Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 21:59
mama a szerző profiljánál közvetlenül tudsz neki levelet írni.

2019.07.18. 20:47
Kedves H. Gábor Erzsébet! Szeretnék a "Berkenyeágon kismadár" tündéri gyermek verses kötetéből rendelni egy példányt. Mi a teendőm? Üdvözlette... Bővebben

2019.07.18. 18:35
Felhívom a kedves szerzőtársak figyelmét (főleg az újabbakét), hogy személyemben, a versek prózák alatti véleményekre legtöbb esetben bővebben reag... Bővebben

2019.07.18. 17:31
Kellemes estét az értékes alkotások között. Szeretettel. Éva

2019.07.18. 16:21
Kellemes délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 7
» Online tagok: 0
Nagy János 2: Szerelem a vonatról (2016. május)

A reggeli gyorsvonaton ülve zötykölődtem a munkahelyem felé. Befutottunk a legközelebbi állomásra. Nyár volt, kánikula már napok óta. Fölálltam és az ablakot lehúzva, a szemből jövő, ugyancsak álló vonat utasait nézegettem. A szemem megakadt egy gyönyörű, fekete hajú, fiatal nőn. Nem lehetett nem észrevenni, annyira kitűnt az utazók szürke tömegéből. A lehúzott ablakból kinézve ő is szemlélődött. Tekintetünk egy pillanatra egybefonódott, mint ha áramütés érte volna a testemet, úgy néztem rá, mint akit megbabonázott a tekintete, majd mindkettőnk vonata elindult az ellenkező irányba. Még percekkel később is az imént látott ismeretlen szépség hatása alatt álltam. Valahogy nem tudtam megszabadulni a látomástól.
Nap közben is többször eszembe jutott, és csak remélni mertem, hogy látom még valamikor. Másnap reggel árgus szemmel vizslattam a mellettünk megálló vonat utasait. Legnagyobb örömömre újra megláttam őt! A szívem hevesen dobogni kezdett. Szerelem első látásra? Létezik ilyen? Valószínű, hogy igen, mert úgy éreztem mindenképp meg kell ismerkednem ezzel a gyönyörű teremtéssel.
A vonatok persze most is mentek a maguk kijelölt útján, és a pillanat varázsa máris szertefoszlott. Törtem a fejemet, hogy tudnék kapcsolatba kerülni vele. Reggelente egy-egy percre találkozott a tekintetünk, egy idő után már egy kedves mosolyt is küldött felém. Éreztem, hogy én sem vagyok közömbös a számára. Ideje volt a tettek mezejére lépni! Igen ám, de hogyan? Kérjek egy nap szabadságot és leszálljak a vonatomról, átszállva az övére? Hátha van valakije? Lehet, hogy puszta kíváncsiságból néz rám minden reggel?
A napok teltek-múltak egymás után és én őrlődtem a cselekvés és a tétovázás kettős szorításában. Végül írtam egy hosszú levelet, amelyben megvallottam, hogy a megpillantásától kezdve arra vágyom, hogy találkozhassak vele. Egy érzelemtől átszőtt, romantikus szerelmi vallomás kerekedett ki a soraimból. Tudom, hogy mindez elég ostoba dolognak tűnik, de az ismeretlen nő iránt érzett szenvedélyes vonzalom teljesen elvette a józan eszemet. Teljes szívemmel akartam azt a nőt!
A levelet készenlétbe helyezve vártam, hogy másnap reggel a vonatról leszállva átadhassam neki. Aztán majd meglátjuk mi fog történni! Izgatottan szálltam vonatra aznap, éreztem, hogy sorsdöntő pillanathoz érkezett az én "plátói" szerelmem. A fülkében pont egy régi barátom ült, de úgy döntöttem, hogy ez nem fog megakadályozni a levél átadási akciómban. A vonat megállt a megszokott helyen és én a barátomtól elnézést kérve serényen leugrottam, hogy az én kedves hölgyem ablakát megkocogtatva, átadjam neki a levelet.
- Mindenképp várom a válaszát! - kértem hangosan és már vissza is tértem az én szerelvényemre. A tekintetünk még egy pillanatig találkozott, még láttam a meglepetést az arcán, de aztán a távolodó vonat elrepítette a szemem elől. A barátom, aki látta a levél átadását, meglepve kérdezte:
