Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 21:59
mama a szerző profiljánál közvetlenül tudsz neki levelet írni.

2019.07.18. 20:47
Kedves H. Gábor Erzsébet! Szeretnék a "Berkenyeágon kismadár" tündéri gyermek verses kötetéből rendelni egy példányt. Mi a teendőm? Üdvözlette... Bővebben

2019.07.18. 18:35
Felhívom a kedves szerzőtársak figyelmét (főleg az újabbakét), hogy személyemben, a versek prózák alatti véleményekre legtöbb esetben bővebben reag... Bővebben

2019.07.18. 17:31
Kellemes estét az értékes alkotások között. Szeretettel. Éva

2019.07.18. 16:21
Kellemes délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 1
mamuszka
Apáti Kovács Béla: Csodadoboz (2016. február)
Hol volt, hol nem, már valójában én sem tudom, hogy hol? Talán túl az üveghegyen is, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt egy ügyes asztalos. Olyan szép bútorokat tudott készíteni, hogy messzi vidékről is jöttek pénzes emberek, hogy az asztalosmester örvendeztesse meg őket egy gyönyörű szekrénnyel, asztallal, vagy egy ággyal, amelyben úgy alszik a gazdája, mint a tej.
De ez mind semmi. Az asztalos állítólag csodadobozokat is tudott fabrikálni, amelyben éjjelente aranytallérok lesznek. Csak egy vacak réz garast kellett belehelyezni és reggelre a doboz tele lesz szépen csengő aranytallérokkal.
Erről a képességéről egy nap tudomást szerzett a szomszéd faluban élő gazdag, de nagyon kapzsi, rosszindulatú ember.
Fogta magát és elment az asztaloshoz.
– Jó napot, mesteruram! – köszöntötte ravaszkásan. – Szükségem lenne egy fadobozra, amelyben tartanám a garasaimat. Szegény ember vagyok és éppen tegnap tört össze a garasos köcsög. Most nem tudom, hol tároljam pénzecskémet.
Az asztalos mindjárt kitalálta, hogy miben sántikál. Gondolta, jól megtréfálja, hogy elmenjen a kedve a kapzsiságtól.
– Nagyon szívesen készítek, uraságodnak egy ilyen dobozkát – mondta.
Ezt meghallván a gazdag ember riadtan felkiáltott:
– Dobozkát? És mondja mesteruram, mekkora lenne ez a dobozka?
– Ekkora – mutatott kezével a levegőbe lerajzolva egy parányi doboz alakját. – Gondolom, ha szegény embernek tetszik lenni, akkor nincs szüksége nagyra. Ebbe is belefér néhány garas.
A kapzsi ember félt, hogyha ilyen kicsi doboza lesz, ebbe bizony nem sok aranytallér fér bele, és ezért kérlelte az asztalost készítsen nagyobbat.
– Mégis mekkorára gondol, uraságod?
Sokáig alkudoztak. Az asztalos hiába mutatott különböző méreteket, a kapzsi embernek egyik sem tetszett. Mind kicsinyelte. Végül megegyeztek akkorába, amelybe egy ember is elfért.
– Ha gondolja meg is várhatja – mondta az asztalos és serényen nekilátott a doboz elkészítéséhez.
Fúrt, faragott és közben valami varázsszót mormogott a bajsza alatt, amit senki nem értett rajta kívül. Főleg a kapzsi ember nem, mert amíg készült a doboza, ő szunyókált egyet az öreg körtefa alatt.
Estére el is készült a remekmű. Olyan szép volt, amilyent még talán soha nem készített az asztalos. Még a leendő gazdáját is megmintázta és képét belevéste a tetejébe.
– Nézze csak uraságod, elkészült a doboz. Belevéstem még a képét is, hogy mindenki lássa, hogy ez, kinek a tulajdona.
