Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Lehet,hogy a Te mamád volt?
Lehet,hogy a Te Mamád volt?
Gyorsan szálltam le a buszról,mert nagyon kevéske időm volt a vásásárlásra.
Gondolom az előttem leszálló leánycsapatnak is, mert sietősre fogták a lépteiket, abban az irányban amerre én is tartottam.
Na jó gondoltam, tartom az ütemet, amíg bírom.
A piros lámpánál, már ment az anyázás, hogy pont most, mikor így is késésben vannak, de hát van ilyen.
Átérve a zebrán egy idősebb hölgy ment az utca közepén.
- Na még ez is itt tipeg, nem hogy otthon ülne - szólalt meg az egyik, ahogy kikerülték.
- A vén p---a... Láttad még a haját is festi...?
Megfordultak, majdnem koccantunk.
- Na ja, csak azt nem tudom mi a sz.....k, már?
- És magassarkúban van a vénje.
Cigi füst meg elkésünk, de kidumáljunk, és eccer mi is megtehetjük közepette ők megérkeztek.
A bevásárló központban, egy hölgy megszólított, a kirakatott nézegetve.
- Ön szerint ez a nyaklánc szép ajándék lenne ballagásra?
Meglepődve néztem rá, mert az a hölgy volt, akit beelőztünk az utcán a nagy rohanásban.
- Szerintem igen.
- Tudja, az unokámnak lenne. Mindig rohan. Nem tudtam megvenni nyolcadikba neki, de mára összespóroltam a rá valót.
Ö bement az ékszer boltba ,még láttam, hogy becsomagoltatta a láncot.
Lehet, hogy a Te Mamád volt?
Lehet, hogy Öt illeték olyan szép szavakkal azok a lányok ott az utca forgatagában?
Nem tudom.
Minden esetre legyél büszke rá!