Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: krumpli
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Szabó János: Lámpaláz - Nyolcadik történet (2016. július)
- Már ne haragudjon, de nem tudom megállni, hogy ne szóljam le. Miért tartja ferdén? Látta ezt valahol?
- Igen, ha éppen tudni akarja láttam egy filmben.
- Egy filmben…? Gratulálok! Ha ilyen ferdén fogja, abból semmi jó nem származik. Fogja csak egyenesen! És az isten szerelmére. Markolja meg két kézzel!
- Szerintem jobb lenne, ha nem szólna bele. Elboldogulok.
- Már nem azért, de tisztába van vele, hogy én mekkora név vagyok a szakmában? Nekem ez rém kellemetlen. Egy ilyen kezdő…., de hagyjuk is. Nem akarom magam felmérgelni.
- Ó! Bocsánat! Én kérek elnézést! Maga biztos úgy kezdte, hogy már egyből profi volt. Úgy született.
- Nem úgy születtem… de én meglehetősen korán kezdtem.
- Milyen korán?
- Tizenkét évesen.
A ,,kezdő” leeresztette a hangtompítós pisztolyt.
- Ne mondja! Tizenkét évesen? Én úgy hallottam tizenhét.
- Az első megbízásom, valóban tizenhét éves koromban talált meg, de én már azelőtt dolgoztam, mint szabadúszó.
- De hát tizenkét évesen, hogy?
- Késsel.
- Fújj! Az nagyon véres.
- Persze. Véres, de hangtalan. Nagy előnyöm volt, hogy nem feltételezték rólam, én leszek a végzetük. Mögéjük lopóztam, és egy nyisszantás. Se nyikk, se jajj. Tiszta munka. Egy idő után megtanulja az ember, merről kell állni, hogy ne legyen véres a ruhája.
- Én nem tudnám késsel. Az … olyan brutális. Belevágni egy élő ember testébe. Én egy állatot sem tudnék megölni. Túlságosan galamblelkű vagyok.
- Akkor ez most mi? Itt áll fölöttem, egy negyvenötös félautomatával.
- Ez más. Maga rászolgált, és nagyon sokat fizetnek érte. Nekem meg van egy kemény jelzáloghitelem a lakásra, meg a kocsira. Azt hittem könnyebb lesz. Csak meghúzom a ravaszt, és kész. De olyan lámpalázas vagyok… nézze meg! Izzad a kezem.
Jobb kezéből a balba helyezte a fegyvert, és a tenyerét kifordította áldozata felé. A térdelő fel akart állni. Bérgyilkosunk villámgyorsan két kézbe fogta a pisztolyt, és ráemelte a prédára.
- Hohohohó! Vissza.
- Jól van. Jól van. Csak már sajog a térdem. Csinálja, vagy engedjen felállni.
- Nyugalom. De sietős valakinek.
- Egyébként, első?
- Igen maga az első, de majd belejövök. Valahol el kell kezdeni.
- Na. És milyen bizonyítékot kértek?
- Bizonyítékot?
- Igen. Egy ujj általában megteszi, Ha rám hallgat, a mutatóujjat viszi, mert azt a legkönnyebb kihajtogatni. Arról leveszik az ujjlenyomatot, és akkor tiszta az ügy. Hozott metszőollót?
- Mármint, hogy ha elvégeztem, vágjam le egy ujját, és vigyem el a megbízómnak?
- Pontosan.
- Erre nincs szükség. Bíznak bennem.
- Ha ha. Ez a legjobb vicc, amit a héten hallottam. Magának kedves barátom, egy árva fityinget sem fognak fizetni. Ki választotta a helyszínt?
- Milyen helyszínt?
- Ezt a helyszínt. Ki mondta, hogy itt talál meg?
- Azt mondták szerda este, Juhar parki sétány.
- Stimmel. Engem is ide hívtak. Itt szoktam megkapni, az utasításokat. Könnyen lehet, hogy már magára is ráállítottak egy mesterlövészt. Amint végez velem csatt, és magának is lőttek.
