Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.11.18. 21:34
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.11.18. 18:16
Miklós! Lélekben hordozlak magamban minden nap és sok erőt, kitartást és erőt kívánok a gyógyuláshoz tartó úton! Rose Ha csend van, hát olvaslak...

2018.11.18. 15:22
Kedves Józsi ! Köszönöm szépen ! Smile

2018.11.18. 15:21
Kellemes délutáni pihenést kivánok szeretettel ! Heart

2018.11.18. 12:18
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.11.18. 11:41
Szép napot kívánok! Szeretettel megosztom: Könyvbemutatóm videofelvételét oldalamon, a könyvajánló végén, csak alkotói barátkozások, ismerkedések ... Bővebben

2018.11.18. 11:05
Kitti drága! Köszönet az üdvözletért. Sajnos az utóbbi időben ismét gondjaim akadtak a szívemmel, így a terhelhetőségem is erősen lecsökkent... Bővebben

2018.11.18. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2018.11.18. 08:59
Janna! In Love Rose

2018.11.18. 08:58
Miklós! Üdvözöllek szeretettel, nagyon örülök, hogy látlak! https://www.youtu.
..HJyJ9xYEFA

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: rugami
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Fedák Anita: Szivárvány - Harmadik történet (2016. április)
Az utolsó vereckei magyar
Bizton állíthatom, alig van a Földünknek olyan szeglete, ahol ne élne magyar. Most lesznek olyanok, akik rávágják: “ De talán a Vlagyivosztok közelében fekvő Szahalin-félszigeten még sincs egyetlen magyar sem”. Nos, tévednek. Bizony oda is vetett a sors egy magyar lányt. Történetesen az én csemetémet. De a történetem mégsem a lányomról szól majd. Bevezetőmben csupán arra szerettem volna utalni, hogy magyarok szinte mindenhol élnek. Miért lenne ez alól kivétel pont Verecke. A honfoglaló öseink a Vereckei-hágón átkelve talán már találkoztak itt élőkkel, ma a hágó lábainál fekvő kisvárosban közel 2500 ember él. Alsóverecke a régi magyar verécke (= kis kapu) főnévből ered, mely egykor gyepűkapura vonatkozott, írja a Wikipédia a városkáról.
Többször megfordultam már ott. Legutóbb egy magyarországi csoportot kísérve a hágóra találkoztam Munkácsi Istvánnal. A helyi vegyesboltban érdeklődtünk szuvenírek után. A bolt vezetője egy nyugdíjas korú szikár úriember hirtelen tiszta magyarsággal megkérdezte:
- Magyarok?
Nos, a Vereckei-hágó lábánál ilyen kérdésre a magyar túrista csoport néhány mókamestere azonnal lecsapott:
- Igen, de nem honfoglalók! Bár Árpádból kettő is van a csoportban.
Míg a negyven valahány fős csapat hahotázott, én inkább arra az emberre voltam kíváncsi, aki a pult másik oldalán állt. Hogyan kerül egy magyar a Trianon elõtti Magyarország határán álló ruszin kisvárosba?
- Úgy, hogy beleszeret egy lányba és a szíve ide hozza – tudom meg Munkácsi Istvántól. – Több, mint 30 éve élek itt. Egy Beregszász melletti faluban születtem. Nehéz sors jutott nekem, idénymunkásként dolgoztam Ukrajnában a répaföldeken. Majd mikor megismerkedtem a feleségemmel úgy döntöttünk nyítunk a megkeresett pénzből egy kis boltot.
Itt, Vereckén nem igen van kivel anyanyelvén beszélgetni. De a magyar turistacsoportokat szívesen felkíséri a hágóra, sőt szállást is segít a közelben találni, tolmácskodást is vállal.
- De ha valaki nagyon felbosszant, akkor magyarul szeretek a legjobban szitkozódni – súgja halkabban oda nekem.
Magyar tévécsatornákat nem lehet fogni a faluban, de a Kossuth Rádió híreit minden reggel meghallgatja. A két lánya már nem beszéli a magyar nyelvet. De az unokája annál inkább érdeklődik.
- Tudja, gyakran felsétálunk az emlékűhöz és ilyenkor mesélek neki. Kérdezget, hogy papa ez hogy van magyarul, meg az. Egyszer fent a hágón szivárványt láttunk. Tudja milyen megélni és látni ezt közel 900 méter magasságban? Maga a csoda. A kisunokám kezét fogva bevallom még a könnyem is kicsordult. Már volt, hogy magyar csoportot a kislány kísért fel az úton. (Busszal a hágóra nem lehet felmenni – a szerző). Ilyenkor mindig kap valami magyaros dolgot ajándékba, aminek nagyon tud örülni.
Búcsúzóul megkérdezem még, hogy van-e honvágya a magyar közösség iránt, mire csak rázza a fejét:
- Eleinte még nagyon hiányzott az anyanyelvem. De mindent meg tud szokni az ember. A feleségemnek még a mézesheteink idején mondtam is, hogy költözzünk vissza Beregszászba. De mivel ő itt érezte otthon magát, maradtunk. – mondja. - Meg, tudja, a családon kívűl más is ideköt már. A bűszkeség. Még is csak maradt itt magyar Vereckén, még ha Munkácsi is a neve...
4302
Fedak Anita - 2018. július 06. 21:10:51

Kedves Rita! Köszönöm szépen, hogy elolvastad. Igaz történet.
Szeretettel ölellek. Anita

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.