Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Javítottam a hibát.

2019.07.17. 19:39
Kedves Józsi! Kérnék szépen egy javítást, Régi nyár II. cimű novellámban az utolsó szót egybeírni. betakarítani. Köszönöm szépen, Magdi

2019.07.17. 19:00
Szép estét kívánok szeretettel minden Holnaposnak ! Heart

2019.07.17. 11:22
Tiszteletem minden Holnaposnak! Winkriston

2019.07.17. 10:05
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.17. 07:49
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.17. 07:46
Szép napot.

2019.07.17. 06:54
Szép napot, jó alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.07.17. 00:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: szucsilona
» Online vendégek: 6
» Online tagok: 0
Fedák Anita: Mama (Álomvilág) - Hetedik történet (2015. november)

Különös álmom volt ma délután. Egy idős asszony ült az ágyam szélén. Felém nyújtott kezét bármennyire is szerettem volna megfogni, az álom olyan erősen az ágyhoz kötött, hogy meg sem tudtam mozdulni. Egy hímzett párnát tett az ólom nehéz fejem alá. Egy nefelejcsekkel, bordó tulipánokkal és pünkösdi rózsákkal teli díszpárnát… Naponta simítom végig kezeimmel ezt az ismert matyó-hímzéses párnát. Reggelente, mikor beágyazok. Abból a pöttyös bögréből iszom az esti kedvenc kakaómat, ami évtizedekig az ő tulajdona volt. Ha be akarom engedni szobánkba az aranyesőként bezúduló napsugarakat, az ő fényképére téved a tekintetem. Nyolcvan éves rajta. Szülinapi torta jelzi.
Az életben soha nem találkoztunk. Már nem találkozhattunk. Még is tudom róla, hogy imádta a verseket. Emlékezetből idézte Ady, Petőfi és kedvence Kosztolányi költeményeit. Több százat ismert. Memóriáját úgy tornáztatta, hogy órákig szavalta és beszélt róluk a több száz kilométerre, Berlinbe szakadt barátnőjével. A Németországban élő Írisz pedig így gyakorolta a magyar nyelvet. A magyar irodalom mellett a magyar népdalokkal, magyar konyhai receptekkel is ellátta a külhonba szakadt nemzettársát.
Soha nem sírt. Pedig biztosan lett volna rá oka. Feleség volt, kenyérkereső társ, édesanya. Az unokájának csak Mama. Kemény és szilárd jellem. Az a fajta nagyasszony, akinek mindenkihez volt egy jó szava. Viszont nem tűrte a csalárdságot. A kétszínűséget. A hízelgést. Kerülte a pletykákat. Inkább a maga csendességében vagy a rádió mellett kézimunkázott. A több száz szemet gyönyörködtető terítő, párna, szalvéta jelzi: szerette a szépet. Az értékeset. Mezőcsáti lány volt. Egressy Béni szülővárosából.
Élete során sok helyen megfordult. Ahány magyarországi erőmű épült, mindig odavezényelték. Szükség volt rá. Jó szakembert volt. Így találkozhatott és jó barátságba került a család Bokodon és Tiszapalkonyán Hamvas Bélával. Sok szép emléket őrzött ezekből az időkből és esténként kisfia ágya mellett mesélt azokról az erőműves időkről is. És másról is, amit a gyermek talán akkor még nem is érthetett...
Igen, az anyák ilyenek általában. Miután nem sikerült felgyógyulnia súlyos betegségéből, elapadtak a könnyei is. Mert biztos vagyok benne, ő könny nélkül is tudott sírni. Mert az édesanyák legtöbbször a szívükben ontják könnyeiket szeretteikért. Soha nem találkoztunk, a sírjához is másodmagammal megyek már.
Nekem mégis a legtöbbet adta, amit édesanya adhat. A gyermekét… A páromat…A szeretett férjemet...

2135
mami - 2015. november 24. 18:09:24

Kedves Alkotó!

Az anyák tényleg nem sírnak, legfeljebb örömükben. Mire felnevelődnek a gyermekek, mire elrendeződik az élet körülöttük már csak a csendes várakozás-teli magány marad amit kézimunkázással lehet elütni, vagy azzal amit épp szeretünk vagy tudunk csinálni... . Az én nyakas-makacs székely anyám is mindig kézimunkázott. Mindig azt hittem mert szereti csinálni, pedig csak várt... . Nagy örömet okozott írásod olvasása, hisz minden sorában az én anyámra, anyósomra is ismertem... .

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

3933
vadvirag47 - 2015. november 05. 07:04:59

Szép, megható történeted elgondolkodtatott. Szerintem sincs (sokszor kiviccelt, megbántott, )anyós, csak ANYA, aki nekünk szülte, nevelte fel szeretett gyermekét - lányát vagy fiát - és ezért tiszteletet érdemel. Szeretni ugyan sokszor a saját anyánkat sem sikerül (ezt kierőltetni nem lehet, csak kiérdemelni) de a köszönet akkor is kijár ezért a semmivel fel nem érő ajándékért. Szívesen olvastalak. F.egri Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.