Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.11.18. 21:34
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.11.18. 18:16
Miklós! Lélekben hordozlak magamban minden nap és sok erőt, kitartást és erőt kívánok a gyógyuláshoz tartó úton! Rose Ha csend van, hát olvaslak...

2018.11.18. 15:22
Kedves Józsi ! Köszönöm szépen ! Smile

2018.11.18. 15:21
Kellemes délutáni pihenést kivánok szeretettel ! Heart

2018.11.18. 12:18
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.11.18. 11:41
Szép napot kívánok! Szeretettel megosztom: Könyvbemutatóm videofelvételét oldalamon, a könyvajánló végén, csak alkotói barátkozások, ismerkedések ... Bővebben

2018.11.18. 11:05
Kitti drága! Köszönet az üdvözletért. Sajnos az utóbbi időben ismét gondjaim akadtak a szívemmel, így a terhelhetőségem is erősen lecsökkent... Bővebben

2018.11.18. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2018.11.18. 08:59
Janna! In Love Rose

2018.11.18. 08:58
Miklós! Üdvözöllek szeretettel, nagyon örülök, hogy látlak! https://www.youtu.
..HJyJ9xYEFA

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: rugami
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Fedák Anita: Lámpaláz - Hatodik történet (2016. július)

- Nein, nein, nein! - ordította rikácsoló hangján svábul az édesanyja, majd dühének minden erejével úgy rántott egyet a leányán, hogy annak kiesett a pántszalag fényesen leomló barna hajából.
- Schauspielerin, überhaupt!* - folytatta még mindig rázva a szerencsétlen lányt, akinek karját az anyja csontos keze olyan erősen markolta, hogy fájdalmában felszisszent. A "színésznő, soha" mondat még vagy háromszor elhagyta anyja száját, míg a végén hatalmas pofont kiosztva lezártnak tekintette az ügyet. Kiviharzott a lányok szobájából, Ilus pedig összetörve az ágyára borult és keservesen sírni kezdett...
Ezek a gondolatok keringtek a fejében a vonaton ülve, s közben illatos zsebkendőjével megtörölte a homlokát. Még most is bele nyilallt a karjába, ahol anyja dühös körmei belémartak.
Ilus félt. Bár a szerelvény hátsó kupéjában nem egyedül ült, egy házaspár foglalt helyet még vele szemben, a félelem, amely átjárta a testét, már a mellkasát is feszítette. Szökésben volt. Soha még ilyet nem tett. Soha még nem járt távolabb a szomszéd falunál. Most pedig több száz kilométernek vágott neki. A bizonytalanba. Egy cím lapult a táskájába, meg Kató nagynénje levele. Olyan ajánlólevél féle. A kupéajtaja nyílt. A jegyvizsgáló lépett be, köszönt majd Ilushoz fordult:
- A jegyeit kérném, kisasszony! A lány annyira megrettent, hogy kiesett a kezéből az agyongyűrögetett zsebkendő. A szemben ülő úriember felemelte, majd feleségére pillogva kelletlenül Ilusnak nyújtotta. Utóbbi már a táskájában kotorászott a jegyét keresve, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, fogalma sem volt hová rakhatta. A kalauz türelmesen várt. Ilust már a sírás környékezte. Biztosan kiesett valahol az állomáson, de az is lehet, hogy el sem vette a jegypénztárostól csak fizetett és már rohant is a szerelvényhez. A kalauz aprót köhintette és tovább várt türelmesen. Rossz ómen, gondolta Ilus, ha nem lesz meg a jegye, akkor leszállítják az első állomáson és hazamegy. És mi lesz a világot megváltó deszkákkal? Hogyan lesz így ő belőle primadonna? Az a fránya jegy végül gyűrötten és szánalmasan előbújt a táska jobboldali zsebéből, így Ilusnak megmaradt a reménye, hogy a pesti színházi élet talán még is rá vár...
A Gyöngyvirág utcai villa előtt megállva, előbb kifújta az orrát. Elmormolta magában a betanult szöveget, amit Kató nénje a szájába adott. A szép faragásokkal díszített ajtón a kopogásra egy cselédszerű lány nyitott ajtót és mosolyogva tessékelte be a nappaliba. Ilus közelebb húzódott a cserépkályhához. Bár jócskán benne jártak már az áprilisba, még a nap gyenge meleget sugárzott. Ilus körbenézett. A villa gazdája ízlésesen berendezett nappalijában a puha szőnyegek és az ülőbútorok színharmóniáját még a fruska korban levő Ilus is észrevette. És a festmények a falon? Az egyik csendélet búja virágai előtt állva még a szája is tátva maradt.
- Szóval te lennél az a vári lány, akiről Kató írt nekem - szólalt meg egy nem éppen kellemes női hang a háta mögött. Ilus összerezzent és elejtette a kezében szorongatott utazótáskát.
