.
- Ostoba vagy. - mondta a bagoly, tollfüleit hegyezve. Narancsvörös szemeivel fürkészte a nyulat, aki remegve meredt a sárgásbarna tollazaton megcsillanó hold fényére. - A hírem számodra az, hogy a kicsinyeim otthon várnak s nincs számukra még vacsora, épp jókor kerültél az utamba. Azzal kiterjesztette a szárnyait és lecsapott a szenzációra, éhes nyúlra.
A szajkó nem mert megszólalni, csak másnap reggel vitte a hírt a Nagy-Galla-tisztására, hogy a mezei nyúl a bagolyfiókák vacsorája lett. Szegény kis nyúl szenzációra vágyott, s ő maga lett a hír. A nyúlfi példáján tanulva vésd az emlékezetedbe, hogy milyen jelentőségteljes a születés és az élet csodája, nincs annál nagyobb szenzáció a világon.

(A mese egy sorozat része.)
3757
jegmadar - 2017. november 19. 16:24:00

Köszönöm, hogy olvastál Rita!

5396
Kitti - 2016. június 16. 15:38:30

De van, hiszen a meséd is erről szól. Az elmúlás épp oly jelentőségteljes. Kardinális helyzet mind a kettő. De a tanulság? Hogy aki a születést nem becsüli,a halállal megfizeti.
Tetszett a meséd!
Grat.
Kit

5435
zsuzsa mihaly - 2016. június 16. 15:11:19

Aranyos és jól mondható ,muzsikáló mese. Elmondom az unokáimnak!

5407
tamasagi - 2016. január 15. 12:06:14

Kedve jégmadár,a kis történeted,aranyos, olvasmányos , tanulságos,és szórakoztató,Jó, hogy kutakodtam,és rátaláltam,szeretettel köszöntelek:: ÁgnesSmile

3757
jegmadar - 2015. október 19. 10:29:17

A helyszínek a Börzsöny mesés, valós tájai.
Nagy-Galla-tisztása
Hangyás-bérc
Rózsás és Rakottyás patak
Liliom-puszta
Koppány-nyereg
Holdvilág-árok

4465
Janna - 2015. október 17. 03:59:40

Kedves jégmadár!

Lebilincselő sorok. Frappáns, szókimondó és érthető.
Várom a többi részt: Janna

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.