Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.23. 15:23
Kedves Józsi! Megkaptam a könyvet, köszönöm. Smile

2019.05.23. 14:12
Kellemes napot kívánok az esô ellenére! In Love

2019.05.23. 09:34
Kedves József! Köszönöm a tájékoztatást! Üdvözlettel: Kriszta

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Szabó Jolán: Szerelemtemető (2016. június)

Pál Pista, a középmagas, vékony fiatalember, úgy jelent meg a hagyatéki tárgyaláson, mint akinek orvosa foghúzáshoz készíti a fogót, hogy amint belép, érzéstelenítés nélkül kikapja a sajgó fogát. Pál Félix, nagyapjának az öccse, a megrögzött agglegény, egyedül reá hagyta anyagi javait, pedig a fiatalember korosztályához tartozó unkatestvérei is fenték fogukat az öreg hagyatékára, nem, mintha sokat érne az aprócska falu szélén árválkodó ház, inkább abból a meggondolásból, hogy nyolcvanhat év alatt sok pénzt megtakaríthatott az öreg, kinek ügyvédi irodája közel, s távol egyetlen volt, ráadásul értette az itt élő emberek nyelvét és lelkét, bár elég gyakran ingyen adott tanácsokat a hozzá fordulóknak.
A közjegyzői iroda a járási székhely kormányzati irodája melletti házban működik, így el sem véthetik a környékről ideérkezők, könnyű megtalálni és ez Pál Pistának sem okozott gondot, pedig nincs a kocsijában GPS, pontosabban ebbe a kocsijába nem tartotta fontosnak beszerelni, mert ezzel főleg a felesége járt bevásárolni, másra nem is nagyon használták.
A végrendeletet a közjegyző helyettes, egy harminc év körüli fiatalasszony ismertetette, mely szerint Félix bácsi a házát, annak minden berendezésével és tartozékaival együtt 1973. május 5-én, Budapesten született Pál Istvánra hagyja, a helybeli takarékszövetkezetben lévő betétkönyvében lévő készpénzt pedig az önkormányzat kapja, hogy abból tanulmányi ösztöndíjat alapítson a falu szegény gyerekei számára.
Elfogadta Pál Pista az örökséget, aláírta a hivatalos papírokat, majd átvette a ház kulcsait és sietve távozott, hogy első útja az egyetlen étterembe vezessen, ahol meleg ételt lehet kapni.
Cigánypecsenyét rendelt, és túrós rétest, gyorsan megette, fizetett és nagy sóhajjal elindult, hogy a harmadik faluban lévő örökségét szemügyre vehesse. Útközben rájött, hogy elfelejtett kávét inni, nem baj, majd nagybátyja falujában csak talál egy kávét árusító helyet. Megkérdezhette volna, mennyi készpénzt hagyott az önkormányzatra az öreg, de már mindegy, egyébként sincs semmi köze hozzá. Kivett három nap szabadságot, ez arra is jó lesz, hogy végig gondolja a saját életét. Szállingózik a hó, kavarja a szél, csúszik az út, jobban teszi, ha a vezetésre koncentrál. Nyolcvannal cammog a Skoda, sehol egy élőlény, még a járművek is otthon maradtak, a biztos fedél alatt.
Az első településen úgy hajt át, mintha Patyomkin falak között gurulna, még villanyfény sem világlik a házakban, és szokásos kutyaugatás is elmarad. A következő faluban legalább egy embert lát, aki éppen a kocsma előtt próbál felülni a biciklijére, arra, ami álltában is dülöngél, mintha nem szeretné gazdáját hazavinni. Innen mindössze nyolc kilométer Félix bácsi faluja, melynek túlsó végén, nagy telken áll egy aprócska kétszobás, zárt verandás, téglalap alakú ház, amely három napig az otthona lesz. Biztosan víztelenítették és lezárták benne a fűtést, nyilvánvalóan a hűtőszekrény sem üzemel, hogy miért nem gondolt erre, amikor nekiindult reggel a világnak. Hangosan felnevet, ez nagy kaland lesz!
