Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Hurrá Nyaralunk! - Második történet (2016. augusztus)
Igazából még mindég a gyermekkori nyaramra emlékszem vissza legszívesebben.
Alföldi kisgyerek mire is vágyna legjobban ,hát oda a hegyek világába,miről apánk oly sokat mesélt.
Az ötvenes években épülő Kazincbarcika,Sajóbábony az alföldi embereknek is munka lehetőséget adott.
Így történt,hogy apánk ,mikor eljött az idő megkérdezte?
-Nos kicsi lány el tudsz -e anyu szoknyája mellől szakadni pár hétre,hogy ,megmutassam neked azokat a hatalmas hegyeket?
Egyből rávágtam:igen,elmegyek,és megölelek egy hegyet.
Apu nagy szemekkel nézett,mosolygott:
-Na és hogy öleled meg azt a hegyet?
-Hát csak úgy mint titeket,a karommal.
Akkor kipróbáljuk.Nincs sok idő,csak pár nap a készülődésre.
Anyu kis bőröndbe pakolta a ruháim,én meg boldogan meséltem tanyasi kis barátaimnak,hogy apu most engem elvisz a nagy hegyekhez.
Boldog voltam,de a búcsúzásnál sírva fakadtam.
Anyám és apám vigasztalt:
-Ha nem akarsz menni,maradj,de akkor hogy öleled meg azokat a nagy hegyeket.
-Apu ide nem lehetne hozni egyet?-kérdeztem én kis buta.
-Nem,neked kell elmenni hozzájuk,
Anyu hosszasan integetett,mi meg vissza.Mikor már nem láttam,apu a karjába kapott...,
.Na most aztán szedjük a lábunkat,mer itt hagy a vonatunk.
A Vasút állomás,na és hogy utazom boldoggá tett.
Néztem a mellettem elsuhanó kukorica táblákat,a bakterokat,ahogy indították a vonatokat,és nagy sokára apu megszólalt:
-Látod ott a messzeségben ,azokat a szürkés magaslatokat?
-Nem,nem látom,én csak felhőket látok.
-Azok nem felhők,azok ott már a nagy hegyek.
-Égig érnek,mert akkorák.?
-Nem,nem érnek addig csak innen látod úgy.
Kérdez -felelek játék indult,egészen addig amíg nem értünk a nagy hegy lábához vonatunkkal.
-Hisz ez óriási,ezt nem is tudom megölelni,mondtam.
-Dehogynem a szemeddel ,és majd felmegyünk a tetejére,de nem tudjuk megérinteni az eget,mert az még onnan nagyon messze van.
Két hetet töltöttem Apuval a hegyek ölében és sokszor felmentünk a tetejére.Néha gyalog,máskor apu a hátára vett,és a nagy hegy tetején letett.
-Apu akkor én most nyaralok?-kérdeztem,ahogy ott ücsörögtünk a hegytetőn,ahonnan messzire el láttunk.
-Igen,azt hiszem ezt hívják nyaralásnak.
-Csak az a baj,hogy nincs itt anyu és te meg közben dolgozol ,én meg csak nézek ki a szobánk ablakából a nagy hegyekre.
Apu elfordította az arcát,szeme könnyes lett,majd vissza nézett rám.Kislányom mi így nyaralunk.
Elhoztalak a magas hegyekhez,csodáld meg, és majd ha haza megyünk elmeséled az anyunak, és a sok tanyasi gyereknek,milyen a Hegyek ölén a nyaralás .