inyezsevokIldi: Barátság,szex,szerelem,fészbuk /részlet/
Fenn vagyok a mobil fészbukon.
Üzenetek jönnek, mennek.
Épp most szakítasz velem.
Eszköze vagyok a pillanatnak.
Sírok.
*
Gyomlálom a hazugságaimat, a kert helyett!

Méltatlan helyzetbe hagytam belevinni magam, ősz fejjel.
Az unalom, a kihívás, a kalandvágy, az anyai ösztön felébredése,
a fontosság érzése utáni vágy,
és a sajnálat furcsa keveréke motivált.
*
Reggelente a szeretet, s a szerelem birodalmában járok. Mit járok! Repülök! A gondolataim, s a lelkem, és a szívem, szabadok! Sírok e fájdalmas boldogságtól! Érzéseimnek, s könnyeimnek nincsen határa, se gátja!
Délután, este, lesüllyedek az agyam, s a testem szövetébe. Mohó vágyam életre kel, s táplálék híján szétmarcangol engem. De ha tehetném, innám szavaidat, véredet, enném húsodat, szívnám levegődet, elvenném teredet, elfolyatnám az idődet, hogy tehetetlenül heverj karjaimban, és akkor, és akkor...

Jól teszed, ha nem hagyod kialudni a tüzet, amit ketten élesztettünk!
Vethetsz rá, egy két szót, matricát.
Melegedhetsz még nála, míg így parázslik.

Meg voltam nélküled 58 évig.
Nehogy már, ne legyek meg, még vagy 20-ig!

Kétszer ugyanazt a hibát, NEM! NEM! NEM! követem el!

Ma délután, aludtam egy jót, egy meleget!
Minden porcikám ellazult, s átmelegedett.
Jó érzés volt, a testemben lenni.
Álmodtam is.
Ajtókat téptem fel,
rafináltan leragasztott,
papírdoboz szerű ajtókat,
hogy megtaláljam Morzsit,
a kutyámat, a hangját követve.
Ugye nem kell magyaráznom,
hogy mit jelentett ez az álom?
Most értettem meg,
egy hónappal később.

Ez az első délután, és este, hogy nem érzem a mellkasomban,
a tátongó lelki seb, sajgó fájdalmát, kínját.
Már nem csak körülötted forognak, keringnek gondolataim.
Amit nem írtam le eddig, azt ezután, már nehéz lesz.

Nem mertem megírni neked.
- Bár csak, még egyszer megtörténne!
Jobban megbecsülném!
Túl soknak éreztem.

Hangulati skála
Mindegy mi történik. Folytatódik-e a románc, vagy sem? Mi ez, ha nem a boldogság, és a szenvedés vége. Nagy kilengések után, megálltam középen, mint egy inga. Szinte unatkozom. Hosszú az élet, ez az 58, talán 70-80-90 év…. Csörög a telefon. Csörög a telefon! Pici csalódás, hogy nem Te vagy az. Feldereng
hiányod, majd lassan erősödik. Újra eleven az érzés, egy pillanatra. Ásítok. Négyszer. Álmos a szemem. Észreveszem, hogy már nem szorítom össze a fogam. Laza vagyok. Újra ásítok. Érdekesebb az Éjjel-nappal Budapest, mint ami itt van belül. Reklám. Le kéne zuhanyozni! Lefeküdni, aludni. Elmerülni, besüppedni a testembe. Nem nehéz megállni, hogy csak holnap menjek fel a fészre.

Ha kivenném a bort és a sötétet a történetünkből, kíváncsi lennék, mi maradna? Először azt hittem nem akarsz látni engem. A vénségemet, a ráncaimat. De most már tudom, hogy azt akartad, én ne lássalak Téged. Így könnyebb volt mindkettőnknek. S a sötét, bekapcsolta a szívem. Tényleg találó kifejezés arra, amit tettünk, hogy NOSZTALGIÁZÁS. Mondd! Hova vágyódsz vissza? Milyen történéshez, a múltban?