- Csókolom, igen, én lennék az, Ilus! - dadogta szerencsétlenül, és ahogy a táskája után nyúlt, még a kalapja is az orrára csúszott.
- Csókold te csak az öreganyádat, nekem jó lesz egy jó napot is! - dördült a hang ismét, majd akkorát kacagott, hogy Ilus úgy érezte, most már tényleg itt a világ vége és azonnal elsüllyed a pokol mélyére.
- Na, ide figyelj, galambom. Ülj le először is, mert még valamit leversz nekem, amilyen izgága vagy. Aztán rá is térek a lényegre. Mivel Kató osztálytársam volt még Beregszászba és én is úgy indultam el hajdanán, hogy a szüleim hallani sem akartak arról, hogy színésznő legyek, szóval ezért is meg azért is: segítek. De ami most a leges legfontosabb: az akarás még nem elég ahhoz, hogy a színpadon bohóckodjál. Ripacskodni akárki tud. De a művészi játékot csinálni, galambom, no, ahhoz már több kell. Tehetség kell sőt, szerencse is sok mindenben.
Ilus ülepének egyik felével féloldalasan ült a hatalmas puha fotelben, mint aki startra készen áll vagy ül bármelyik percben felpattanva és menekülve. Nézte ezt a nem igazán szép asszonyt, akinek még a hangja sem volt olyan kellemes, mint ahogyan elképzelte és szíve olyan hevesen vert izgalmában, mint a Kölni dóm harangjai, ha elütik a delet.
Míg a primadonna beszélt halkan nyílt az ajtó és a szobalány hozta be az uzsonnát. Tortaszeletet és kávét egyensúlyozott a tálcán, majd letette a nagyasztalra.
- Gyere, biztosan megéheztél. Kóstold meg a tortámat - szólt lágyabban a mulyán ülő lányhoz, majd jómaga is közelebb húzódott az asztalhoz és hatalmas szeletet vágott a gesztenye és vanília illatot árasztó hatalmas tortából. Ilus édesszájú volt mindig, bár szigorú anyja mindig dorgálta falánkságát, nem sokra ment vele. Most is tágra nyílt szemekkel, szinte elvarázsolva közelített a finomság felé. Hallott ő Kató nénjétől Fedák Sári híres gesztenyetortájáról, és lám itt a pillanat, meg is kóstolhatja.
- Szólítsál csak Zsazsának. Igaz, hogy a pap a Sarolta Mária Klára név alatt keresztelt meg és még véletlenül sem Zsuzsannának, de ez a becenevem. Holnap átviszlek Rákosi Szidihez, nézze meg mi van benned. Most pedig menj és aludjad jól ki magad holnapig. Jolánka, jöjjön, kísérje fel a szobájába ezt a kislányt.
A már ismerős szobalány lépett be, szó nélkül elvette a földön heverő koffert majd intett, hogy kövesse Ilus a szobájába.
A primadonna a becsukódó ajtót nézve gondolataiba mélyedt. Segít ennek a kis verébnek, hogyne segítene. Hátha színésznő akar lenni, legyen. Csinos kis pofikája meg van hozzá, a hangja ugyan cérnavékony, de majd Szidi néni megércesíti. Csak a mozdulatai, az esetlensége, a gyámoltalansága zavaró.
Ő annak idején azzal nyerte meg a pökhendi pesti közönséget, hogy bátran kiállt a színpadra, soha nem lámpalázasan, ha kellett még, gatyában is János vitéz szerepében. Ezen mindig jókat kuncogott. "Csak a gatyán legyünk túl..." jutottak eszébe Beöthy László színházigazgató szavai. Nos, jó pár gatyán azért már túl van ő is, de ha csak a gatyán múlna. 18 évesen ahhoz is volt bátorsága, hogy a szigorú atya, dr. Fedák István, Bereg vármegye tiszti-főorvosa elé álljon és bejelentse, hogyha nem engedik el színészetet tanulni Pestre, ő bizony hozzámegy ahhoz a vénségesen vén katonatiszthez, akivel apja esténként az Úri Kaszinóban kártyázik. A Munkácsi utcai Fedák-villa falai bizony sokat mesélhettek volna Sári hisztérikus kitöréseiről. Pedig csak játszotta a megbántott kisasszony, Pestre vágyott ő, a színpadra.
Lassan kezdte el olvasni Kató barátnője levelét, amit Ilus beküldött a szobalánnyal. Lám, még ezt is elfelejtette ide adni, gondolta, nem jó az, ha már most a feledékenysége jön elő. Mi lesz vele a színpadon, ha nem jut eszébe a szöveg?
