Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.25. 20:35
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.04.25. 19:11
Köszönöm Józsi, h. feltetted a kerti partimról szóló meghívómat már csak azért is, mert valószínűleg ez lesz az utolsó. (Lassan 70 leszek, ház-átép... Bővebben

2019.04.25. 12:17
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.04.25. 10:55
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.04.25. 10:31
Kellemes napot kívánok szeretettel Heart Mindenkinek !

2019.04.24. 21:29
Szép estét és Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.24. 21:29
Javítottam István.

2019.04.24. 17:34
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.04.24. 15:28
További szép napot kívánok a Holnap Magazin Főszerkesztőjének,
Munkatársainak, Alkotóknak, Olvasóknak ! Heart Nagyon szépen köszönöm a figyelmét ... Bővebben

2019.04.23. 21:45
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: ThiefOfKings
» Online vendégek: 15
» Online tagok: 1
LenaMagdolna
Fekete Ferencné dr.: Diáktúra a Bükkben
Diáktúra a Bükkben

Csoporttagjaink az egyetemi évek alatt összetartó, és nagyon jó kis közösséggé kovácsolódtak össze. Ami annak is köszönhető volt, hogy minden évben hol tavasszal, hol pedig ősszel kirándulást szerveztünk Egyik alkalommal a Bükk hegység és környékén túráztunk. Miskolcról kisvasúttal mentünk ki a hegyek közé. A sík vidékről érkezett diáktársaink már ettől is el voltak ragadtatva.

Este az első szálláshelyünkön a Hermann Ottó Turistaházban ismertük meg az útvonalunkat, melyet a nagy túrázó hírében álló csoporttársunk tervezett meg. A kezdeti fáradságunkat legyőzve a környéken kis túrát tettünk, és az alkonyattal együtt érkeztünk vissza. Vacsora közben a következő napok esélyeit latolgattuk. Akkor még csak sejteni lehetett, hogy komoly erőpróba előtt állunk, de amit még elgondolni sem tudtunk, hogy a városból kiszabadulva, a természet igazi csodáival csak itt, és majd a túránk közben találkozhatunk.

Másnap kora reggel már derengett az ég alja, amikor elindultunk és az úti célunk a Nagybálványoson lévő turistaház volt. A hegy gerincét követve haladtunk egyre feljebb és feljebb. Velünk együtt ébredeztek már a madarak is, madárének kísért bennünket. Ez az álomittas kedvünket igencsak felderítette. Kezdetben próbáltuk a hegységet borító fákat felismerni, az erdei növényeket meghatározni, amit később feladtunk a szegényesnek tűnő ismereteink miatt. Mi, a számok elkötelezettjei, csak egyszerűen szerettük volna a természet titkait megismerni. Élvezni, ahogy magához ölel minket minden csodájával együtt. Végül inkább gyönyörködtünk a szálfák közé beszűrődő napfényben megcsillanó harmatcseppekben, az ébredező természet szépségeiben.

Örültünk az út mentén haladó kis csermely csobogásának, a nagy ritkán előbukkanó mókusok ugrándozásainak. Az erdei tisztáson tarka pillangók kergetőztek, szorgos hangyák sietősen végezték a napi teendőiket. Szöcskék ugrándoztak, még érezték a nyár tovatűnő melegét. Igazi indiánnyár volt. Útközben vadászokkal is találkoztunk, akik kölcsön adták a látcsöveiket a közelben lévő zergék kémleléséhez. Ők tudták, hogy merre találhatók, hol láthatók.
Az erdő mélyén újabb és újabb csordogáló, netán búvó patakok mellett haladtunk, amelybe a lehullott sárguló falevelek sodródva keresték a tovatűnő útjukat.
Eszembe jutott az a gyermekkori emlékem, amikor jómagam is a forrás vízére ültettem virágszirmokat és faleveleket, hogy vigyék el az én üzenetemet: itt vagyok nagyapával a forrásnál és nagyon jól érezzük magunkat!
Ettől a szép emléktől felvidult a szívem, lelkem. Nagy lélegzetet véve magamba szívtam a hegység kínálta friss és tiszta levegőt. Élveztem, ahogyan a tüdőm egyre jobban kitágul, és azon dolgozik, hogy a város benzingőzös, poros levegőjétől minél előbb megszabaduljon.

Mélyen megérintett a természetből áradó szabadság érzése, ami közel sem hasonlítható az ember által gondolt, vagy hitt szabadsághoz. A természet erőivel találkozni, a lombokat hajlongásra késztető, egyre erősödő szél erejével szembe kerülni és részese lenni a menedéket kereső állatokkal együtt a közeledő vihar figyelmeztetéseinek, ez az igazi szabadság felismerésének nagy lehetősége. Önmagadra vagy utalva, de szabad vagy és a természet átölel.

