Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.26. 21:29
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.26. 21:12
Vidám szép hétvégét kívánok mindenkinek. Sajnos családi okokból nem tudok időt szakítani arra, hogy írjak, esténként viszont szívesen olvasom írás... Bővebben

2019.06.26. 17:07
Szép kora estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.06.26. 15:18
Itt felejtettem magam... Tollforgató történeteket tessék szépen olvasni, aki még nem tette, nagyon jó írások vannak most (is) ott! Smile Uff... Off...

2019.06.26. 14:37
Szép napot kivánok! Éva

2019.06.26. 11:06
Köszönöm patfinder szèp napot neked

2019.06.26. 09:21
Kevelin: én word-ben szoktam megírni, és mikor úgy érzem, hogy kész, akkor másolom csak ide be.

2019.06.26. 09:20
Szép napot mindannyiunknak! Mindenki óvatosan ebben a melegben! Smile Coffee cup

2019.06.26. 07:09
Kedves holnapos társaim! Belekezdtem egy írásba de idő hiányában nem tudom folytatni.Elveszik
az irásom Ti hogy csináljátok? Van jó ötletek? Szív... Bővebben

2019.06.26. 07:01
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: BaTu
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 1
Siposne Marica
Fekete Ferencné dr.: Férfilélek (2016. március)
A férfi az asszonnyal a majálison találkozott. A sátrak és a színpad között sétált a családjával, amikor szembetalálkozott egy rácsodálkozó szempárral. A „déjavu” érzés kerítette hatalmába. Igen, ő már látta ezt a tekintetet, villant be az emlékezetébe. Úgy érezte, hogy nagyon régen egyszer már találkoztak, és jól ismeri ezt a csodálatos szempárt. Amikor elhaladtak egymás mellett olyan izgatottság vett erőt rajta, amit már korábban is érzett. Nem mert visszafordulni, de titkon abban reménykedett, hogy ismét megláthatja majd.

Gondolataiban kutatva előbukkant egy jóval korábbi majális. A felvonuló gimnazisták között látott meg egy gesztenyebarna hajú matrózblúzos lányt, aki egyáltalán nem örült a kötelező menetelésnek. Ő már egyetemistaként a járda szélén szemlélte a felvonulást. Amikor a lány kitekintett a sorból és ránézett, akkor látta ezt csodálkozó szempárt. Igen, valóban ő lehetett, játszadozott el a gondolattal. Semmit sem változott, állapította meg, pedig évek teltek el.

A férfi elvégezte a műszaki egyetemen a gépészmérnöki szakot. Megházasodott. A mérnöki állásában nem sok örömöt talált, ezért amikor a kislányuk megszületett, a barátja kamionvezetési állásra beszélte rá. Váltótársak lettek hosszú évekig. A jövedelmező állásából és a mellékesekből családi házat vettek. A felesége végül elfogadta a gyakori távolléteket, hiszen nem voltak anyagi gondjaik. A lányuk is tovább tanulhatott, a vegyészi pályát választotta.

Az utazások során több nyelvet megtanult és egészen jól használta azokat. Az árurakodások idejét olvasással és tanulással töltötte, de igyekezett megismerni a célállomások nevezetességeit is. A társa viszont mindenhol élt a vadászösztönének kielégítésével és szorgalmasan gyűjtötte a csábításainak emlékeit. Nem is értette az ő visszafogottságát, amit elég gyakran szóvá is tett. Végül fanyalogva ugyan, de elfogadta, hogy egyedül járja a casanovai hódító utjait.

A férfi a diákévek során belevetette magát az élet sűrűjébe. Sok buliban sokféle lánnyal ismerkedett meg. Túlesett kisebb nagyobb szerelmeken és csalódásokon is. Ekkor alakult ki benne a felnőtté válás és a további életviteléhez alkalmazandó értékrend. Letisztultak azok az alapelvek, amelyek az életének, a családtervezésnek meghatározói lettek és a mai napig is érvényben vannak. A párválasztásnál is körültekintően járt el. Társat keresett, akiben egész élete során megbízhat, őszinte szerelmet és szeretetet remélhet. Rátalált szíve asszonyára, akit becsült azért, hogy jóban, rosszban kitartott mellette. Nem hagyták, hogy harmonikus és kiegyensúlyozott családi életüket bármi és bárki is felforgassa.

Most pedig meglátta ezt az asszonyi tekintetet, ami egy szempillantás alatt elbűvölte. Nem tudta mire vélni heves szívdobogását sem. Vajon ő is ugyanezt érzi? A parkban miközben zajlottak az események ő már ebből semmit nem vett észre, csak arra vágyott, hogy újra reá szegeződjön az a számára sokatmondónak tűnő szempár.

