Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.23. 23:04
A mai feltöltés befejeződött Jó éjszakát mindenkinek! Smile

2019.05.23. 23:03
József, a nyomtatott magazin negyedévente jelenik meg, nem havonta. Minden évben március, június, szeptember és december hónapokban.

2019.05.23. 22:09
Jó éjszakát.

2019.05.23. 21:57
Szép álmokat kívánok szeretettel! Heart

2019.05.23. 19:49
Kedves Józsi! Még nem kaptam meg a Holnap magazin áprilisi számát. Tudsz esetleg valamit róla? Köszönöm!

2019.05.23. 18:42
Kedves Józsi-Főszerkesztő
! A két könyvet megkaptam postával, köszönöm szèpen! Rita

2019.05.23. 17:09
Kellemes délutánt és szép estét mindenkinek. Smile

2019.05.23. 15:23
Kedves Józsi! Megkaptam a könyvet, köszönöm. Smile

2019.05.23. 14:12
Kellemes napot kívánok az esô ellenére! In Love

2019.05.23. 09:34
Kedves József! Köszönöm a tájékoztatást! Üdvözlettel: Kriszta

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Fekete Ferencné dr.: Asszonyi sors (2016. augusztus)
Az asszony, akivel megismerkedtem, eddigi élete során sok megpróbáltatáson ment keresztül. Elmesélte nekem, hogy a házasságuk napján heves zápor söpört végig a falun. Épphogy beértek a templomba. Az esketés után a lakodalmas nép és az új házasok útnak indultak a lányos házhoz. A ház a falu végén volt, mégis gyalogosan tették meg az utat. Az esőáztatta határ fölött egy csodálatosan szép nagy ívű szivárvány köszöntötte az ifjú párt és a násznépet.
Mindenki elcsodálkozott rajta. Voltak, akik szerencsét hozónak, mások rossz ómennek vélték az égi jelenséget. A többség a lakodalomra, a vigasságra vágyott és hamar el is felejtette a színpompás látványt. Nem így a fiatalok, akik még nem tudták, de megérezték, hogy ez a gyönyörűséges fényjelenség szerepet játszik majd közös életükben.

Már nagyon várták a gyermekáldást. Egy év után meg is született a kisfiúk. A gyermek több héttel késve érkezett és komplikációk is felléptek a születésekor. Az anya álmában egy színes szivárványt látott, amitől melegség töltötte be a lelkét. Reggel elmesélte az álmát férjének, aki bizakodásra bátorította hitvesét. Küzdelmes napok, hetek és hónapok következtek mindnyájuk számára. Mérhetetlen szülői szeretet és gondoskodás vette körül a gyermeket. Egy nyári zápor után az égbolton megjelenő szivárvány a pár hitét tovább növelte. Örültek, és ismét remény költözött a szívükbe. Abban bizakodtak, hogy a gyermekük hamarosan meggyógyul. Nem akartak még gondolni sem arra, hogy ez a szép égi csoda számukra egy fájó üzenet közvetítője is lehet.
Hónapok multán egy hirtelen nyári zivatart követően a szivárvány az ablakukat az égbolttal összekötve mutatta meg magát. Az asszony lelkének ez a transzcendens pillanat azt az üzenetet küldte, hogy gyermeke csak igen rövid időre és csak körülnézni jött a földi világba. A teremtés rendje szerint hamarosan útnak indul a szivárványos hídon át égi otthonába.
Az első szerelmével kötött házasságából született és pár hónapot megélt gyermekének elvesztése megrázta mindkettőjüket. A férje nem hitt abban, hogy egy újabb gyermekáldással feledni lehet a tragédiájukat. Még akkor sem tudta feldolgozni gyermekük korai elvesztését, amikor közölte vele, hogy ismét anyai örömök elé néz. A másodszülött fiúcska egészségesen jött a világra. Az asszony úgy érezte, hogy az életük most már boldogan folytatódhat.

