Deák Mária: Boszorkány barátság (részlet a Börzsöny meséiből)
"Már jó ideje az Öreg Tölgy odvában lakott a Hárs Tündér. Megbarátkozott a hatalmas odvas fa lombja közt élő állatokkal, a mókusokkal, a madarakkal. Amikor munkája közben megpihent, akkor a tölgy odvában hajtotta álomra fejét. Az Öreg Tölgy néha mesélt neki a régi időkről, a természet változásairól. Tőle hallott először a Csóványos és Só-hegy boszorkáinak barátságáról.
Valamikor réges-régen, amikor a Csóványos boszorkája még egyszerű erdei tündér volt, és a Só-hegy boszorkája, pedig egyszerű patak tündér. Nap mint nap az erdőt járták, végezték a dolguk, mint más tündérek manóemlékezet óta. Történt egyszer, hogy a csóványosi boszorka, akarom mondani tündér eltévedt a Börzsönyben. Lehet, hogy hihetetlen, de valahogy mégis eltévedt. Jól bent járt már az erdőben, amikor az út kétfelé ágazott és nem tudta melyik út, merre vezet. Eredetileg a Békás-rétre indult a kora tavaszi virágokat ébreszteni, szárba szökkenteni. Igen ám, de merre menjen? Tanácstalan volt. Aztán mégis elindult az egyik úton, gondolta mégsem ülhet tétlenül a kereszteződésben. Kis patak nyomára bukkant. Megkérdezte tőle.
Melyik patak vagy te kedves? Látom, még jégfátyol van a hátadon. Tündéred vajon merre van? Talán ő tud segíteni nekem. – Kuncogás hallatszott a vízből, aztán megrepedt a jég és kibukfencezett a vízfodorból a patak tündére, aki nem volt más, mint a Só-hegy boszorkája fiatal korában.
Mit búsulsz? Meséljek neked? – kérdezte, mert a patakok tündérei mindig fecsegős, mesélő tündérek voltak, hiszen a vizek keresztül kasul szelik az erdőt, hol forrás, csermely, patak végigjárják a Börzsöny útjait, s mindig mindent tudnak.
Nem tudom, hogy merre járok, s már a Békás-réten kellene ébresztenem a tavaszi virágokat.
Hát, ha a Békás-rétre tartasz, akkor jó felé mész, mert ez a Békás-patak.
Valóban? Akkor mégsem tévedtem el. Csak…-nézett körül – valami megváltozott.
Persze, persze. Vihar tombolt, fákat döntött, cserjét tarolt. –nevetett a patak tündér. Ha akarod elvezetlek a rétre.
Nem telt bele sok idő s a patak mentén máris a réten voltak.
Ne haragudj, de most nincs időm a meséd hallgatni. Sok időt elvesztegettem. Viszont a segítségedért szívesen adok neked egy új „tündér bocskort” viszonzásul, ha elfogadod.
Önzetlenül segítettem, de ha kedveskedni akarsz nekem, akkor kérnék tőled valamit. Tudod, nekem is sok a munkám így tavasszal, megmozdítani a patak vizét, széttörni a jégbilincset, szaladni kell dalolva, fecsegve, bukfencezve hirdetni a tavasz jöttét. Néha ezen a réten átcsobogva megpihenek. Arra kérlek, több sárga virágot ébressz a réten. Úgy szeretem a sárga virágokat.
Ezen ugyan nem múlik.- mondta nevetve az erdei tündér. Add a kezed!
Azzal kézen fogva, táncra perdült a két fiatal tündér. Ahol leért a lábuk csipkés levelű, aranysárga, fészkes virágú pongyola pitypang szökkent szárba. Hát így kezdődött a Csóványos boszorkájának és a Só-hegy boszorkájának örök barátsága, még fiatal tündér korukban. S azóta, tavasszal a Békás-rét sárgállik a kikiricstől, és ezért nevezik ezt a sárga virágot barátfűnek is. S ha ejtőernyős, repülő szőrös magvait kibontja, akkor a gondviselés jeleként a barátság bárhol megterem.
Látod így van ez. - mondta az Öreg Tölgy
Néha nézz vissza a múltba és ott megtalálod a jelent."
686
T Pandur Judit - 2015. november 05. 23:10:03

Kedves Jégmadár!

Hangulatos meséd a tavaszt idézi az őszben.
Azért arra nagyon kíváncsi lennék, hogy az erdei tündérből, és a patak tündérből hogyan lett hegyi boszorka?

Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.