A Coop üzletben délutánra rendszerint elfogy a kenyér, csak három kifli és két zsemle szikkad a polcon, azokat zacskóba teszi, konzerveket vesz hozzá, meg bort, kristályvizet, almát, kekszet, majd reggel korán eljön kenyeret venni. Nescafé is kell és tejpor, meg cukor, mit mondjon, nem tör ki belőle a háziasszony, aki képes előre eltervezni, hogy miket kell venni a háztartásba. Amióta Laura kisebbik fiukkal elköltözött otthonról, állandó hiányokkal küzdenek, hol a szappan hiányzik, hol meg nincs liszt a rántáshoz, az sem jobb, ha kiég egy villanykörte. Pál Pista képtelen átlátni egy háztartás szövevényét, helyette Laci fia gondolkodik, aki azt tizenhárom évesen kiválóan átlátja, listát ír arról, mit kell vásárolni és havonta egyszer kettesben elmennek a legközelebbi bevásárlóközpontba és megvesznek mindent, amit a gyerek előre összeírt.
Zuhog a hó, pontosabban hóvihar kerekedett, s ez nem éppen kedvez a háromnapos kikapcsolódásának. Könnyen nyílik a kapu, a nagykapu sincs bezárva, gyorsan beáll a telekre, és nem lepődik meg, amikor nyitva találja a bejárati ajtót, mert világít a villany a kisebbik szobában. Betörtek, vagy valaki beköltözött a fél éve üresen álló házba? Felmegy az adrenalin szintje, előveszi az üveg bort, azzal is nagyot lehet ütni, ha meglepi a nem kívánt vendéget. Óvatosan kinyitja a szobaajtót.
- Szervusz, Pál Pista! Azt hittem, soha nem érsz ide!
Vidám női hang köszönti, ki lehetne más a tulajdonosa, mint Kalicz Zsóka, gyerekkori játszótársa, akivel nyaraláskor együtt homokoztak az udvaron, akinek édesanyja évtizedekig vezette Félix bácsi háztartását és olyan finom süteményeket sütött, mint senki más a családban.
- Szervusz, Zsóka! Hogy kerülsz ide?
- Egyszerűen! Kulcsom van a házhoz. Azaz nem is nekem, hanem anyukámnak, és amikor megtudtam, hogy ma lesz a hagyatéki eljárás, úgy gondoltam, hogy a ceremónia után idejössz, és ne fogadjon hideg ház. Visszaköttettem a vizet és beüzemeltettem a fűtést, és lásd, hogy kivel van dolgod, még töltött káposztát is főztem neked.
Átöleli Zsókát, s úgy örül neki, mintha édes húga lenne. Kezében még mindig fogja a borosüveget, csakhogy most más a célja vele, ideje levetnie a kabátot és inni barátnőjével egy pohár bort.
A következő egy órában megpróbálják elmesélni egymásnak az elmúlt két évtized történéseit, hiszen az óta nem találkoztak, és Pál Pista előtt kirajzolódnak Félix bácsi életének utolsó évei éppen úgy, ahogyan Kalicz Zsóka magánélete is.
- Megmelegítem a káposztát, és megterítek, addig nézz körül a házban. Igyekeztem kiszellőztetni és kitakarítani, bár, mint tudod, Félix bácsi kényes volt a tisztaságra és a rendre, ezért nem esett nehezemre, csak a port kellett eltüntetnem és kiszellőztetni a házat. Arra már nem jutott idő, hogy leszedjem a csipkéket, kimossam, kivasaljam, de ami késik, az nem múlik!
A ház paraszt barokk berendezése éppen olyan, mint annak idején volt, egyetlen bútor sem hiányzik. Fénylik a berendezés, tiszták a vitrinek üvegei, sőt, hófehérek az üveg mögötti polcokat díszítő horgolt csipkeszegélyek is. Úgy érzi, pillanatokon belül megjelenik az öreg, s dörmögő hangján megkérdezi, miért nem jött korábban, már kikészítette a sakkot, hogy játszanak egy partit.
Pál Pista körbe járja a házat, és rádöbben, hogy még a nagyszüleinél is jobban szerette Félix bácsit, akinek szemében állandóan huncut mosoly bujkált, sohasem dorgálta meg, ha rossz fát tett a tűzre, éppen ellenkezőleg, leültette sakkozni és játék közben példabeszéddel oktatta, amely mély nyomot hagyott a gyerekben, és nagyszülei dörgedelménél sokkal jobban hatott rá. A mai napig eszébe jutnak az öreg példabeszédei, ha nem talál megoldást gondjai orvoslására.