Ami kettőnk között történt e röpke pár hónap alatt, az leírható a TITANIC katasztrófájával.
A HIDEG VÍZI „délibáb”, vagy a felső tükröződésű sivatagi, félsivatagi délibáb jelenségével. /Lásd.
Wikipédia/
Jól neki ütköztem a jéghegynek! Jól belemarkoltam a délibábba.
Igaz, mindig is egy olyan szerelmi történetet szerettem volna megélni, ami vetekszik a TITANIC C. film sztorijával.

Az érzelmek változnak.
Jönnek és elmúlnak.
De amit hatásukra teszünk,
vagy nem teszünk,
mint következmények,
mind velünk maradnak.
5383
inyezsevokIldi - 2016. július 05. 18:29:24

Kedves Anikó!
Nagy ürülök hogy nem csak a verseimet olvasod, s boldoggá tesznek alábbi soraid!
Szeretettel ölellek?
ildikóSmileHeart

5274
wartburg - 2016. július 05. 15:56:58

Kedves Ildikó mindig lenyűgöz nyíltságod és ahogy a témát kezeled szuper az egész így ahogy van elsöprő ,szenvedélyes ,vágyakozó ,lendületes minden gyűjtő néven :Inyezsevok IldikóHeartgratulálok AnikóSmile

5383
inyezsevokIldi - 2016. július 05. 10:32:52

Kedves Anita!
Nagyon örülök neked!
Szívből, szeretettel:
IldikóSmileHeart

4302
Fedak Anita - 2016. július 04. 20:43:45

Hogy ez mekkora!!!!!!!!!! Gratulálok. Olvasom is tovább a többit
Üdv.: Anita

5383
inyezsevokIldi - 2016. június 06. 11:03:06

Köszönöm , Thomas!Smile

5383
inyezsevokIldi - 2016. március 03. 07:44:47

Kedves jegmadar!

Kérésed számomra parancs!Smile

Köszönettel: Ildikó

3757
jegmadar - 2016. március 03. 07:39:57

Nehogy levetesd! Várjuk a folytatást! (Kösz a bókot a képemhez.)
holnapmagazin.hu/images/smiley/winking.png

5383
inyezsevokIldi - 2016. március 02. 22:07:37

Kedves Laca!

Nagyon érdekes amit írsz, mert gyermekkoromban, sokszor éreztem azt, mintha valahogy kívülről, bizonyos távolságból figyelném magam!
Ebben az időben, amikor a fenti sorokat írtam, az volt a túlélési technikám, hogy mindegy, történjen bármi, érezzek bármit, én azt fogom leírni! Ez voltam én, a figyelő én! Vagy inkább a figyelem én. Időnként mégis ,elsodortak, magukkal ragadtak az események. Igen, a záró gondolatot, mintegy koronát kellet volna a történet végére hagynom. De hátha oda is jut valami!Smile
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: IldikóHeart

2951
Firm76 - 2016. március 02. 16:28:55

Kedves Ildikó!

Érdeklődéssel olvastam írásodat. Számomra újszerű a forma, de a gondolatok már ismerősebbek. Rövid mondatokba rejtett tárgyilagosság, ugyanakkor érzelmi töltés. S többször utalsz arra, éppen hogyan érzed magad a bőrödben, a testedben, mégis, olykor mintha kívülről szemlélődőtől kapnánk az információkat.
A záró gondolat olyan mint egy korona.

üdvözlettel: LacaSmileRose

5383
inyezsevokIldi - 2016. március 01. 22:39:17

Kedveseim! Jégmadár,Andrea! Éva! Jaj de örülök! Ez egy áttörés volt, hogy fel mertem tetetni! Mert nem bírtam már magammal!De utána megijedtem!
Köszönöm a támogatást!
Szeretettel: IldikóHeartSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.