Megcsóválta a fejét, majd tovább olvasott: " Ilust az anyja nagyon megverte, hozzám menekült a szerencsétlen. Az anyjának azt mondtam, legyen nálam pár napig, majd én beszélek a fejével és megpróbálom kiverni belőle ezt a színésznővé válást. Tudod, Zsazsám, én nagyon tisztellek, de te tűzről pattan magyar asszony vagy, és a lényeg, hogy tehetséges vagy. Ez a fruska meg azt hiszi, hogy ott a faluba énekelget, meg bohóckodik és máris színpadon a helye. Meg aztán, ha ki is tanulja a színészmesterséget, hova jönne haza? Anyja biztosan agyonverné, színháza sincsen Beregszásznak ahol játszhatna. Pesti színházba pedig csak tehetségeseket szerződtetnek, márpedig Ilusba, ahogy én látom semmi tálentum nem szorult. Kérlek, tegyél valamit annak iránta, hogy hazajöjjön, vagy ha már ott van, valami gáláns vőlegény-jelöltet nézzél ki neki. Feleségnek talán tehetségesebb lesz. Csókol: Kató" Eddig tartott özvegy Pálóczyné született Mórahegyi Katalin levele. Gyermekkori barátnője férje korán elhalálozott, jó nevű ügyvéd volt Beregszászban, dr. Fedák István barátja. Sári emlékezett, hogy Kató milyen boldog volt ebben a házasságban, mennyi szépet és jót írt leveleiben. Gyermekük ugyan nem született, de Kató egyik húgának leánykáját magukhoz vették, hogy tanuljon a városban. Kató a színházat említi.
Nincs Beregszásznak teátruma. De most, hogy visszakerült a nagy Magyarországhoz a Bereg-vidék, talán van esély rá, hogy valami mozduljon ez ügyben. Ha kell, akár anyagilag is támogat egy színházépítést. És színészek is lennének, hiszen Rákosy Szidi tanodájában rengeteg tehetség van ma is. Sári mindig bízott a trianoni határok visszaállításában, igazi lokálpatrióta volt Beregszász iránt is.
Ilus tehát ott lakott Fedák Sárinál, vagy ahogyan szólította, Zsazsánál. Már egy hónapja látogatta a színi-tanodát. De valahol sejtette, hogy bármit csinál, azzal nincsenek megelégedve.
- Na, galambom, ülj csak most ide elém, mert beszédem lenne veled - szólította egyik este a szalonba betérő lányt magához Sári. A lánynak megint a torkában dobogott a szíve, mert sejtette a tanoda vezetője szólhatott valamit Zsazsának.
- Énekelni nem tudsz, táncolni még úgysem. Ez baj. De a legnagyobb baj az, hogy a szöveget sem tanulod meg, ami nélkül pedig nem játszhatod a szerepet. Azt mondja Szidónia, hogy a féloldalas Lear királyból egy mondatot tudtál emlékezetből hibátlanul. Hogy van ez, galambom, hogy akarsz így színpadi mesterséget tanulni? - az utóbbi mondata már olyan hangos volt, hogy Ilus úgy érezte, minden mássalhangzó kalapácsként üt a halántékára.
- Megtanulom, holnapra megtanulom, bizonyisten. Csak mielőtt kimegyek a színpadra elfog a lámpaláz! De megtanulom! - fohászkodott kétségbe esve.
- A Pokolba azzal a szöveggel, gyere, ma este mulatunk! - váltott hangnemet Zsazsa és csengetett a szobalánynak, hogy hívjon egy konflist, az Orfeumba megyünk.
Pesten abban az időben nagy társasági élet folyt. a színházi előadások után az urakat számtalan mulató várta, no meg a bátrabb, hírnevére fittyet hányó merészebb hölgyeket. Nos, Fedák Sári az utóbbiak közé tartozott. ha úgy tartotta kedve, még ultizni is leült a szivarozó urakkal. Most magával cipelte Ilust is a pesti éjszakába abban reménykedve, talán megakad valamelyik úriembernek a szeme a csinos pofikán és hajlandóságot mutat némi udvarlásra is feléje. mert azt már ő is belátta, hogy a mezővári leányka nagyon híján van a színpadi tehetségnek. Nem is értette, honnan jött ez a lángolás a színészet után. Már a konflisban ültek mikor nekiszegezte a kérdést:
- Tulajdonképpen mi a fenének is akartál te színésznő lenni?
Ilus elpirult, majd kissé habozva, de kinyögte:
- A szép ruhák miatt. Meg a sok virágcsokorért.
Sári akkorát nevetett, mit nevetett, rötyögött, hogy még a trappoló lovak is felhorkantak a hangjára.
- Na, jól van, talán lesz majd valaki, aki mindezt megadja neked, a ruhákat meg a virágokat színpad nélkül is.
Három hónap múlva gyönyörű menyasszonyi ruhában, hatalmas hófehér virágcsokorral Mórahegyi Ilus ott pityergett Máthéfi Ödön okleveles bányamérnök oldalán az egyik pesti templomban. A vőlegény olyan szerelmesen nézett pirosra sírt fitos orrú kis menyasszonyára, mintha a világ-mindenséget látta volna meg a szemeiben.
- Igen - rebegte áhítatosan Ilus és a pap helyett titokba oldalra pillantott. Fedák Sárit kereste a szemével. Zsazsa nézte a két szerelmes fiatalt, és ami ritkán fordult elő vele: boldog volt. Örült, hogy ennek a kis butus lánynak sikerült sínre raknia az életét. Nem lett színésznő, de valami más megadatott neki. A szerelem. Nem színpadon, az életben.
Sári dörmögve, a maga stílusában csöndben megjegyezte: - Na akkor ezen a gatyán is túl vagyunk...