A legközelebbi találkozásunkkor hosszas várakozásra számíthattunk, ezért egymás mellé ültünk le. Érdeklődésemre az asszony rögtön elkezdte mesélni, hogy mi is történt vele azóta, hogy utoljára beszélgettünk.
Alig múlt féléves a gyermekünk, amikor az életükbe megjelent egy másik asszony, aki elszerette a férjemet. Számomra ez olyan elviselhetetlenül nagy sokkot okozott, hogy a pszichiátriára kerültem. A kezelésem alatt a férjem az új kapcsolatába annyira belemerült, hogy már, már a válást fontolgatta. A barátnőjével együtt kitervelték, hogy a kisfiúnkat megszerzik maguknak. Nem tudtam, hogy a pszichiátriai kezeléssel olyan bélyeg kerül rám, amit bármikor felhasználhatnak ellenem. A férjem élt is ezzel.
A betegségemre, és a pszichés állapotomra hivatkozva elvették tőlem a fiamat. A gyógyulásom hosszadalmas volt, de eredményes. Harcot indítottam a fiam visszaszerzéséért. A szerencsétlenségem ellenére a szerencse is mellém szegődött. Az új feleség gyermeket szült, így a javamra lemondtak a fiamról. Egy ideig egyedül éltem a gyermekemmel.

Hirtelen elhallgatott és maga elé nézett egy ideig. Azt hittem, hogy nem folytatja tovább a felkavart érzelmei miatt. Végül mégis meggondolta magát. Könnybe lábadt szemmel, elcsukló hangon folytatta.
A jó sorsomnak köszönhetően megismertem egy özvegy férfit, aki mind a kettőnknek támasza lett. Szép és sok évet éltünk együtt. A fiam felnőtt és az egyetem után megházasodott. Külföldön él a családjával, nagyon ritkán látom őket. A második férjem váratlan és gyors halála ismét mély katarzist jelentett a számomra, megbetegedtem újra.
Amikor teljesen magamra maradtam, úgy éreztem, hogy Isten elhagyott engem. Az egyedüllétem során egyre magányosabbá váltam. Óvakodtam a reményvesztéstől és talpra álltam újra. Kevés embert engedtem be az életembe, a barátaimat is nagyon megválogattam. Tudtam, hogy a későbbiekben is a lelki, a szellemi és a testi kapcsolat csak együtt jelentheti a boldogságomat és a további életem kiteljesedését. - Most nagy levegőt vett, majd továbbmesélt.
Egyik kollégám barátságot ajánlott fel nekem. Lehet barátság férfi és nő között? Tettem fel a kérdést magamnak. Amikor végiggondoltam, akkor arra a megállapításra jutottam, hogy nem kell félni az újabb érzésektől, csak tudni kell kordába tartani azokat. A szerelem mulandóságát már fájón megtapasztaltam, de a barátság lehet örökké tartó is.

A nevén szólították, rákerült a sor, ezért egy ideig félbeszakadt a beszélgetésünk Az asszony eddigi küzdelmei, a sorsával való azonosulása és elfogadása miatt még nagyobb érdeklődéssel vártam a folytatást.
Mikor újra mellém ült megkérdeztem tőle, hogy most is egyedül él? Igen, de már nem magányosan – volt a rövid válasz. Hogy értsem ezt?- faggattam őt.
Egy ünnepségen újra találkoztam egy régi iskolatársammal. Amikor megpillantottam őt még a lélegzetem is elállt. Nem volt egyedül, ha jól láttam a feleségével és a lányával volt. Amikor megláttuk egymást úgy éreztem, hogy több emberöltőn keresztül mintha már ismertem volna. A sors vagy a végzet akaratából mindig elsodródtunk egymástól. Mindegyikünk járta a maga útját. Időnként egy-egy villanásra megéreztük a másik jelenlétét, közelségét. Akkor a lelkünkön érthetetlen izgatottság és a féktelenség érzése vett erőt.

