Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.27. 00:25
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Árvay Mária: Új évre ébredtem - Első történet (2016. január)
Új évre ébredtem!
A petárdák minden irányból süvítettek, durrogtak. Egyre gyakrabban és sűrűbben. Fejfájásomnak ez mit sem kedvezett. Hiába vettem be a jól bevált fájdalomcsillapítót, hatástalan maradt. Ez a folyamatos ropogás még csak fokozta fejgörcsömet. Most már nem csak a jobb szemem akart kiugrani a helyéből, hanem a másik is, sőt, a fejem teteje is majd szétszakadt. Minden egyes dörrenés a dobhártyámban lüktetett.
Egyedül voltam otthon. A fiam csak reggel jön haza, most nagyban bulizik a haverjaival. A férjem már nincs velünk, pár hónapja elhagyott bennünket, egy sokkal fiatalabb, másik fruska miatt.
Magamba fordultam, meglehetősen elzárkóztam a külvilágtól. Hiába mondták, mozduljak ki egy kicsit, nem volt hozzá kedvem. Egy jó könyv sokkal nagyobb örömöt adott nekem. Képes voltam egy-egy összejövetelt is elutasítani, csak azért, mert a regénybeli hősök izgalmasabb társaságot jelentettek számomra.
Bumm!!! Bumm! Már megint ez az őrült tombolás odakint. Mikor lesz már vége? De lassan telik az idő, még csak 11 óra.
Hűséges, négylábú társam, Pötyi, ott reszketett a kosarában. Odamentem hozzá, simogattam, beszéltem hozzá.
- Jól van, kiskutyám! Nincsen semmi baj! Hamarosan vége! Majd meglátod, holnap már minden a régi lesz! Ismét kint szaladgálhatsz majd! Na, ne remegj annyira! Itt vagyok veled, nem bánt senki! Csak a zaj nagy! Itt biztonságban vagy!
Hangom kissé megnyugtatta, de még mindig rettenetesen félt.
Nagy, kertes házban lakunk, Pötyi nagyon szeret a tágas udvarban szaladgálni, játszani. Ma már kora délután beengedtem, mert tudtam, nem bírná ki odakint az éjszakát. Még csak az kéne, hogy megszökjön félelmében!
Ledőltem. Gondoltam, megpróbálok aludni egy kicsit, hátha elmúlik a migrénes fejfájásom.
Amint elszunyókáltam volna, ismét felhangzott odakint a ribillió.
Elcsigázva, nyúzottan forgolódtam. Arra az elhatározásra jutottam, egy kis lágy, megnyugtató zene hátha segít. Felcsendült a számomra oly kedves vonósok hangja. Lassan ellazultam, s a fáradtságtól és kimerültségtől elaludtam.

Amikor felébredtem, csend honolt körülöttem. Fejfájásom már alábbhagyott. Órám után tapogatóztam, kettőre járt. Új évre ébredtem! Ismét itt van január 1-je. Eszembe jutottak azok a fogadalmak, melyeket kitűztem magamnak. Túl sok volt belőlük, s most csak kóvályogtak a fejemben.
- Mi a legelső és legfontosabb, amire érdemes odafigyelnem? – fontolgattam.
Új évre ébredtem! Szó szerint! Kaptam új esélyt, egy újrakezdési lehetőséget.
- Mit is kellene másképp csinálnom? Túl sok minden van, amin változtatnom kellene.
Tényleg nem jó, hogy ennyire bezárkóztam. Többet kellene társaságba járnom. Már tudom, mivel is kezdhetem. Pötyi leginkább a kertben szaladgál, de ismeri a pórázt is. Majd többet elviszem sétálni, s akkor kutyásokkal is beszélgethetek. Nem is olyan rossz ötlet.
- Ennél még fontosabb dolgok is vannak – töprengtem tovább. Mégpedig a békekötés. Már régóta tart a folytonos veszekedés, vita a bátyámmal. Már nem is tudom, mivel kezdődött. Egyik összetűzés jött a másik után. A viszály mérhetetlenül elmélyült, egyre ritkábban tartottuk egymással a kapcsolatot. Mi értelme van a folytonos civakodásnak, amikor az életünk túl rövid?
Még ma felhívom, s részemről megteszem az első lépéseket.

Kulcscsörgésre lettem figyelmes. Halk léptek közeledtek. A fiam, úgy látszik, előbb jött haza.
- Boldog Új Évet, anya!
- Boldog Új Évet neked is, fiam!
- Anyu, hogyhogy még fent vagy? Csak nem rám vártál?
- Pár perce ébredtem. Nem érezted jól magad, hogy ilyen hamar hazajöttél?
- Elég volt ennyi is. Egyébként meg beszélni szerettem volna veled!
- Ilyenkor? – kérdeztem mosolyogva.
- Igen. Kérlek, ne haragudj a pályaválasztási balhék miatt. Igazad van, valami gyakorlatiasabb szakma után kellene néznem.
- Fiam, te bocsáss meg nekem a sok szóváltásért. Gondolkodtam. Tudod, az álmokat meg kell valósítani. Ha teszünk értük valamit, valóra is válhatnak.
Tudod, önző módon magamból indultam ki. Azt akartam, te is tanár légy, mint én. Pedig tudhattam volna! Neked a könyvek jelentenek mindent, mióta a betűket ismered. Főleg, ha segítő szándékkal alkalmaznád munkád során. Biblioterápia. Szép szakma lehet. Jelöld meg ezt az elsők között.
- Anya, én ittam túl sok pezsgőt? Nem értem. Eddig kézzel-lábbal tiltakoztál, s most…
- Lehet, jól jött a fejgörcsöm. Sokat gondolkodtam, s rájöttem, azt érdemes csinálnod, amit valójában szeretsz. A munka ugyanis sokszor egy életre szól, ha igazi hivatásként űzzük.
- Köszönöm, anya. Nagyon sokat jelent ez nekem.
- Tudom! BÚÉK!

