Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Deák Mária: Boldog vasárnap (2016. január)
Péntek este

- Mi mondtál? - kérdezte Sípos F.
- Már nem emlékszem. Mindegy. Érezd jól magad! - üvöltötte az elektromos zörejeket túlkiabálva S. Nagy, aki épp a pultba kapaszkodott és döntötte magába a konyakot.
- Még egy felest Apukám!
A bárfiú ismerte már S. Nagyot. Hozzátartozott a péntek estéhez. A villanó fények, a bárpult, a polcokon táncoló poharak, a zsongás, a dübörgő zene, a szőke nő a bárpult végén és S. Nagy. És S. Nagyhoz tartozott a Metaxa. Úgy kellett neki, mint valaha a siker. Hát elérte. El ő! Siker, pénz, nők. S most? Az aranyló nedű, amitől tompul az agya. Amitől nem fáj a... a mi is? Mi fáj annyira? A siker? A pénz? S. Nagy feje a pultra borult. A bárfiú tudta már ezt is, intett a bejáratnál álló őrnek. A markos fiatalember udvariasan kikísérte a rogyadozó lábú férfit.
- Hová mész Öregem? Még csak most jön a java! - kiabált utána Sípos F. és most is, mint minden pénteken izzadságtól ragacsos ingében ledobta magát S. Nagy helyére.
- Még egy felest Apukám!

Az álom

S. Nagy hazaért, szétnézett a házban. A bárpulton konyak. Tölt. Iszik. Elvágódik a süppedős szőnyegen, elmerül.
Szoba-konyhás lakás, a budi a folyosó végén. A szoba agglegényes harmóniája kísért. A dívány, ahol az álmokat szőtte. Az álmokat, hogy minden nap húst eszik, hogy nem lavórban mosakszik reggelente, hogy melegvizes lesz még a konyha is, hogy a boltban telerakja a kosarát és fizet, hogy étterembe jár és lenézi a menüt, finnyásan fogja az étlapot s válogat. És Klári! Nem kell szégyenkeznie, ha Klárit felviszi, hogy nyikorog a dívány ha szeretkezik, s a kis polcon a régi lemezjátszó a Tesla, amin ősrégi bakelit lemezeket hallgatnak összebújva, kézen fogva, álmokat szőve, a savanyú-olcsó bor drága-édes mézként csurog a torkukon. Ígér: szép lakást, autót, ruhákat, ékszert, nyaralást...
20 éve már. Minden nap étterembe jár, s ha akar húst eszik (de nem divat). Megvan a szép lakás - nagy villa - két fürdőszoba, s a falból csurog a meleg. A dívány nem nyikorog, az ágy francia. És Klári?
Klárival külön szoba. Nem szól a lemezjátszó a "Tesla", nem szövik már az álmokat. Megvan a ruha, az ékszer, a kocsi. Szobájában a Hi-Fi, nyaralni jár. De S. nagy tudja: új szerető is kell neki. Az édes pezsgő is keserű, csak a konyak: az az igazi.

Vasárnap

Tíz óra van. Csorog a víz, a meleg. S. Nagy a zuhany alatt. A lavórra gondol. De jó a meleg.
"Jó lenne itthon maradni!" - gondolja.
- Hová megyünk ma? - kérdezi Klári.
- Jó lenne itthon maradni!
- Itthon?
"Mindig ugyan az." - gondolja S. Nagy.
- Csak úgy lustálkodnánk - monda hangosan. (És főzhetnél egy húslevest és csirkepaprikást, mint régen! - teszi hozzá gondolatban.)
- Átjön Ica és Sípos F. Jó idő van. Elmegyünk valahova.
- Menjünk - törődik bele S. Nagy, s felrémlik előtte a régi Klári, amint festetlen, lófarkas hajával áll a pici konyha közepén. Piros fazékban rotyog a leves, a lábasban fő a paprikás. S. Nagy az edény fölé hajol ügyetlenül kóstolva, megégeti a nyelvét. Klári csak nevet és becézve keresi a száját, hogy eloltsa - felgyújtsa - a tüzet.
Az ágy nyikorog. Klári csókja édes, a leves ízes és boldog a vasárnap.
5274
wartburg - 2016. január 03. 18:05:41

Kedves Marika tökéletes példája írásod annak hogy a pénz nem boldogít Wink........gratulálok
Anikó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.