Deák Mária: Boldog vasárnap (2016. január)
Péntek este

- Mi mondtál? - kérdezte Sípos F.
- Már nem emlékszem. Mindegy. Érezd jól magad! - üvöltötte az elektromos zörejeket túlkiabálva S. Nagy, aki épp a pultba kapaszkodott és döntötte magába a konyakot.
- Még egy felest Apukám!
A bárfiú ismerte már S. Nagyot. Hozzátartozott a péntek estéhez. A villanó fények, a bárpult, a polcokon táncoló poharak, a zsongás, a dübörgő zene, a szőke nő a bárpult végén és S. Nagy. És S. Nagyhoz tartozott a Metaxa. Úgy kellett neki, mint valaha a siker. Hát elérte. El ő! Siker, pénz, nők. S most? Az aranyló nedű, amitől tompul az agya. Amitől nem fáj a... a mi is? Mi fáj annyira? A siker? A pénz? S. Nagy feje a pultra borult. A bárfiú tudta már ezt is, intett a bejáratnál álló őrnek. A markos fiatalember udvariasan kikísérte a rogyadozó lábú férfit.
- Hová mész Öregem? Még csak most jön a java! - kiabált utána Sípos F. és most is, mint minden pénteken izzadságtól ragacsos ingében ledobta magát S. Nagy helyére.
- Még egy felest Apukám!

Az álom

S. Nagy hazaért, szétnézett a házban. A bárpulton konyak. Tölt. Iszik. Elvágódik a süppedős szőnyegen, elmerül.
Szoba-konyhás lakás, a budi a folyosó végén. A szoba agglegényes harmóniája kísért. A dívány, ahol az álmokat szőtte. Az álmokat, hogy minden nap húst eszik, hogy nem lavórban mosakszik reggelente, hogy melegvizes lesz még a konyha is, hogy a boltban telerakja a kosarát és fizet, hogy étterembe jár és lenézi a menüt, finnyásan fogja az étlapot s válogat. És Klári! Nem kell szégyenkeznie, ha Klárit felviszi, hogy nyikorog a dívány ha szeretkezik, s a kis polcon a régi lemezjátszó a Tesla, amin ősrégi bakelit lemezeket hallgatnak összebújva, kézen fogva, álmokat szőve, a savanyú-olcsó bor drága-édes mézként csurog a torkukon. Ígér: szép lakást, autót, ruhákat, ékszert, nyaralást...
20 éve már. Minden nap étterembe jár, s ha akar húst eszik (de nem divat). Megvan a szép lakás - nagy villa - két fürdőszoba, s a falból csurog a meleg. A dívány nem nyikorog, az ágy francia. És Klári?
Klárival külön szoba. Nem szól a lemezjátszó a "Tesla", nem szövik már az álmokat. Megvan a ruha, az ékszer, a kocsi. Szobájában a Hi-Fi, nyaralni jár. De S. nagy tudja: új szerető is kell neki. Az édes pezsgő is keserű, csak a konyak: az az igazi.

Vasárnap

Tíz óra van. Csorog a víz, a meleg. S. Nagy a zuhany alatt. A lavórra gondol. De jó a meleg.
"Jó lenne itthon maradni!" - gondolja.
- Hová megyünk ma? - kérdezi Klári.
- Jó lenne itthon maradni!
- Itthon?
"Mindig ugyan az." - gondolja S. Nagy.
- Csak úgy lustálkodnánk - monda hangosan. (És főzhetnél egy húslevest és csirkepaprikást, mint régen! - teszi hozzá gondolatban.)
- Átjön Ica és Sípos F. Jó idő van. Elmegyünk valahova.
- Menjünk - törődik bele S. Nagy, s felrémlik előtte a régi Klári, amint festetlen, lófarkas hajával áll a pici konyha közepén. Piros fazékban rotyog a leves, a lábasban fő a paprikás. S. Nagy az edény fölé hajol ügyetlenül kóstolva, megégeti a nyelvét. Klári csak nevet és becézve keresi a száját, hogy eloltsa - felgyújtsa - a tüzet.
Az ágy nyikorog. Klári csókja édes, a leves ízes és boldog a vasárnap.
5274
wartburg - 2016. január 03. 18:05:41

Kedves Marika tökéletes példája írásod annak hogy a pénz nem boldogít Wink........gratulálok
Anikó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.