Merre lehet, a sok ember közül mikor pillanthatja meg újra? Most ugyan nem látja, mégis érzi a mágneses erőterét, a vonzását, ami a béke és a nyugalom érzését sugallja felé. Add uram, hogy megismerjem, szakadt fel ez a rövid fohász a lelkéből. Mielőtt hazaindultak úgy vélte, hogy két vagy három alkalommal még feltűnt a nő alakja.

Az autóban szokatlanul szótlan volt, amit a lánya szóvá is tett. A felesége soha nem szólt arról, amit látott, vagy megérzett. Most sem kérdezett tőle semmit. Az évek során hozzászokott ahhoz, hogy ha akarja, akkor ő majd elmondja. Egészen más volt, tiszteletet érdemlő feleség és családanya, aki megelégedett a szerető gondoskodás szerepkörével.

A férfit még egy darabig foglalkoztatta az átélt különös élmény, de amikor az újabb fuvar útvonalát megismerte, már csak arra koncentrált. Több mint egy év telt el, amikor a postán a sorszámát figyelte és meglepődve vette észre, hogy az asszony éppen mellette foglalt helyet. Nem hitt a szemének, és alig fogta fel azt, amit az asszony mondott neki. Figyelmeztette, hogy az ő sorszáma következik. Megköszönte és gyorsan befizette a csekkeket. Mire végzett az asszonyt elvesztette szem elől. Csalódottan továbbállt.

Nemsokára egy parkolóban találkoztak újra. Segített neki, mert az asszony kocsiját úgy közrefogta két parkoló autó, hogy nem tudott volna elmenni. A sors jóvoltából most alkalma volt bemutatkozni, hivatkozva a korábbi postai találkozásukra.

Szűkszavúan, de szót váltottak, közben csillogó tekintettel néztek egymásra. A férfinak tetszett az asszony mértéktartó, udvarias, ugyanakkor kedves megnyilvánulása. Érezte, hogy most nem engedheti el. Itt az alkalom, hogy többet tudjon meg róla. Megkockáztatott egy kávémeghívást. Amikor az asszony csendben kissé megfontolta, hogy elfogadja–e, azt gondolta, hogyha van Isten, akkor nem kap elutasítást. Kellemes csalódás érte. Egy kávéra még jut idő, volt az asszony rövid, de számára szívet melengető válasza. A férfi lelke szárnyalt, palástolni próbálta nagy örömét, nehogy elriassza lélektársát.

Egy kávé nem sok mindenre adott lehetőséget, de a semminél ez most mindent jelentett a számára. Megtudták egymásról a legfontosabbakat. A férfi sajnálattal ugyan, de némi reménnyel vette tudomásul, hogy a nő megözvegyült. Itt ült vele szemben az, aki úgy felbolygatta a lelkét és ráadásul még szabad is.

A saját helyzete eszébe sem jutott, csak akkor szembesült vele, amikor az arra vonatkozó kérdést megkapta. Őszintén válaszolt rá, és a lányáról, valamint az unokáiról is beszélt. Neki két lányunoka szerez örömet, az asszonynak pedig két fiúunokája külhonban él.

Megemlítette, hogy másnap útra kel a kamionnal és csak egy hét múlva tér haza. Kacérkodott a gondolattal, hogy újabb találkozót kér, de hamar elhessegette azt, egyrészt félt az elutasítástól, másrészt önmagának sem tudna számot adni. Nem mert reagálni az asszony elköszönő szavaira sem, mert az, a véletlenre bízta az újabb találkozásuk lehetőségét. Legyen így – válaszolta kurtán, de reménykeltően.

A férfi élte tovább a látszólagosan szokványos életét. Adódott egy pillanat, amikor rájött, hogy más lett, mint régebben, egy új, gondolati világba került és a régi valósággal élt világa már nem tartozik igazán hozzá. Tudta, hogy szereti a családját, a feleségét. Hiszen mindent értük tett és tesz a mai napig. Mégis most kitárult előtte egy új ajtó, amelyen, ha belép vár rá valaki, és valami fényesebb, új világ, ami a kiegyensúlyozottságot és a lelki békét hozza el neki.

A férfilélek vágyakozását, az a titokzatos érzés táplálta, amit az első pillanattól kezdve már érzett, és tudott. Minden, ami benne zajlott, félelemmel is párosult, hiszen figyelme most más irányba fordult. Lelkébe a feleségén kívül most egy másik asszony is helyet kapott. Egyikhez a szeretet, a másikhoz a remény szálai kötötték, és érezte, hogy az égi világ gyengéd, de határozott figyelmeztetése a hitét, a gondolatait a jobb jövője felé tereli. Vajon ez az új érzés hoz-e elszántságot, megújulást és hangsúlyos változást? Képes lesz-e hallgatni a lelkére és vakon bízni annak irányításában?

Csupa olyan kérdés, amelyek válaszra várnak. A végtelennek tűnő időbe sok minden belefér, de az emberi lét röpke ideje hamar elszáll. A teremtő akarata azonban legyőzhetetlen.

2016-02-29.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.