Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Deák Mária: Egyszer élünk - Álomvilág - Tizenegyedik történet (2015. november)
Egyszer élünk

Árpád fáradt egykedvűséggel ballagott hazafelé. Az autók zúgása és az emberek hangjának morajlása nem jutott el a tudatáig. Már nem vette észre a házak szürke kopárságát, a falakról üvöltő időt, a lepottyant vakolat foltjait, de a javított gyógyult sebeket sem. A régi és az új épületek városi összhangtalansága senkit sem zavar. Az emberek természetesnek veszik, ha a régi épületek helyét új, modern háztömbök foglalják el, árkádjaik alatt üzletsorokkal, csillogó kirakatokkal. Árpád már nem foglalkozott semmivel. Szívére rátelepedett a közöny, arcára kifejezéstelenség ült. Negyven éves korára azokhoz az emberekhez tartozott, akik lelküket az agyuk sötét zugába száműzik és gondolataikat a reménytelenség foglalja el.
- Meg kell halni!
A mondat korlátlanul ismétlődött. Talán egy perce, vagy hónapok óta tart a zakatolás, régi emlékképektől kísértve. Balsorssal teli gyerekkor, keserű, tizenéves bulik. Az egyetem, lányok, alkohol, lázadás. Hosszú haj és farmernadrág, ennyi sikerült. "Tanulni, tanulni, tanulni!" Diploma, élet állás. Árpád keserű ízt érzett a szájában. A lelkesedés, hogy ő majd megmutatja...a fiatal tanár, akinek tervei voltak. Hol vannak a tervek, az álmok, az ábrándok?
- Meg kell halni! Meg kell halni!
Judit, szerelem, házasság, gyerek. Hol rontották el? Szürke hétköznapok, szerelem nélküli szeretkezések, olcsó nyaralások. Új Faustok születése, hamis de édes csókok, hajszolása, a pénz hajszolása...
Mint, minden nap, ma is megérkezett. Haza. Lakásukból fény szűrődött az utcára, a függöny fátyla mögött Judit, a valaha volt álmai asszonya. Csak állt, nézte az elmosódó árnyat, nézte az ismerős, monoton mozdulatokat, ahogy évek óta készíti a vacsorát. A férfi görcsösen kapaszkodott az aktatáskájába. Talán ez lesz a mentség a vacsora alól: huszonhat dolgozat vár javításra. Még mindig nem indult fel. Tarkójába éles fájdalom hasított, arcát kiverte a víz, halántéka lüktetett. Árpád félt, a saját életétől riadt meg.
- Meg kell halni! Meg kell halni!
Elég! Nap-nap után el kell viselnie a tizenéves kölykök hülyeségeit aztán...Judit. Mi maradt? A farmer már szorít, a haja gyér. Milyen jogon kér ő számon? MIlyen jogon kritizál? Ki a felelős az üres életéért?
- Meg kell halni! Meg kell halni!
Hátát a fal felé fordította, a hideg érintéstől felszáradt rajta a félelem, lehunyta a szemét, hogy enyhítse a fájdalmat is. Nem ment be a házba, lassú, de biztos léptekkel tért be az utca végén lévő kocsmába. Arcát a cigeretta gomolygó füstjébe temette, mint régen Judit úszó hajába. A pultos ismerős volt.
- A szokásosat?
Árpád bólinott, de már ott is volt a pohár vörösbor és a fél "büdös". A pálinka égette a torkát, de valami jóleső melegséget árasztott szét benne. A halántéka már nem lüktetett, a görcs múlni kezdett. Lassan kortyoltni kezdte a bort. Önkínzó, reményvesztett gondolatai visszahúzódtak. Kezdett elszállni az élete okozta keserűség. Agyában újra a lelke kapott helyet. A második pohár után megkönnyebülten lélegzett fel, a harmadik után pedig minden feszültség nélkül, vígan veregette vállon a pultost.
- Egyszer élünk, fiam! (Dorog, 1992.)
3757
jegmadar - 2016. február 26. 07:35:22

Kedves Mihály!
Az embernek nyitott szemmel kell járnia fiatalon, később már becsukhatja a szemét, vagy köthet kompromisszumokat.
holnapmagazin.hu/images/smiley/winking.png

5435
zsuzsa mihaly - 2016. február 25. 10:26:56

Kedves Jégmadár! Ön már ilyen fiatalon is így ismerte az életet? Gratulálok! Isten gondolt ránk amikor Noét megihlette. nem is olyan buta mondat az az elkoptatott " aranyköpés"- Egyszer élünk! lesz még szőlő lesz még lágy kenyér! Küldenék Kegyednek az üzenőfalon egy kis saját dalocskát e témával kapcsolatban. Kéz csókom!

3757
jegmadar - 2015. december 09. 08:19:56

kedves Laci!
Köszönöm az olvasást és a "minősítést".

szép napot

1917
cila czige - 2015. december 08. 21:28:34

Szia Kedves Jégmadár,
"Judit, szerelem, házasság, gyerek. Hol rontották el? Szürke hétköznapok, szerelem nélküli szeretkezések, olcsó nyaralások. Új Faustok születése, hamis de édes csókok, hajszolása, a pénz hajszolása..."
Szerintem itt a kulcs!
- a bor, a "büdös", a saját lelke Mefisztó?
Szép írás!
Köszönöm: LaciRose

3757
jegmadar - 2015. december 02. 10:35:36

Kedves Róza!

Köszönöm. Én úgy emlékszem ezt nem szántam pályázatra, "csak úgy" küldtem. Egyedül versekkel pályáztam. Köszönöm, hogy olvastál.
jegmadar

2135
mami - 2015. december 01. 10:55:42

Kedves Tollforgató! Kedves Jégmadár!

Pár napja olvastam először írásod. Akkor még ízlelgettem, kóstolgattam komoly, jól megírt soraidat. Sajnálom, hogy ez a hozzászólás nem kerülhet már bele az értékelésbe. Pedig igazán remek már maga a felépítés is a novellának.
Szeretettel olvastam soraidat!

Jártó Róza /mami/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.