Bujdosó Miklós: Hétköznapi történet - Második történet (2016. február)
Cirmi


Cirmi kezdetben nagyon játékos, hétköznapi kis cicának tűnt. A szomszéd kerítésnél szimatoló dalmatához dörgölődzött, vagy fára mászott, ahogy a nagyobbaktól látta. Igazából minden csínytevésben benne volt. Legtöbbször a kert sáros részén hempergett, és a macskáktól szokatlan módon a dézsában összegyűlt esővízben fürdött, ahogyan szomszéd barátja, a dalmata. Kedvenc szokása volt, hogy amint Kati néni kinyitotta a kertajtót, azonmód besurrant a tisztaszobába, és gondosan a szőnyeg közepére telepedett és szinte vigyorgott örömében. Sárosan, mocskosan. Kati néni feje pedig lilult a méregtől. Cirmi bajsza remegett, úgy nevetett magában gazdája szilvaszín fején.

Kati néni sokáig próbálta leszoktatni Cirmit a malackodásról, de nem ment neki. A macsek nap, mint nap zsiványkodott, Kati néni pedig szépen lilult szokás szerint, majd gondolt egyet, és szúnyoghálós ajtót szereltetett a kerti ajtó elé. Ezzel szinte lezsilipelte a bejáratot. Ettől kezdve Cirmi nem tudott bejutni a lakásba. Egy ideig durcáskodott, majd idővel megszokta az új rendet, és a hidegebb napokon fürdés után behúzódott a cica ólba. Mert bizony Kati néni a szomszéd tanácsára vett neki egy ilyen kis lakot. Azért Kati néni szerette dögönyözni Cirmit, aki ilyenkor meglepő módon cicaként dorombolt.

Ahogy múltak az évek, mindketten megszokták egymás rigolyáit. A kerti ajtó gyakran nyitva maradt, de Cirmi egyszer sem ment be a lakásba. Ősz volt már, és Kati néni fájlalta a lábait. Kitotyogott a kertig és Cirmit kereste tekintetével. A cseresznyefán ült és a repkedő madarakat nézte, majd észrevette az öreg gazdit. Gondolt egyet, és talpait alaposan megtörölte a fűben. Kati nénit figyelte. A gazdi elmosolyodott és felhajtotta a kötényét, ahogyan régen, aratáskor szokták. Akkoriban a kaszálóknak vitték így, kötényben a friss kenyeret, hagymát és kolbászt.
Cirmi elindult Kati néni felé, és beleugrott a köténybe. A gazdi bevitte a meleg szobába és a pöttyös hátát simogatta. Cirmi dorombolt, és mosolygott. Jó szokásukká vált ez a játék. Ha Kati néni kötényét felhajtva az ajtóba állt, Cirmi megtörölte lábait és felugrott a gazdi ölébe. De magától, önállóan sosem ment be a lakásba.

Aztán történt egyszer egy igaz, és máig furcsa dolog.
Ősz volt, napfényes őszi délután, és a kertajtó ismét nyitva volt. Cirmi a cseresznyefán csücsült és a repkedő madarakat nézte, amikor megrezzent és a ház felé fordult. Megtörölte a lábait, -majd ahogyan már évek óta nem tette,- fürgén a szobába futott. Kati néni ájultan ült a fotelben és sipítva vette a levegőt. Cirmi az álla alá bújt és feldomborította a hátát, majd lassan megemelte a gazdi fejét.
Így találta meg a látogatóba érkező szomszéd; édesanyám, aki azonnal mentőt hívott. A kiérkező orvos elmondta, hogy Cirmi segítsége nélkül Kati néni megfulladt volna.
Eltelt egy hét, és a gazdit kiengedték a kórházból. Amint hazatért, Cirmit kereste.

Az öreg macska soványan, fázósan kibújt a cica ólból, és a lábait tisztogatta a fűben, majd várt. Kati néni hiába hívta, a cica nem mozdult, csak várt. Ekkor Kati néninek eszébe jutott a kötény. Gyorsan felvette és felemelte az elejét. Pöttyös erre odafutott és beleugrott.
Azóta a kötény a kertajtóban egy szögön lóg, és Kati néni mindig felveszi. Amint felemeli az elejét, Cirmi lábat töröl, nekifut, és felugrik a gazdi ölébe. Cirmi önállóan sosem megy be a lakásba. Mindig megvárja Kati nénit és a kötényt, ahol rögtön elalszik. És Cirmi álmában mindig mosolyog.
2135
mami - 2016. február 14. 17:54:54

Kedves Tollforgató!

Igazán szép történetet írtál. Tetszett.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

3313
paltetel - 2016. február 02. 14:45:49

Ó, de kedves kis történet az életmentő, szabályokat betartó kiscicáról.
Szivesen olvastalak. Gratulálok!

Üdvözlettel,
Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.