Nagyon örült a kapzsi ember a doboznak. Mindjárt ábrándozni kezdett, mennyi aranytallér fér bele és, hogy milyen gazdag lesz néhány nap elteltével. Még azt is elfelejtette megkérdezni, hogy mennyibe kerül a munkadíj és a doboz, hiszen minden anyagot az asztalos adott hozzá.
Amikor menni készült az asztalos utána kiáltott:
– A doboz ára egy lyukas réz garas.
Mire a doboz megrendelője siránkozni kezdett:
– Jaj, Istenem, szegény ember vagyok, kevéske a pénzem. Nem lehetne-e, hogy ajándékba adja nekem?
Az asztalos tudta jól, mire megy ki itt a játék. Úgy tett, mintha nagyon gondolkodna, de végül belegyezett a kérésbe. Odaadta a kapzsi embernek a nagy fadobozt, majd mondta neki:
– Használja egészséggel, és gyűljön bele sok garas!
A kapzsi ember alig várta, hogy hazaérjen. Szinte rohant egészen a házáig. Köztudott, ez a csoda csak éjszaka fog megtörténni, amikor mindenki nyugovóra hajtja a fejét.
Keresett valahonnan egy garast és belehelyezte a dobozba.
Már a tyúkokkal együtt lefeküdt, azt remélve, ha sokat alszik, akkor még több pénzt talál reggel az ágya mellett.
Nehezen jött álom a szemére. Sokáig csak forgolódott a fekhelyén. Türelmetlenül hallgatta a nagy falióra tiktakolását. Éjjel is többször is felébredt és bele- belesandított a dobozba, de aranytallérok nem csillogtak benne a sápadt holdfényben.
Amikor reggel kinyitotta a szemét a dobozon egy kis fura lényt pillantott meg. Kicsinyke volt, nem volt nagyobb, mint egy ember ökle. Vigyorogva nézte a kapzsi embert, aki meglepődve kérdezte:
– Te, mit keresel a csodadoboz tetején?
– Ördögfióka vagyok, és gazdám minden kívánságát teljesítem.
– Akkor megparancsolom, szállj le a dobozról! Szeretnék belenézni.
Az ördögfióka azonnal leugrott a dobozról, és hagyta, hogy a kapzsi ember megnézze a doboz tartalmát.
Bárhogy is meresztgette szemeit a dobozban az este beletett garason kívül nem volt semmi. Nézte elölről, nézte hátulról, de a dobozban akkor is csak egy garas volt. Ez nagyon feldühítette. Azt sem tudta, mit beszél. Mérgében hangosan elkiáltotta magát:
– Ördög vigyen el, hiszen ez a doboz üres! Nincsen benne egyetlen aranytallér sem.
Alig, hogy ezt kimondta, az ördögfióka felugrott és annak ellenére, hogy aprócska lény volt, vállára kapta a kapzsi embert.
– Tegyél le! Tegyél le! – üvöltötte, de az ördögfióka nem hallgatott rá.
– Dehogy teszlek, hiszen te kérted, hogy vigyelek el. Gazdám minden kívánságát teljesítem. Ne félj egy – kettőre a pokolban leszünk.
Nem volt könyörület az ördögfióka ripsz ropsz elvitte a kapzsi embert. A faluban senki nem tudta, kitalálni, mi történt vele és hol van. Csak az asztalosmester mosolygott sejtelmesen, de ő meg nem árulta el az igazságot. Egyik nap elment a kapzsi ember házába, megkereste a csodadobozt, és otthon elégette, nehogy még valaki más is porul járjon. Soha többé életében nem készített ilyet, hanem inkább zenélődobozkákat fabrikált sok – sok kisgyermek örömére.
5396
Kitti - 2016. február 21. 09:32:57

Kedves Béla!
Nagyon frappáns mese ez! Élvezettel olvastam, és bevallom, egészen a végéig ki nem találtam, hogyan is lesz a megoldás. A történet eleven képekre bomlik soraidban, visz előre, picit se unalmas.Tetszett!
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.