Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.11.18. 21:34
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.11.18. 18:16
Miklós! Lélekben hordozlak magamban minden nap és sok erőt, kitartást és erőt kívánok a gyógyuláshoz tartó úton! Rose Ha csend van, hát olvaslak...

2018.11.18. 15:22
Kedves Józsi ! Köszönöm szépen ! Smile

2018.11.18. 15:21
Kellemes délutáni pihenést kivánok szeretettel ! Heart

2018.11.18. 12:18
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.11.18. 11:41
Szép napot kívánok! Szeretettel megosztom: Könyvbemutatóm videofelvételét oldalamon, a könyvajánló végén, csak alkotói barátkozások, ismerkedések ... Bővebben

2018.11.18. 11:05
Kitti drága! Köszönet az üdvözletért. Sajnos az utóbbi időben ismét gondjaim akadtak a szívemmel, így a terhelhetőségem is erősen lecsökkent... Bővebben

2018.11.18. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2018.11.18. 08:59
Janna! In Love Rose

2018.11.18. 08:58
Miklós! Üdvözöllek szeretettel, nagyon örülök, hogy látlak! https://www.youtu.
..HJyJ9xYEFA

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: rugami
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Fedák Anita: Amikor a Mikulás királyfit hozott nekem
Gyerekkoromban szép emlékű édesapám Marica grófnőnek becézett, de én királylány szerettem volna lenni. Pár évnek el kellett telnie, hogy rájöjjek: ilyen foglalkozás nincs. És a királyfik is csak a mesében léteznek. Pontosabban azért nem egészen csak a mesében. Hiszen "Egyszer egy királyfi" Mikuláskor hozzám is "eljött" és megkérte a kezem. Történt mindez ötévesen a múlt század hatvanas éveinek végén egy Munkács melletti kisfaluban, a nagy Szovjetunió peremén.
Új óvónőt kapott a falu gyermekintézménye. Aki egy szót sem beszélt magyarul csak oroszul. Vera Pavlovna Munkácsról járt be az óvodánkba. Hogy ki és miért vezényelte a 152 cm magas, 150 kilós középkorú és nagyon szigorú nevelőnőt a színmagyar faluba, csak találgatták a felnőttek. Mi, az óvoda akkori nagycsoportosai csak annyit érzékeltünk az egészből, hogy az új óvó néninek "boci-szaga" van, és valami olyan nyelvet beszél, amit sem mi a gyerekek, sem a többi nevelőnő nem értettünk. Mentségére legyen, hogy szegényke ő sem igen jól érezte magát ebben a környezetben, mert amikor már nagyon nem tudott mit kezdeni a folyton rohangáló, zajongó és cserfes gyereksereggel kirohant a konyhába és Olga néninek, a szakácsnőnek próbálta elmagyarázni, hogy ő bizony holnap felmond, és itt hagyja őket. Persze nem tette. Sőt. Úgy próbált fegyelmet kieszközölni a csoportjánál, hogy kiabált és furcsa, orosz nyelvű versikék, meg dalocskák tanulásával próbált nevelni minket.
És akkor közeledni kezdett a Mikulás napja, amit az óvodánk minden évben nagyon szépen megünnepelt. Vera Pavlovna azonban valamiért most úgy döntött, a nagycsoportosoknak nem a Mikulás hanem a Gyed Moroz (Télapó), és nem a Krampusz, hanem a Sznyegurocska (Hópihécske) hozza az ajándékokat és nem a december 5-i ünnepségen, hanem az év utolsó napján, a szláv szokások és az akkori kommunista idealista rendszer szerint. Na erre aztán fellázadtak a drága jó óvó nénik: vitáztak, érveltek és sírva magyarázták valami sajátos magyar-orosz keverék-nyelven, hogy a gyerekeket nem szabad megfosztani a Mikulás ünnepségtől, hiszen az már mióta a falu óvodája létezik, minden évben a település apraja- nagyjának szívügye. De az orosz ajkú Vera Pavlovna csak mondta a magáét: nyet, nyet ésnyet, a felső elvtársak nem fogják engedni a Szent Mikolaj (Miklós vagy Mikulás) megünneplését. És akkor a nagy siránkozások, kiabálások közben az én tündéri Ági nénimnek támadt egy ötlete. Ő volt a másik óvónőnk.
A gyerekek színdarabot adjanak elő, mondta. Mégpedig egy olyan mesét, ahol a burzsuá társadalom felső rétegének képviselőjét megszégyenítik és a munkás-paraszt leszármazott, beül a gazdagságba elnyerve méltó jutalmát. Vagyis Ági néni valami ilyesmit magyarázott szegényes orosz tudásával a mi orosz óvó néninknek, aki előbb csak csóválta a fejét, aztán végül rábólintott: harasó.
Azt viszont nem sejtette, hogy a mi drága és aranyos Ági nénink, az Egyszer egy királyfi c. zenés mesejátékot szándékozik velünk, a nagycsoportos óvodásaival előadni a Mikulás ünnepségre és az ajándékokat ugyan úgy megkapjuk majd, csak most az előszobába kirakott kiscsizmáinkba teszi az öreg nagyszakállú... Gyed Moroz. Mert Vera Pavlovna verdiktje szerint annak maradnia kellett. Nos, valamit, valamiért.
A szépemlékű Ági néni a szegény kosárfonó lányának szerepét rám osztotta, amit nagy átéléssel alakítottam nagy-csoportosi mivoltomban. A királyfi, a szomszéd pajtásom, Sütő Sanyika el is vett feleségül a mese forgatókönyve alapján. Nos, így lettem én királylány egy torz ideológiai rendszer közepén.. ötévesen.
4302
Fedak Anita - 2018. szeptember 28. 14:53:50

Drága Rita!
Ötven év múltjával a hátam mögött nagyon jó visszaemlékezni ezekre a gyermekkori történésekre. Mi, gyerekek biztonságban éreztük magunkat, mert a felnőttek mindig megoldották ezeket a furcsa helyzeteket.
Köszönöm, hogy elolvastad és hozzászóltál.
Szeretettel: Anita

4302
Fedak Anita - 2015. december 08. 22:24:52

Köszönöm kedves jégmadár. Így van, ahogy írtad.
Üdv. Anita

3757
jegmadar - 2015. december 08. 07:55:01

Nagyon aranyos - gondolom akkor a felnőttek nem így élték meg. Találékonyak a magyarok - ezt is páldázza az írás.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.