Nicsak, még mindig megvan Végh Vencelné vert csipke terítője! Emlékszik, hogy általános iskolába járt, talán másodikos lehetett, amikor a téli szünetet itt töltötte Félix bácsinál, és már elfogadható módon sakkozott, amikor egy vasárnap délután beállított Végh Vencel, a nagydarab parasztember, kérges kezével megsimogatta a fejét, majd levette kucsmáját és kezet fogott Félix bácsival. Megilletődötten kérte, menjen ki a gyerek, mert fontos ügyben kéri a segítségét, s az biz’ a nem tartozna a purdéra, így át kellett mennie a szomszédba, Kaliczékhoz, és annyira elmerültek Zsókával a kártyázásban, hogy öreg este lett, mire hazakeveredett. Másnap délelőtt beállított Végh Vencelné, egy szakajtónyi túrós buktával, amely még meleg volt, előtte vehette ki a kemencéből, és szabadkozva átadta az öregnek, a csipke terítővel együtt, mert csak ezt adhatja hálaképpen, a férjének adott tanácsai fejében.
Félix bácsi három dolgot szeretett összesen, elsőként a hivatását, szinte valamennyi perét megnyerte és ügyfeleitől tisztességes tiszteletdíjat kért, akinek pedig nem volt pénze, szegénysége okán, annak ingyen is segített, másodsorban a sakkot, mert az megmozgatta az agysejtjeit, harmadrészt a szebbik nemet, melynek jelentőségére később jött rá Pál Pistike, de akkor már mélységesen egyetértett az öreggel.
- Gyere, Pista, ne hűljön ki az étel! – szólítja Zsóka, és nem kell biztatni, mert megérezvén a káposzta illatát, összefut szájában a nyál és gyomrában mérhetetlen éhséget érez.
Újabb üveg bor kerül az asztalra, s nem kérdi, honnan került elő, csak élvezi a gyöngyöző bíborszínű ital áldását. A korai vacsora után Zsóka még elmosogat, csak utána megy haza, hiába marasztalja Pál Pista, így kikíséri a kapuig, majd bezárkózik, és leül a televíziót nézni, ám képtelen odafigyelni, egyre csak az jár a fejében, hogy valamit nem vett észre, valaminek utána kell járnia.
Átöltözik, mert erre eddig nem volt módja, és az öltönyt szabadidőruhára váltja, keres egy, a papucsnál melegebb lábbelit, mert a csizmáját mégsem veheti vissza, és a vastag zoknija ellenére is fázik a lába. Odakinn tombol a tél, hull az égi áldás, a szél sem csillapul. Az előszobában ott találja a melléképületek kulcsait, az egyik az alsókonyha, annak idején abban főzte Kalicz Zsóka édesanyja azokat a finom ételeket, amelyekből jókat lakmároztak Félix bácsival. Nyilvánvalóan a házbeli konyha lett a sütés, főzés színhelye, amint Félix bácsi abbahagyta az aktív munkát, mert szeretett beszélgetni és adomázni, s természetesen kíváncsi volt a falubeli pletykákra is, melyek mindig adtak neki muníciót a munkájához, melyet ma úgy fogalmaznának, hogy az jelentette számára az informális emberi kapcsolatok rendszerét, azokat a csatornákat, melyekbe, mint közlekedő edényekbe, elég volt időnként beledobni egy-egy apró információt, s az megállíthatatlanul eljutott a címzetthez, ha jó füle volt az illetőnek, s megértette annak jelentését.
A kulcsokon címkék lógnak, alsókonyha és széntároló felirattal, nosza, felveszi az öreg szőrme bekecsét és az udvarra használt, kitaposott cipőjét, felkapcsolja a kinti villanyt és nekiindul, hogy kielégítendő kíváncsiságát, megnézze a két külső helyiséget.