Délután három óra lehetett. Csengettek. Amikor ajtót nyitottam, a férjemet, Zsoltot pillantottam meg.
- Boldog Új Évet! – mondta kissé csendesen. Bejöhetek?
Megdöbbentem. Elköltözése óta nem beszéltünk egymással.
- BÚÉK – gyere – mondtam végül.
Leült. Amióta nem láttam lefogyott, arca sápadt, a szeme karikás. A tekintete végtelenül szomorú.
- Rettenetes hibát követtem el – kezdte. Soha nem szabadott volna elhagynom Téged. Téged, akivel együtt voltam hosszú éveken át jóban-rosszban, betegségben, bajban. Megosztottuk egymással örömünket, bánatunkat. Barbival már megszakadt minden kapcsolat, egy korabeli jóképű fiatalemberrel van együtt. Összetörtem. Éreztem, mekkora bajba kerültem. Felkerestem egy pszichológust. Ő mondta el mi az, amin keresztül mentem. Kapuzárási pánik. Most már tudom, ez volt életem egyik legnagyobb ballépése veled szemben.
Új évre ébredtem, s megfogadtam, felkereslek, hátha újra kezdhetnénk.
Csak ültem, szóhoz sem jutottam. Férjem még soha nem beszélt ennyit egyfolytában, mint most. Ő nem a szavak, hanem a tettek embere.
- Nem mondasz semmit? – nézett rám kimondhatatlan kétségbeeséssel.
- Borzasztóan fájt… mégis nagyon hiányoztál minden egyes nap minden percében. Gyere vissza hozzám! Milyen jó, hogy nem adtuk be a válókeresetet.
Békülésünk pecsétjeként hosszan megcsókoltuk egymást.
Fiam szaladt oda hozzánk, átölelt mindkettőnket.
- De jó titeket ismét együtt látni!

Pötyi meglepődött a póráz láttán. Félt, hogy megint állatorvoshoz viszem.
- Csak rövid sétát teszünk, de valamikor el kell kezdenünk.
Hagytam hadd szaglásszon körül. Szerencsére a környékünkön kevés kutya nyüzsög, így nem kellett attól tartanunk, hogy szétszednek bennünket.
- Lemegyünk a térig, aztán jövünk is haza.
Egyszer csak megálltam, Pötyi csóválni kezdte a farkát. A bátyám, Tomi jött velünk szembe. Igaz, mi haragban voltunk már régen, de Pötyi szerette azt a kezet, aki mindig juttatott neki némi finom falatot.
- Boldog Új Évet! – köszöntöttem.
- BÚÉK! – mormolta.
- Nézd – mondtam -, szeretnék már egyszer s mindenkorra véget vetni a veszekedéseinknek. Már azt sem tudom, mikor kezdődött. Szeretlek, és szeretném, ha kibékülnénk!
- Akkor egyet gondoltunk! Éppen hozzád indultam.
Amikor felébredtem, rádöbbentem, hogy ismét eltelt egy év. Túl gyorsan múlnak a napok, hetek, hónapok ahhoz, hogy civódással megkeserítsük. Azt hallottam, hogy akkor lehetünk igazán boldogok, ha önmagunkkal elégedettek vagyunk. Ha ez megvan, már másokkal is harmóniában lehetünk.
- Akkor, szent a béke, végre? – kérdeztem.
Odajött hozzám és hosszan megöleltük egymást.
Pötyi izgatottan szaladgált körülöttünk, már amennyire a póráza engedte,, egy kis simogatást követelve magának.
- Bátyus, ezt valóban meg kell ünnepelnünk – kiáltottam vidáman! Maradt még finom malacsült és pezsgő, ugye csatlakozol hozzánk?
- Naná, hugi, ennek nem lehet ellenállni!
Pötyi vidáman baktatott mellettünk.

Nagy egyetértésben ültünk együtt, négyesben. Hosszú idő óta először.
- Ez még csak az év első napja, s már mennyi mindent teljesítettem a fogadalmakból! – gondoltam boldogan. Előttem az egész év fogadalmaim megvalósítására. Csak lassan, fokozatosan, céltudatosan. 2016, nekem már csodálatosan indult, remélem másoknak is!
3313
paltetel - 2016. január 17. 12:42:19

Olyan írásod, mint egy szép mese, ahol a végén minden rendbe jön. Örvendek, hogy ilyen szépen, békeséggel kezdődött az újéved.
Gratulálok!
Üdvözlettel,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.