A madarak kora hajnali koncertje lassan csitulni kezdett. A napsütés erősödésével, a meleg terjeszkedésével a mi kedvünk is inkább a pihenésre hajlott, az ütemesre fogott túrával szemben. Kis időre megpihentünk a fák árnyai alatt. Néhányan a becsomagolt elemózsiájukat fogyasztották el, mások halkan beszélgettek nem zavarva a természet csöndjét
A fák közé beáradó verőfény jelezte, hogy a nap egyre magasabbra hág, és már dél körül lehet az idő. A bokrok felől hallatszó időközönkénti apró neszek és az azokat előidéző madarak, kisebb állatok időnként varázslatos pillanatokban részesítettek bennünket, a kíváncsi szemlélődőket.

Az első akadályt számunkra az jelentette, hogy elveszítettük a turistajelzést, így egy pillanatra megtorpant a kis csapatunk. A lelkesedésünk újraéledt, amikor egyik csoporttársunk felfedezett egy bekerített részt és a kerítés feletti átjutáshoz használható mászókát, pontosabban egy falétrát.
- Gyerünk, másszunk át! Semmi baj nem lehet abból, ha keresztülvágunk ezen a bokros részen, valahova csak eljutunk – javasolta egyik okoskodó diáktársunk.
- Ugye, nem gondoljátok komolyan, hogy csak úgy bemászunk egy csemetefa ültetvénybe? Mert ez az, ha nem tudnátok! Menjünk inkább a kerítés mentén tovább – ez egy lánytársunktól hangzott el.
Minél több ötlet, egyre rosszabb megoldásokkal! – Ez egy pesszimista társ ellenvetése volt. Mászunk és kész! – szólt a határozott utasítás. Erre a fiúk egy szempillantás alatt már a túloldalon is voltak. Mi lányok, mire feleszméltünk, máris hoppon maradtunk.
- És velünk mi lesz? Ránk nem gondoltatok? Mi hogyan fogunk a csomagjainkkal átjutni? – méltatlankodtunk kivétel nélkül.
- Van létra, nehogy már azt akarjátok velünk elhitetni, hogy nem tudtok létrázni,- hallottuk a nagy mellénybe bújt ifjak távolodó, cukkoló és vihogással fűszerezett megjegyzéseit.

Ennyit az udvariasságról - állapítottuk meg csalódottan. Még a jegyben járó csoporttársnőnk is magára maradt, mert a párja is a fiúkkal tartott. Na, ezt majd nagyon megkeserülöd – jegyezte meg kissé megbántódva és ez már-már asszonyinak tűnő fenyegetés volt a részéről.
Mielőtt nekiveselkedtünk volna az átmászáshoz, egyikünk észrevette, hogy a turista jelzés a helyén van, de valaki, vagy a szél azt elforgatta, ezért nem látható.
Most pedig mi jövünk! – összedugtuk a fejünket és tréfára szövetkeztünk. Hagyjuk őket, menjenek csak minél távolabb. Vigyázzunk, nehogy eláruljuk magunkat! Ki tudja, hogyan reagálnák le, amit most kigondoltunk a megleckéztetésükre?

Közülünk ketten átmásztak a kerítésen túlra, mi pedig a készülődést mímeltük. A fiúk hátratekingetve, nevetve állapították meg, hogy ugyancsak követjük őket. A nagy egójukkal el sem tudtak volna képzelni az ellenkezőjét.
- Segítsék, egy vipera sütkérezik azon a buckán, biztosan azért van bekerítve, mert számukra jelent védelmet ez a zárt terület – kiáltotta kétségbeesett hangon az egyik lány. Én ismerem, mert nálunk gyakran lehet velük találkozni a Zemplén hegységben – folytatta meggyőző hangon.

A fiúk először megtorpantak, majd lóhalálában kezdtek visszafelé futni a létrához. A két lány, amikor visszaért a többiekhez leintette azok kuncogását, mert a show még nem ért véget. Végignézték, ahogy az ifjak nagy igyekezettel, egymást is leküzdve másztak vissza hozzájuk.

Jó hogy végre itt vagytok velünk – jegyezte meg egyikünk, és megmutatta, hogy a jelzés a helyén van, csak nem vettük észre.
Ezt szerencsére megúsztuk – állapították meg a korábban igen bátornak mutatkozó csoporttársaink. Ezzel mindannyian egyetértettünk.
Folytassuk az utunkat, nehogy utolérjen bennünket az este. Már alkonyodik - jegyezte meg a túravezető társunk.

2016-08-01.

Írta: Fekete Ferencné
5162
feketenedr - 2016. augusztus 06. 15:11:02

Kedves Kitti!

A gratulációd jólesik. Köszönöm az elismerő szavaidat.Smile

Szeretettel: Margó

5396
Kitti - 2016. augusztus 06. 10:28:31

Szép leírás, a történet csúcsa a végére hagyva, kellemes zárással. Grat.
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.