Janna: Újra itthon - Harmadik történet (2016. május)
- Mit tud a vadkacsa, amit mi nem? - a fejem ezen töröm amikor megérkezem.

A járdán sétál a nagysád.
- Háp! Háp! Háp-háp! - boldogan reklamál.
- Hazataláltál?
- Hát Te? Unatkoztál? Nem szeretsz egyedül. - csak jelene lehet, ezt feltételezem.
Hasonló időérzéke van a babáknak és az óvodásoknak. A pozitív és negatív élményekhez kötik az időt.
Ha kezembe viszem a söprűt rögtön tudja, hogy hol a helye.

- Nyitom a kaput. Gyere!
Először méltóságteljesen túlbilleg a kapun, majd nagy kegyesen besétál. Így lát.
Mindig derékszögű kitérőket tesz.

A füvön örömködik, üdvözöl, - hullámzó nyakával bólogat -, befogad.

A folyosó ajtót nyitva hagyom. Teszek-veszek- a NET-be feledkezek. Neszek. A cipőfűzőt ízlelgeti. Megint tett egy jelet a folyosóra. Feltörlöm.
- Háp-háp! Háp! - kiabál.
- Nem látsz? - szerinte ez már az Ő területe, elfoglalta.
- Nehogy már a lakásba is piszkoljon! Nem elég neki a terasz, az udvar! - csattan fel a ház ura.
Természetesen megvédi, ha elakarom távolítani.
- Úszhatna. Láttam egy udvarban vadkacsákat is. Becsempészem. Nagyot néz a gazda, hogy megszaporodott reggelre az állománya. Mindig itt marad az árván maradt mama. Öreg. A fia volt a párja, de elhagyta miután kiröppent a fészekalja.

Most a hintaágyon delelek.
- Háp? Háp? - zsörtölődik.
- Hát? Hát? Mit csinálsz? - figyel, mint a gyerekek.
A szárnyait rezegteti. A fejét emeli, - tollait rendezi -, és a háttollai közé dugja. Szemezünk.
Szemeit alulról zárja fel. Pihenés közben szellőztet. Meleg lett.

Énekelget:
- Hááááp. Hááááp...
4465
Janna - 2016. június 11. 20:26:04

Kedves jegmadar!
Mindig felüdít a jelenléted és köszönöm: Janna

3757
jegmadar - 2016. június 11. 18:54:21

Ez az írás tènyleg remek. Gratulàlok.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.