Simon Dávid: Az ablak
Meztelen állt a tárt ablaknál.
Én hol őt, hol a málló tapétán végigguruló verejtékcseppeket néztem a tompa fényű izzók alatt úszó lakásban. Cigarettájáról a hamu lassan pergett a nyolcadikról alá. Meg akartam kérni, hogy menjen el, de nem tudtam, hogyan kezdjek bele. Különben meg nem érdekelt, hogy ott van, már nem számít. Azt se tudom igazán, hogy nálam történt- e ez, vagy valahol máshol esetleg. Ez se számít. Arra gondoltam, hogy kilököm az ablakon, de akkor már gondolkozni se tudtam, csak az rémlik, hogy rosszul vagyok, és összeokádok mindent. Próbáltam csendben hányni meg feltakarítani, hogy ne vegye észre. Nem tudom, miért zavart, talán nem akartam, hogy megalázó helyzetben láthasson, mindenesetre megfordult, és összekapart a mocskomból. Ordítani akartam, hogy takarodj, de megcsókolt, és valami olyasmit motyogott, hogy szeret.
3757
jegmadar - 2016. március 10. 11:16:29

Akkor valaki megmentett. Jó kis szösszenet. Nekem tetszik.

5396
Kitti - 2016. március 10. 08:02:04

Kedves Dávid!

A hosszúság ( illetve rövidség) csupán azért lett megemlítve, mert nem értettem a mondanivalót. Persze a magyarázatoddal teljes a kép, viszont a nélkül az ember csak lefagy és kiteszi a homokórát...
Lehet új műfajt teremteni, én ezt belátom és elhiszem, csak azért az olvasót is számítsuk oda az írás mellé, úgy írjunk, hogy értse. Az érzés, érzelem írása sem könnyű feladat, mert a szemszög, ami bármely szereplőt jellemzi, nincs kibontva, még csak utalással sem. Ezért lehet eltévedni, de szeretnék majd újabb írásodban ráismerni a közlendőre is.
Szeretettel
Kit

4270
simondavid - 2016. március 10. 01:20:47

Miért haragudnék? Elfogadom az észrevételt. Én nem azt mondom, hogy ez egyperces, nem sorolom sehova, csak az első hozzászólás alapvetően a hosszúságát kritizálta, és ezért hivatkoztam erre. Alapvetően érzeteket írok a versekben is, itt is. Ezek képek, valójában lírai írások. Se cselekmény, se irány, pláne nincs csattanó (nem is célom), csak egy nagyon erős érzés. Ez lehet, hogy nem elég ahhoz, hogy ilyen vagy olyan műfaji kategóriának megfeleljen.
Az ablak egy szimbólum, egy lehetőség, valami szépnek és jónak a lehetősége, a mocskában fetrengő ember előtt álló lehetőség, és ennél az ablaknál áll az az ember, aki ebben fontos szerepet játszik. Persze benne van a rossznak is a lehetősége, ki is eshet rajta az ember. Na, de nem magyarázom az irományomat. Nem tetszett, hát nem. Majd legközelebb.
Üdvözlettel

5396
Kitti - 2016. március 07. 13:44:25

Kedves Dávid!

Az egyperces novellákra lehet ugyan hivatkozni egy-egy pár soros írásnál, ám az egy perceseknek is van némi kritériuma.
Először is, az egypercesek egykét oldalból állnak, néha valóban csupán egykét sorból. De akkor ott olyan sűrített a mondanivaló, hogy a címre visszafordulva azonnal érthetővé válik. Minden esetben van csattanó a végén, a cím mindig szerves része a novellának, gyakran abból nő ki maga a poén a végére. Groteszk, vagy humoros írások ezek, de belefér az abszurditás is. Az teszi igazi egypercessé, hogy a csattanó mindig váratlanul éri az olvasót, a történet végére. Gyakran újsághír, vagy cikk beidézésével indul, vagy egyéb "vendégszöveg" a kezdet.Nagyon fontos, a parabolikus jelleg is. Az egypercesek megteremtőjének Örkény Istvánt tekintik.Szerintem viszont Maupassante már réges rég letette ennek alapjait, attól függetlenül, hogy léteznek hosszabb lélegzetű novellái, vannak igazi egypercesei is! Többen is próbáltak Örkény nyomdokaiba lépni, nekem most kapásból csak Vámos Miklós jut eszembe, de vannak mások is. A kevés szóval való sokat mondás nehéz műfaj, ez az egyperces novella.
No, akkor térjünk rá az írásra. Címe az Ablak. Az egész történet nem arra épül, csupán említés esik róla, de sem meghökkentés nincs, amennyiben bárki is kizúgna rajta, sem pedig rá nem csapódott a hányó fejre. Abból van jelentősége, hogy valaki, aki ott áll, és végignézi a mesélő hányását, a történet végén majd megcsókolja őt. Közben a mesélő gondolatait olvashatjuk és gyakorlatilag a történetnek vége is van. Minden egypercesben létezik cselekmény és ennek bevezetése is, bár sokkal tömörebben, mint egy normális novellában szokás. Az nem cselekmény, amit itt fent olvasni lehet, én folytatnám és kibontanám a poént az ablak címre analóg. Simán írható tovább, hiszen még fél oldalnyi sincs, nem, hogy kettő! Ha a pár sorban felismerhető a poén, a váratlan csattanó, akkor lehetne egyperces novellaként aposztrofálni.
Semmiképp nem bántás a kritikám, megindokoltam az álláspontomat és szeretném, ha nem lenne harag!
Tisztelettel
Kit

4270
simondavid - 2016. március 06. 22:48:19

Köszönöm az észrevételt. A műfaji behatárolás bár valóban olykor szükségesnek tűnhet, azért alapvetően mégsem ez a meghatározó egy alkotás megítélésében, de természetesen elfogadom a kritikát, bár azt nem tudtam meg, mi nem tetszik benne. Érdekelne. Ha a hosszúsága, akkor hivatkoznék az egyperces műfajra. Tisztelettel várom a véleményét, hogy miért is karcsú kis tollgyakorlat ez.

5396
Kitti - 2016. március 05. 10:26:28

Kedves Dávid!

Nem mondom, hogy nincs benne tartalom, de szerintem ez prózának is elég karcsú. Novellának meg végképp nem nevezhető. Amolyan kis "tollgyakorlatnak" kiváló.
Üdv.
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.