Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 1
mamuszka
Tóth A. Tamás: Karácsonyi fények - Hatodik történet (2015. december)
A hópihék szaporán szálldostak és egyre vastagabb fehér takarót terítettek az itt-ott még sötéten feketéllő földre. A kertvárosi házak tarka fényfüzérekbe öltöztek, és az adventi koszorúkat pajkos, téli szellő borzolta. Igazi, mesebeli szenteste közelgett.
A világ lassan elcsendesült, kivéve a Czinege utca 11. szám alatti házat, amelynek tágas udvarára egyszerre két furgon kanyarodott be, oldalukon ugyanazzal a virágcsokrot szimbolizáló ábrával és azonos felirattal.
Az egyikből jól szituált, ősz hajú úr szállt ki és odasietett a másik gépjárműhöz.
- Maguk meg mi a fészkes, francos fenét keresnek itt?
Onnan is egy jól szituált, idős, kalapos férfi lépett ki a fűtött járdára és magabiztosan kijelentette:
- Hogyhogy mit keresünk? Estére minket hívtak és én vagyok a nagyapa.
Az ősz úr bőszen felkiáltott.
- Nem igaz! A nagyapa én vagyok!
- Ez egy óriási tévedés, kérem. Sőt, még egy szolid külsejű nagymamát és egy visszafogott, kamasz leánygyermeket is hoztam.
Amaz idegesen a fejéhez kapott.
- Ó, Jézus! A gyereket teljesen elfelejtettem! De egy decens nagymamával én is felszerelkeztem.
- Kit érdekel! Mi értünk ide előbb, így hát miénk a meló! – süvöltötte a kalapos.
- Biztos, hogy jó címre jöttek?
- Persze, hogy biztos. Czinege utca 11. számra, Kovács névre. Mákos bejglit, töltőtoll-készletet és édes bort hoztunk.
- Stimmel, ugyanazt hoztuk mi is!
- Akkor már megint elszúrták a rendelést! Azt a … leborult szivarvégét!
A két nagyapa olyan cifra káromkodásban tört ki, hogy a csendesnek ígérkező éjszakára készülő szomszéd kutyák felriadtak a bóbiskolásból és éktelen ugatásba kezdtek.
A nagy ricsajban senki sem vette észre, hogy a ház ajtaja közben kinyílt és Kovács, akinek nevére a megrendelés szólt, megjelent a színen.
- Kérem, nagyapák, kérem! Csendesebben! Fölverik ezt a jól szituált környéket. Nem érdekes, hogy duplán jöttek. Befelé mindenki! Csak a latyakot ne hozzák be!
A két nagyapa és a két nagymama, továbbá a kamasz leánygyermek egymást méregetve, kisebb morgolódás közben benyomult a házba.
- Igazán elnézést kérek, Kovács úr, de…
- Bocs, hogy közbevágok, de tegeződjünk, papa. Nagyszülők, ti hívjatok engem öcskösnek, te pedig kislányom, papának. A házvezetőnőm már elkészítette a pulykát, a sütiket, akár rögtön indulhat is a karácsonyi vacsora.
Az ősz hajú férfi azonban folytatta.
- Nagyon sajnálom, hogy dupla nagyszülőt kapott… kaptál… Kovács úr, illetve, khm, öcskös…
- Ha már így alakult, azt is kifizetem.
A varázsszó elhangzott és erre a kedélyek lecsillapodtak.
- Akkor rendben vagyunk – nyugtázta a kalapos.
A kamasz lány viszont zavartan megkérdezte:
- Mi a feladatom, papa? Szavaljak, vagy zsebpénzt kórencsáljak? Hoztam ellenőrzőt is, ha esetleg le akarsz tolni a félévi jegyek miatt. Kirakhatom a pírszingeimet, hogy legyen miért összeveszni velem…. Tehát, mi legyen?
A nagyszülők, akik közben elhelyezkedtek a fotelokban, szemükben ugyanezzel a kérdéssel tekintettek Kovácsra.
A gazda erre a szoba közepére állt és eligazítást tartott:
- Tudjátok, év közben rengeteg a munkám, mert a pénzkeresés teljes embert igényel. Sosem volt időm arra, hogy nőkkel ismerkedjek és gyermeket neveljek. Egy árvaházból küzdöttem föl magamat a legsikeresebb menedzserek közé. Két lábon járó sikertörténet vagyok. A szenteste viszont igazi kihívás számomra, amelyet át kell hidalnom. A munkatársaim ilyenkor ugyanis a családjukkal vannak elfoglalva, így mi mást tehetnék, mint családozok én is. Fogyasztói társadalomban élünk. Tavaly egy feleséget és három kisgyereket béreltem. Az asszonyt azonban csak a parfüm érdekelte meg a bárszekrényem. A kisgyerekek pedig összefirkálták a kézi szövésű gobelin falvédőimet. Az idén ezért kértem inkább nagyszülőket, meg egy kamasz lányt, mert, ugye, gyerek nélkül nem igazi a karácsony. Az egyetlen instrukció részemről mindössze annyi, hogy viselkedjetek úgy, mint egy család.
Úgy is lett.
Befalták a pulykát, megitták a bort, átadták a töltőtollkészleteket. A nagyapák belealudtak az érzelgős tévéfilmbe, a nagymamák a konyhában trécseltek, a kamasz lány pedig állandóan ostoba okostelefonját babrálta.
Kovács nem sokat beszélgetett, csak hallgatta a családi zajokat, és az ablaknál borozgatva nézte, hogyan hunyorognak a karácsonyi fények az eléje táruló csodás, budai panorámában.
Később mindössze annyit mondott a munkatársainak, hogy ez egy igazi, családi szenteste volt.
3313
paltetel - 2015. december 10. 08:49:16

Kedves Tollforgató!

Kedves, tanulságos történet. Elgondolkodtató. Árvaházban felnőtt gyerek is vágyik a család meleg légkörére, még akkor is, ha önerőből megalapozta anyagi helyzetét.
Gratulálok!
Üdv. Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.