- Mit akarsz te attól a nőtől? Hiszen férjes asszony!
- Miért, te ismered? - kérdeztem vissza döbbenten.
Annyira nem ismerem őt, inkább a férjét. Talán egy éve volt az esküvőjük. Jó bőr, mi? Elhiszem, hogy megakadt rajta a szemed!
Kitérő választ adtam. Igazság szerint teljesen össze voltam törve. Férje van! Az egész napomat elrontotta az információ, kedvetlen voltam és elkeseredett. Egyszerűen belezúgtam, mint egy kamasz gyerek, aki most, hogy rózsaszín álmai szertefoszlani látszanak, nem tudja feldolgozni a történteket. Másnap is néztem a szívem választottját, ő is rám nézett, de nem történt semmi, csak néztük egymást a vonat ablakából szótlanul. Talán egy hét is eltelt ezzel a szomorú egymásra nézéssel, amikor egyik péntek reggel váratlanul ö ugrott le a vonatról és egy levelet nyomott a kezembe. Majd kiugrottam a bőrömből! Válaszolt! Akkor talán még sincs veszve minden!
Találkozóra hívott! Kérte, hogy közeli kisváros főterén találkozzunk vasárnap délután. Legszívesebben táncra perdültem volna! Nagyon nehezen telt el a szombati nap és a vasárnap délelőtt. Egy szép virágcsokorral a kezemben vártam a megadott helyen. Már messziről megláttam! Még csinosabb és fiatalabb volt, mint amilyennek a vonatban láttam.
Nagyon jól sikerült már az első randevúnk. Virágh Eszternek hívták az angyali teremtést. Valahogy minden olyan természetesnek tűnt közöttünk. Persze megkérdeztem, hogy tényleg férjnél van-e. Jót nevetett rajtam.
- Ugyan, ki mondta neked ezt a badarságot? Talán a nővéremmel tévesztett össze az illető!
Szívemről, mint mázsás kő gurult le az aggodalom. Nem akartam férjes asszonnyal kezdeni, abból nem sok jó szokott kisülni. Felejthetetlen szép délutánt töltöttünk együtt. Megbeszéltük, hogy következő hétvégén is találkozunk. Eszter elmondta, hogy máshol talált munkahelyet, így nem fogom már reggelente látni a vonaton. A fene bánja, ha hétvégén újra együtt lehetek vele! A plátói szerelem kezdett nagyon is valóságossá válni.
Nem szaporítom a szót, egy fél év sem telt el és már az esküvőnkről beszélgettünk. Eszter nem csak nagyon vonzó teremtés volt, de okos és művelt is. Szinte hihetetlen milyen szerencsém volt, hogy annak idején kinéztem a vonat ablakán! Az eljegyzés előtt bemutatott a családjának is. A szülei nagyon kedvesen fogadtak, számomra is szimpatikusak voltak. Végül bemutatott a nővérének Elvirának, és a sógorának is.
A hogy megláttam a nővérét, abban a pillanatban tudtam, hogy őt láttam minden reggel a vonatban. Ugyanolyan szép volt, mint a húga, csak két évvel idősebb kivitelben, de nagyon hasonlítottak egymásra. Egymásba fonódott a tekintetünk egy hosszú pillanatra.
- Tudja, egy idő után rájöttem, hogy jobb, ha a vasúti kocsi másik oldalára ülök! - villantott rám egy gyönyörű mosolyt. Mindig egy oldalon nézelődni veszélyes dolog!
Egyáltalán nem haragudtam rá. Az ő közbenjárása révén kaptam én találka meghívót a húgától. Annyira megtetszett mindkettőjüknek, amit a levélben írtam. Eszter személyében egy valódi igazgyöngyre találtam. Igaz, a kagylót talán a nővére hozta fel nekem a tenger mélyéről, de a kagyló héját már nekem kellett szétfeszíteni.
5276
Jean19570102 - 2016. május 05. 12:25:01

Köszönöm az elismerő szavakat Kitti!

5396
Kitti - 2016. május 02. 09:18:13

Remek írás! Nagyon tetszett. Gratulálok.
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.