- Nem fog eltéríteni, vagy rám ijeszteni. Nincs itt senki, csak mi ketten.
- Ha így, ha úgy, de jobb ha igyekszik, mert a parknak ez a része teljesen elhagyatott, ám amint vége a mozinak, ott a plázában, sokan erre vágják le az utat a metró felé. Akkora lesz itt a forgalom, mint valami piacon.
- Jól van. Csak ne lenne annyira nehéz. Na, most ne mozogjon. Hallja! Maradjon már veszteg.
- Bocsánat, csak egy kavics van a térdem alatt. Pokolian szúr. Tényleg nem állhatok fel?
- Nem! Na, most meghúzom.
Meghúzta a ravaszt, de nem történt semmi. A térdeplő mérgesen felhorkant:
- Jézusom! Ez most komoly? Nem töltötte csőre. Adja már ide azt a pisztolyt! Mindjárt sírok.
- Nem adom. Igaz, tényleg elfelejtettem csőre tölteni, de tessék már meg is van. – azzal egy határozott mozdulattal hátrahúzta a szánt, majd ismét ráemelte a fegyvert, az áldozatra. – Akkor most.
Elfordította a fejét, de elkezdett remegni kezében a fegyver, így leeresztette.
- Nem megy! Istenem! Nem megy!
- Maga aztán nem egy határozott jellem.
- Képzelje, nehéz gyermekkorom volt. Hiányzott az apai szigor. Mondja, magának van gyereke?
- Hát.. elvileg van egy fiam, de nem is láttam.
- Hogy-hogy.
- A lány akit teherbe ejtettem, nem tudott a bérgyilkos életemről. Azt hitte… de most tényleg. Hagy üljek már oda a padra!
- Jól van nem bánom, de semmi hírtelen mozdulat.
- Köszi! Jó leszek. Szóval úgy tudta utazó ügynök vagyok. Mikor megszületett a fiam, éppen munkán voltam, és amíg vártam a likvidálandó személyt, elgondolkodtam. Arra jutottam, jobb lesz nekik, ha szépen csendben kilépek az életükből.
- Soha nem gondolt rá, hogy megkeresse őket.
A férfi hátra dőlt a padon.
- Már olyan régen történt, hogy semmi értelme nem lenne felkavarni az érzéseket.
- Mégis mikor?
- Mikor is… több mint harminc éve. Pontosabban harminckettő. A fiam harminckét éves. Azon kívül, nem is tudnám hol keressem. Akkor Londonban éltek, de azóta már biztos elköltöztek.
- Nem is házasodtak össze.
- Az kicsit bonyolult lett volna. A lány apja hallani sem akart arról, hogy hozzám adja. Különben is, Margaret akkor még tanult. Ha jól emlékszem, közgazdaságot hallga…..
A fémes csattanás gyorsan elült az elhagyatott sétányon. Az idősebb férfi, szép lassan a pad karfájára dőlt, homlokán ujjnyi lyukkal, melyből gyengén szivárgott a vér. A gyilkosa sarkon fordult, fegyverét hátra a nadrág korcájába dugta, és jobbra-balra tekingetve, öles léptekkel elhagyta a helyszínt. Alig tett meg néhány lépést, megcsörrent a mobilja.
- Halló. Igen. Végül is simán. Otthagytam.
Visszatette a mobilt a zsebébe, de aztán mégis elővette. Beütött egy számot. Várt, amíg kicsöng.
- Szia Anya. Én vagyok. Emlékszel mennyit szíttad az a férfit, aki az apám volt, és se szó, se beszéd faképnél hagyott? Azt mondtad meg tudtad volna ölni. Találd ki, kivel találkoztam ma!
Vége

5099
picurnagyi - 2016. augusztus 16. 18:23:12

Kedves János!

Régen olvastam krimit - de ez most lenyűgözött... odaszögeztél a képernyő elé ... nem tudtam abbahagyni...
Gratulálok! Edit Surprised

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.