* Nein - nem
* Schauspielerin, überhaupt! – Színésznő, soha!

4302
Fedak Anita - 2018. október 30. 15:10:51

Kedves Klári!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad Zsazsáról írt novellámat. Temetőlátogatásra utazunk, ha hazatérek Krakkóból, és mindenképpen elmegyek Beregszászba is.
Barátsággal: Anita

6081
varonklari - 2018. október 30. 08:45:40

Kedves Anita!
Történetedet érdeklődéssel olvastam. Milyen szerencsés is Mórahegyi Ilus , neki megadatott az, amit talán mi életünk végéig kereshetünk- a szerelem.

Rákerestem a neten, mit írnak a szobor avatásárol. "Felavatták Fedák Sári egész alakos szobrát a színésznő születésnapján, szülővárosa, Beregszász főterén. ...Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a szoboravatáson arról beszélt, hogy a 139 éve, október 26-án Beregszászon született színésznő.
Biztos vagyok benne, ha most nem is lehettél jelen a szobor felavatásán, el fogsz látogatni Beregszász főterére!
Szeretettel gratulálok: KláriRoseRose

4302
Fedak Anita - 2018. október 26. 17:05:23

Kedves Rita!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám. Ma avatták fel Fedák Sári szobrát a szülővárosában, én sajnos nem lehettem ott, pedig rokoni szála kötnek hozzá.
Barátsággal: Anita

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.