A mostani találkozásunkkor a béke és a végtelen nyugalom szállta meg a lelkemet és azt éreztem hirtelen, hogy olyan isteni erőnek a birtokába kerültem, ami sok mindenre képessé tesz. A találkozásunk csak a kezdetet jelentette. Megéreztem, hogy nagy változások elé nézek, és ha türelmes leszek, akkor egy egészen új típusú élet kezdődik majd a számomra. Abban reménykedtem, hogy vele együtt felfedezzük majd egymásban azt a nagyságot és titokzatosságot, amit mindig mindenkiben folyton folyvást keres az ember.
Most lehet, hogy nagyon fellengzősnek tartja mindezt, de őszintén bevallom magának, hogy úgy éreztem, a férjem halálával az asszonyi szívem kapuja végérvényesen bezárult és hogy egyáltalán nem biztos, hogy valaha is kinyílik már más férfi számára. Vallásos neveltetésem során bevésődött a lelkembe, hogy Isten mindenütt ott van. Az ő döntésétől függ minden, hogyha eljön az ideje. Meghallgatásra talált a kérésem. Társat reméltem, aki megfogja a kezemet, akit hazavárok nap, mint nap, aki átölel, védelmez, és akivel testestől-lelkestől szeretve szeretjük egymást. Elhatároztam, hogy meg akarom élni a még hátralévő életem minden pillanatát.

Már egy éve, hogy megismertem azt a férfit, akiről most meséltem, mégis több hónapba tellett, mire ráeszméltem, hogy beleszerettem. Nem emlékszem a pillanatra, annak töredékére sem, hogy mikor kerített hatalmába ez az érzés. A lelkemben lassan nőni kezdett valami, amiről még nem tudtam, hogy egy új szerelem. Magányomban nem vártam csodára, csak jobbat reméltem, mint amit eddig megéltem és a csoda nem maradt el.
Hát ennyi az én történetem, az én asszonyi sorsomé - fejezte be.

2016-07-25.











5162
feketenedr - 2016. augusztus 10. 13:50:16

Kedves László!

Jó, hogy tag lettél a magazinnál, meglátod a csapat segítőkész és összetartó. Üdvözöllek közöttünk: MargóSmile

5528
adameczlaszlo - 2016. augusztus 09. 23:15:27

Köszönöm írásodatRose

5162
feketenedr - 2016. augusztus 06. 15:07:18

Kedves Brigitta!

köszönöm szépen a hozzászólást és a szándékom megértését. Én is kívánok eredményes és szép alkotó munkát sok szeretettel: MargóRose

5461
dmbrigitta - 2016. augusztus 05. 16:19:01

Kedves Margó!

Nagyon szomorú de szép történet, amit írt. Végig kellett olvasnom, érdekelt a befejezés.
Ez a történet biztatás a reményvesztetteknek, azt sugallja,hogy soha ne add fel, bármi is történjen. A vége boldogsággal zárul,nekem tetszett.
További szép írásokat kívánok!

Szeretettel: Brigitta Smile

5162
feketenedr - 2016. augusztus 03. 11:03:41

Kedves Kitti!

Teljesen igazad van, nagyon is hétköznapi történet az, amiről írtam. Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: MargóRose

5396
Kitti - 2016. augusztus 03. 09:47:37

Rengeteg hasonló asszonyi sors van. Szívesen olvastam, de hát teljesen hétköznapi történetnek tartom. (Sajnos)
Kit

5162
feketenedr - 2016. augusztus 02. 18:15:34

Drága Viola!

Köszönöm szépen, hogy olvastad az írásomat és a véleményedet úgy szintén.

Szeretettel: MargóHeart

277
farkas viola - 2016. augusztus 01. 16:13:32

NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL OLVASTAM TÖRTÉNETEDET!
Van benne rossz is, jó is, de végül jól alakulnak a dolgok és kívánom, hogy így is folytatódjék

Szeretettel gratulálok: Viola RoseRoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.