Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.23. 07:17
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose Józsi, köszönöm a választ. Smile A javítással kapcsolatos kérésem mára is érvényes. Smile

2019.04.23. 00:32
Feltöltés kedden este lesz. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.22. 23:36
JÓ ÉJT, SZÉP ÁLMOKAT MINDENKINEK! Tibor Heart

2019.04.22. 19:15
Szép estét kívánok mindenkinek! Smile Rose Józsi, nem tudom, lesz-e ma feltöltés, de arra szeretnélek kérni, hogy A locsoló(k)nak... című versem 3.... Bővebben

2019.04.22. 18:19
Kedves Stefanicus ! Köszönöm szépen a húsvéti locsolást így virtuálisan is ! Sokat jelent a hölgyeknek ! Szeretettel. Angel

2019.04.22. 17:57
Szép napot kívánok húsvét másodnapján szeretettel mindenkinek! Rose

2019.04.22. 12:29
Szebb napot mindenkinek. Rose

2019.04.22. 11:50
Kedves Józsi! Kérlek, ha lehet, feltöltés előtt javitsd ki a Nap című versem utolsó v. sz. 2. sorát. Helyesen: " Még a Hold is lassan kúszott fel... Bővebben

2019.04.22. 11:14
Köszönjük stefanicus a virtuális locsolást és verset! Tojás helyett egy locsoló versikét küldök:Kölni vizem nem pacsuli, ezzel megyek locsolkodni.... Bővebben

2019.04.22. 10:16
Aldott Húsvéti Ünnepeket kivánunk minden kedves Holnaposnak és külön a kedves Hölgyeknek eme kis vesrset : En kis kertéssz vagyok... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Gini
» Online vendégek: 7
» Online tagok: 0
Árvay Mária: Újra itthon - Első történet (2016. május)
"Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék.
Az az ember, akinek van hová - és van kihez - hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait.
Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal."

(Szabó Magda)

Dóra kimerülten tette meg házukig az utolsó pár lépést. A szél erősen fújt, az esernyőnek nem sok hasznát vette. Érezte, mennyire átázott ebben a szakadó esőben. Mintha dézsából öntötték volna, úgy zuhogott. Kegyetlenül fázott. Alig várta, hogy egy jó meleg fürdőt vegyen. Nagyon éhes is volt már. Tegnapról maradt rakott krumpli, milyen jól fog ez most esni!
Férje, Zoli már nyitotta is az ajtót.
- Édesem, hál’ Istennek, hogy újra itthon vagy!
Látta, hogy felesége csurom víz. Nem is faggatta hát, máris ment elkészíteni a meleg fürdőt.
Tíz éve éltek már együtt. Zoli, azóta is gondos figyelemmel és gyengédséggel vette körül nejét. A házimunkából is kivette részét, minden zokszó nélkül. Gyermekkorában arra nevelték, hogy ne csak a kinti munkálatoknál segítsen, hanem a konyhában is. Soha sem lehet tudni, mit hoz az élet!

Dóra a kellemes meleg fürdő után, száraz ruhában, már sokkal jobban érezte magát.
A konyhában várta a rakott krumpli és egy csésze jó meleg, citromos tea.
- Hálásan köszönöm! – mosolygott férjére.
- Egyél csak, utána majd elmondod, mi történt.
Egy pár SMS-t váltottak a nap folyamán, ami pont arra volt jó, hogy Zoli tudta, felesége jól van, csak később jön haza.
Aki könyvel, többször előfordul ilyesmi.
Ma, azonban, nem dolgozott, ezért is volt furcsa a hosszas távolmaradás.
Vacsora után a nappaliban ültek, kezük összekulcsolódott. Majd hosszasan átölelték egymást, a csók sem maradt el. A rendszeres érintés, s a napi program megbeszélése sokat jelentett mindkettejük számára.

