Tóth Sarolta: Kultúra - vélemény
Az ókori görög irodalomban múzsák adták az ihletet a művészeknek. Külön ihletője volt a himnuszköltészetnek, az ódáknak, a szerelmi költészetnek, a drámaírásnak, zenének, táncnak. A klasszikus műnemek - líra, dráma, epika- elhatárolódtak. Minden műfajnak voltak szabályai, ritmusa, rímképlete, sorszámok által meghatározott strófaszerkezete.
Költőversenyeket rendeztek és a győztest babérkoszorúval megkoronázták.Kevesen maradtak halhatatlanok, de nem is írtak verseket az átlagemberek, az egyszerű halandók.
Óriásit változott a világ. Ma ezrével hódolnak a költészetnek az amatőrök, minden szinten szinte mindenki írhat, de a klasszikus szabályokat nem ismerik, de nem is tartják fontosnak. Primitív verssorok búcsúztatják a halott rokont, a névnaposokat, a falvédőkön - falusi házakban - a falvédőkön is rigmusokat olvashatunk. Mindenki tud és rengeteg ember akar és próbál verset írni, sőt akár saját költségen kötetben ki is adatja. Ha szerencséje van, valaki - befolyásos ember, mecénás - felfedezi és kikiáltják zseninek, díjat is kaphat.Témáitól függően olvasóközönsége is lesz. Ha lesz, neve egy ideig ismert marad.
A verskínálat tehát mérhetetlen óriási, de a kereslet, az olvasási igény már jóval alacsonyabb. Az iskolában kötelező a verstanulás, felnőttként a "széplelkű " olvasó felfedez magának néhány kedvenc költőt és olvassa alkotásait. Menjünk el a könyvesboltba nézzük meg, hányan vásárolnak verseskötetet a könyvtárakból hányan kölcsönöznek. Nem is érdemes a kínálat-kereslet összehasonlító eredményét siratni. Miért írunk mégis?
"Adok, hogy adj!" - kiírjuk magukból a mondanivalót, bánatot, szerelmet, panaszt és örömet, amit elmondani a mai rohanó világban talán nincs kinek. Választ is kapunk, örömszerző dicséretet, de lehet gúnyos megjegyzés is. Vitatkozunk vagy belátjuk, hogy nem vagyunk igazán poéták, még amatőrnek is gyengék, de a vers ajándék, kötetünket adjuk, másokét kapjuk, de el nem olvassuk. Megköszönjük.
4409
Yolla - 2016. február 27. 13:24:34

Kedves Mamuszka!

Miért is írunk? Szerintem, már valamennyien feltettük magunknak a kérdést, és megadtuk rá saját válaszunkat, amely annyiféle, ahányan csak vagyunk. Mégis mi a közös bennünk? A közlési vágy, megmutatni, mi hogyan látjuk a világot.
Az amatőr és a hivatásos író/költő közötti különbséget nem feltétlenül az elkészült mű színvonala adja, inkább az ismertség, és az, hogy a könyvkiadók miben látnak üzleti lehetőséget, vagy éppen melyik celeb neve garancia a nyereséges könyvkiadásra. Mindannyian ismerünk kitűnő amatőr írókat, költőket, akiknek magánkiadásban megjelent műveik sohasem kerülnek a könyvesboltok polcaira, és ismerünk silány fércműveket angolosnak hangzó név alatt megjelenő kötetekben, melyek rendre megjelennek a boltokban és a könyvtárakban.
Anno, a közművelődés tárgykörben Poszler György feltette a kérdést, hogy vajon áru-e a művészeti alkotás? Akkor jót vitatkoztunk ezen, de mára megtanultuk, hogy bizony valóban áru, elég, ha arra gondolunk, mennyibe kerül a könyv, a színházjegy, a múzeumi belépő.
Vajon dilemmázik-e a segélyen élő azon, hogy színházjegyet, könyvet vegyen, vagy egy kiló húst? Nem kérdés. Ahogyan az sem evidens, hogy akiknek igényük van vagy lenne a folyamatos művelődésre, azok igényt formáló módon jelenjenek meg fogyasztóként, mert arra már nincs sem energiájuk, sem pedig idejük.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla

5396
Kitti - 2016. február 26. 20:57:03

Kedves Mamuszka !

Az ichletet sokszor ma is múzsák adják. Smile Csak mára több múzsa is szerepelhet a szerzők körül. A világ jobban kinyílt, épp úgy, mint a lehetőségek. Tudod, ha lehetősége van egy fűzfapoétának könyvet kiadni, esetleg még reklámra, illetve mecénásra is talál, hát lehetséges, hogy felkapottá válik...kis időre. De az az igazság, hogy sok igazi nagy tehetséget ismerek, festő, író, költő embereket, akik zseniális alkotásukkal nem is akarnak a nagyvilág elé állni, mert úgy érzik, a saját önkifejezésuk céljából alkotnak. Ha művészetükből akarnak megélni, hát nincs könnyű dolguk. Az ilyen emberek mindig kapnak reflektorfényt, pedig árnyékot keresnek. S hogy mikor kerülnek szem elé? Gyakran bizony a haláluk után...
Az ilyen szerzők alkotásait én is megveszem és ha megtisztelő ajándékként kapom, bizonyosan sokszor olvasom is. Smile
Persze igazad van, az olvasási igény jelentősen csökkent. Talán a sok forgalomban lévő "remek" alkotás az oka?
Szeretettel gondolok rád.Rose
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.