Az alsókonyha új funkciója egyértelműen a mosókonyha és ruhaszárító, mert a főépületben a spájzból kialakított apró fürdőszobában csak a tusoló, a mosdó- és WC kagyló fér el. Itt áll az automata mosógép, a mélyhűtő láda, bevezették ide is a vezetékes vizet és a gázt is, de meghagyták a széntüzelésű kályhát is. Hideg van a helyiségben, talán még hidegebb, mint odakinn, nem is időzik ott tovább, megy tovább, a kamrába, melynek nehezen nyílik az ajtaja, teljesen elvetemedett, feltehetően oda régóta senki sem tette be a lábát. Felkapcsolja a villanyt és meglepődik. Semmi sem emlékeztet a kamra eredeti funkciójára, gondos kezek a földes helyiségből valóságos szentélyt varázsoltak, padozatát kővel burkolták, falait szigetelték és letapétázták. A bejárati ajtóval szembeni falon, a mennyezet alatt tíz centivel, hatalmas felirat virít: SZERELEMTEMETŐ, alatta apai nagyanyja kinagyított, bekeretezett fényképei, Lidi mama tizenhat évesen, tizennyolc évesen menyasszonyi ruhában, húszévesen karján Pisti egyéves apjával, és további harminc fotó, melyeken már ő maga is szerepel, s legmegdöbbentőbb, hogy az utolsó fénykép Rolié, a kisebbik fiáé, melyre kalligrafikus írással ráírták: kisebbik dédunokám.
Hiszen akkor Félix bácsi a nagyapja, azaz az édesapja apja?!
Izgatottan körülnéz, mi lehet a többi falon. A baloldalin LEÁNYSZERETŐ felirat alatt legalább tizenhat fotó, a jobboldalin ASSZONYVIGASZTALÓ címszó alatt további tizenkét fénykép, közöttük Kalicz Zsóka édesanyjának huszonöt évvel ezelőtti portréja.
Háborog Pál Pista lelke, menekül vissza a házba. Úgy érzi, megcsalták, becsapták, meggyalázták, őt is, az apját is, a nagyapját is, és szinte hallani véli, hogy a belecsapott villám hatására, mint kezd el recsegni, ropogni a szilárdnak hitt családfa.
Ha emlékezete nem csal, az öreg tartott egy üveg konyakot a konyhaszekrény legfelsőbb fiókjában, vésztartalék, mondogatta nevetve, talán még talál ott egy üveg italt. Díszcsomagolásban, kis kártyával a nyakán, valóban ott áll egy üveg. Megnézi a kártyát, 2008. karácsonyára kapta az öreg Imre barátjától. Kicsomagolja, jóféle francia konyak. Nem bajlódik pohárral, az üvegből issza, kényelmesen, a tévé előtti fotelben üldögélve.
Másnaposan ébred, nehezen tisztul fejében a köd, elé néhány perc, mire észbe kap, hol van valójában és mi történt az előző napon.
Elült a szél, hó sem esik, ragyogóan süt a nap. Tusol, átöltözik, és útnak indul, gyalogosan, mert miért siessen. Kenyeret vesz, meg bort, utána elmegy a könyvtárba, ott mindig van számítógép, ami mellett eltölt vagy két órát, majd újabb egy órát nyomtat. Utána kiszalad a Tüzépre, festéket venni.
Hazaérve kiszellőzteti a házat, közben a kamrában leszedi a fotókat, majd megebédel. Egyre finomabb a töltött káposzta, iszik utána egy nagy pohár bort és somolyogva munkálkodni kezd. Kiszedi kereteikből a fényképeket, és helyükre teszi az újonnan kinyomtatottakat. Az internetnek köszönhetően gyors a fényképcsere. Hiába vett festéket, meggyőzi magát, hogy nem érdemes télen kifesteni a kamrát, ráér az tavasszal is.
A SZERELEMTEMETŐ alá kerül az első és a második feleségének a fényképe, a LEÁNYSZERETŐ alatt is csak négy fénykép árválkodik. Az üres kereteket és a régi fotókat az alsókonyhába viszi, ez utóbbiakat azonnal elégeti a sparheltben.
- Mivel kojtolsz, Pistikém? - szólal meg háta mögött Zsóka. – Átjöttem megnézni, mit csinálsz! Gondoltam segítek neked, ha tudok.
Felpattan a háromlábú kisszékről, és átöleli a fiatalasszonyt.
- Szervusz, Zsókám! Jól tetted, hogy átjöttél! Főznél egy kávét, mindjárt megyek utánad!
Megvárja, míg elmegy a lány, siet, bezárni a kamrát, ám előbb vet egy pillantást az ASSZONYVIGASZTALÓ falra, mert reményei szerint hamarosan oda is kerül egy fénykép.
4409
Yolla - 2016. június 03. 23:23:44

Köszönöm, Kitti!

5396
Kitti - 2016. június 02. 15:32:19

In Love Rose
Gratulálok Yolla!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.