- Mesélj, drágám! Mi volt a munkaalkalmasságin?
- Azt hittem, ennek a napnak már soha sem lesz vége! – sóhajtott egy nagyot Dóra.
- Hogyhogy? Hiszen egy egyszerű rutinvizsgálatról volt szó, nem?
- Az egész rosszul indult. Hiába mentem ki időben a megállóhoz, egyszerűen ott hagyott a busz!
- Ez nem lehet igaz!
- Hiába integettem, úgy elhúzott, mintha ott sem lettem volna. Olyan szerencsések azok, akik Pesten laknak. Bezzeg a járatokat ott sűrűbben indítják! Nekem várnom kellett a következőre, ami csak egy óra múlva jött!
Mondanom sem kell, rengetegen voltak rajta. Így végig állnom kellett. Már majdnem odaértünk a kórházhoz, amikor egy nagy durranásra lettem figyelmes.
- Csak nem defekt?
- De bizony az. Lerobbantunk. Leszállítottak.
- Ez úgy látszik, nem a te napod, szívem!
- Ez még csak a kezdet.
A kórház két megállónyira volt, így odasétáltam. Már sokan várakoztunk. Az orvos csak nem jött. Kiderült, lerobbant a kocsija, jön, amint tud. Jól megvárakoztatott.
A várakozók között volt egy nő, aki állandóan jajveszékelt. Egyfolytában panaszkodott a társának. Az embernek teljesen leszívta az energiáját.
Utána pedig egy kisgyerekes anyuka jött. A kicsi szüntelenül visított, mint akit nyúznak. Nem lehetett lecsendesíteni. Már a fejem is megfájdult.
Mire bejutottam, a vérnyomásom sem volt tökéletes, de ez nem meglepő.
A doki megvizsgált, mindent rendben talált, alkalmasnak nyilvánított.
Gondoltam, beviszem a papírt a munkahelyemre, leadom, s nincs rá gond.
- Sikerült leadnod?
- Igen, de hosszas tortúrával.
Amikor beértem, azt láttam, hogy nagy csoport áll a bejáratnál. Megdöbbenve érdeklődtem. Kiderült, bombariadó van. Ácsoroghatunk kint. Közben eleredt az eső. Először csak szitált, majd egyre jobban hozzáfogott.
Itt is jól megvárakoztattak. Végre bejutottam, leadtam, amit kellett. Gondoltam, végre mehetek haza, hiszen elvileg mára szabadnapot kaptam a sok-sok túlóra miatt.
Már éppen el akartam menni, amikor a főnököm megszólított.
- Dórika! De jó, hogy itt talállak! Most kaptunk egy határidős munkát, már tegnapelőttre kellett volna! Muszáj segítened!
Ilyenkor nincs mit tenni. A határidő, az határidő. Én voltam a hunyó. Minek vittem be a papíromat? Egy napot igazán várhatott volna!
- Tehát benntartottak!
- Igen. Közben áramszünetünk is volt, elveszett pár adat, amit pótolni kellett.
- Azért ettél tán valamit?
- Nem sokat. Ha dolgozni kell, méghozzá, ilyen határidők mellett, nem sok falat megy le a torkomon.
Mire végeztünk, igen csak beesteledett.
A buszt pedig lekéstem. Hiába mondtam bent, hogy megy a buszom, ez senkit sem érdekelt.
Az orrom előtt ment el, így megint várhattam a szakadó esőben.
- Látom rajtad, még nem mondtál el mindent!
- Igen. Majdnem tragédia történt. A sofőr megcsúszott valami vizes folton, s kis híján átszakította a szalagkorlátot a hídon!
- Te jó ég!
- Szerencsére időben félrekapta a kormányt, s visszahúzta a buszt!
Dóra szeme könnybe lábadt. Tudod, az egész életem lepergett előttem! Rettenetesen féltem! Aztán, olyan őrületes honvágyam lett! Otthon, édes otthon, s Te, aki mindig tárt karokkal vársz! Zoli szorosan magához ölelte.
- Ha lezajlanak a határidős sürgős feladataid, vegyél ki pár nap szabit, igazán rád fér!
- Igazad van. Mostanában fáradtnak érzem magam. Kell egy kicsit pihenni.
Tudod, olyan jó volt tudni, hogy Te itt vagy Nekem. Vársz rám, törődsz velem.
- Ez mindig így lesz, ugye tudod?
- A kényelmes fotelom is úgy hiányzott. Még az óra ketyegése is.
Nevettek.
Dóra kisvártatva megszólalt:
- Most te jössz, meséld el, milyen napod volt!
- Szerencsére egész jó.
- Sok kocsit hoztak be?
- Nem többet, mint máskor. Olyan jó, amikor segíthetek, több ügyfelem is kifejezte már háláját. Nézd csak, ezt neked hoztam!
Dóra odapillantott.
- A kedvencem, konyakos meggy!
- Amikor megkaptam, Rád gondoltam.
- Hiába, nagyon szerencsés vagyok, hogy itt vagy Nekem! – pillantott rá hálásan Dóra.
- Én is!
Ma nem kapcsoltak tévét. Még sokáig beszélgettek. Élvezték egymás társaságát, és az otthon melegét.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.