Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.05.25. 10:42
Ajándék címmel beérkezett verselő vers nyertes szerzők: Balla Kriszta, Nagy Roland, Juhász Gabriella

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 6
» Online tagok: 0
Bánlakyné Moravetz Edit: FEDÉL NÉLKÜL
Hajnali vérvételről tartottam hazafele. Gyalog hosszú volt az út. Elfáradtam. Majd ott a téren, egy padon megpihenek – csak addig kell kitartanom. Mikor lerogytam, fél szemmel megpillantottam, hogy jobbra mellettem a másik padon, alussza álmát egy hajléktalan.
Bár csendben voltam, ösztönösen megérezhette, valaki auráját titkon megérintette. Kifinomult hetedik érzéke ébresztette. Nagyot nyújtózott, feltápászkodott, figyelmesen körülnézett. Látva, nincs, mitől félnie, lassan szedelődzködni kezdett.
Összehajtotta takaróként használt plédjét; elrendezte kincsként őrzött szatyrát, amin addig pihent a feje. Rendet rakott! Fogta tenyérnyi tükrét, s belenézett…
Körbepislantott. Szeme felfedezte, akikre várt. Három irányból is lassú léptekkel érkeztek: egy nő s két férfi, kezükben jókora cekkerrel.
Gyanakvó szemmel néztek felém: "Nyugi! Veszélytelen!" Ezt az "én emberem" mondta; így leheveredtek.
Begyakorolt mozdulattal hátizsákból sorban kiemeltek: fehér terítőt /!/, bicskát, kenyeret; szatyrokból mindazt, mit hajnalban összeguberáltak.
Testvériesen osztoztak a sok "finomságon". Megszokott rítus. Nem különleges nap; ez látszott. Hangjuk nem volt, tudták ők, "magyar ember, evés közben nem beszél", - a Nap áldón küldte rájuk sugarát -.
Nehéz szívvel álltam fel, fáradtabban, mint leültem. Ekkor láttam meg a padnak támasztott műlábat. Könnybe lábadt szemmel indultam Haza; a kép lelkembe égette magát – gondolataim kavarogtak… Ezek az Emberek minden falatjukat megosztják egymással.
Az aluljáróban egy nő újságot nyújtott nekem:[b]FN[/b]

Rajta a felirat:
A lapért adott összeg adomány – (A terjesztő fizet érte)
Budapest, 2016. július 6. B. Moravetz Edith
5099
picurnagyi - 2016. augusztus 22. 06:57:28

Kedves Márta!

Köszönöm, hogy olvastad emlékezésemet, s Te is hozzátetted saját tapasztalatodat.

Hozzám sok éven át járt egy hajléktalan "bácsi" - aki csak ételt fogadott el, volt egy számára készített tálcám, tányérja, kanala, pohara, amin megkapta a szeretet falatokat. Egyszer boldogan újságolta, hogy jövő hónapban megkapja első nyugdíját, ekkor derült ki, hogy nálam fiatalabb volt. Ekkor láttam utoljára, becsülettel megköszönte jólelkűségemet - őrangyalának nevezett (erről született egy versem is), mely szó fájón szívemig hatolt.
Én is csak remélni tudom, hogy élete jobbra fordult!

Köszönöm gratulációdat.
Szeretettel: Edit Heart

3920
lilapetunia - 2016. augusztus 21. 21:07:13

Kedves Edit!

Felfedeztem most, hogy nemcsak verseket írsz. Smile

Tavaly télen körülbelül két-három hónapon keresztül jártam több-kevesebb rendszerességgel (átlag hetente egyszer) a közeli parkban egy hajléktalan asszonyhoz, vittem ételt, meleg holmit, stb. ) . Igy láttam, hogy nem én voltam az egyetlen, mások is hordtak le élelmet, cigarettát, stb. Próbáltam rávenni, hogy költözzön be valamelyik hajléktalan szállásra -- itt például van olyan, ami külön csak nöknek van -- amit valamiért nagyon nem akart. Talán rossz tapasztalatai voltak, de nyilván nem akartam faggatódzni. Az egész telet ott húzta ki, szerencsére nem volt nagyon rideg tél, de azért akkor sem lehetett könnyü. (egyszer, mikor orvosért akartam telefonálni, azt sem hagyta.)
A tavasz elején egyik nap már csak azt láttam, hogy a helyet, ahol volt, a városi kertészek körbekerítették, kiürítették. Csak reménykedni tudok, hogy nem egy holtat vittek el onnan.

Gratulálok írásodhoz, nem utolsósorban a téma miatt.
Szeretettel:
Márta

5099
picurnagyi - 2016. július 29. 08:07:05

Drága Viola!

Köszönöm együtt érző véleményedet - sajnos valós történetet írtam le.
Mikor eszembe jut, ma is hatása alá kerülök.
(Versben is megörökítettem, de abból kihagytam azt a mondatot, mely a műlábat tartalmazza; úgy éreztem, nélküle is eléggé szívet megrázó élmény.)

Szeretettel köszönöm érdeklődő olvasásodat. Heart

277
farkas viola - 2016. július 28. 17:35:32

Drága Editke!
Szívfacsaró írásod elgondolkozva olvastam.
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.