Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.03.25. 20:26
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.03.25. 17:46
Szép estét mindenkinek Smile

2019.03.25. 15:21
Szép jó napot mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.03.25. 14:38
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.03.25. 08:30
Kívánok szép napokat a hétre. Rose

2019.03.25. 00:18
Köszönöm szépen, kedves Józsi!

2019.03.24. 23:41
Javítottam Miklós.

2019.03.24. 23:41
Jó éjszakát mindenkinek! Smile

2019.03.24. 22:11
NYUGODALMAS ESTÉT, JÓ PIHENÉST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Cool

2019.03.24. 20:56
Köszönöm szépen Józsi. Sajnos tegnap épp állt a Gmail fiókom, így nem láthattam. Azóta elküldtem ismét. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Tobee
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Vilhelem Margareta: A felvételi vizsga---/Töredékek emlékeimből/
Nem volt sok hely a laboratóriumi szakon,de mégis ott próbálkoztam szendén de kitartóan ,
édesapám tanácsára ,akit a mai napig csak áldani tudok,mert olyan kenyeret adott a kezembe amit még most is nyugdíjasként felhasználom
Szeretem a laboratórium összes bonyolult analíziseit,ismerem minden apró titkait ,hol lehet tévedni hol nem,,de térjek vissza a felvételire.
Különben Apukám és én oly jól megértettük egymást,lehet én voltam az a "fiú" akit a szüleim a három lány után vártak.Nagyon szerettem vele lenni és mindig megfogadtam a tanácsait.
De sajnos a Isten szintén lánnyal ajándékozta meg Őket így én maradtam én az Ő "fia"
Reggeltől estig tanultam ,nem volt könnyű a felvételi mert mindegyik szakon,csak egy osztály volt így ki kellett tegyek magamért ,bár nem nagyon ízlett nyári időben a tanulás

Szép nyári napon voltak az első vizsgák ,én nem tudtam uralkodni magamon,szinte fél óránként szaladtam WC-re,,és izgalmamban oly hevesen dobogott a szívem,szinte látszott a vékony blúzomon a lüktetése,de ahogy beértünk a terembe ,mintha lecsillapodtam volna és elfogott egy ismerős nyugalom,,amin sokszor átestem évek során a vizsgákon és utána az életben is..

Elöször sorba vettek névsor szerint majd mindenki választott magának egy asztalt előkerültek a hatalmas méretű írólapok mindenki asztalára és nagy pecsét jelezte,,hogy ez egy hivatalos dolog nem lehet játszani , amit oda írtál az ott marad ,még javítani sem volt szabad ,persze mindenki izgult de azért nagy csend volt a teremben,120 -n voltunk 20 helyre.

A témakor kiadása után mindenki gyorsan el kezdett írni ,persze ki mennyit tudott,nekem mintha kiszállt volna minden tudományom szinte semmit sem értetettem,és csak ültem várva ,hogy az agyam dolgozzon vagy az ismert anyagból kitörjön belőlem valami ,csak annyit éreztem ,hogy borzalmas melegem van.,
Jött hogy menjek ki a teremből,de így ültem vagy tíz percet nézve ,hogy mindenki milyen gyorsan futtatja tollát a papíron,.
Csak jóval később ,miután lecsitult az izgalmam, nyugalmam,hirtelen kezdett visszatérni
az agysejtjeimbe a bemagolt tudományom és hirtelen oly könnyűnek találtam a kérdéseket .
Mind gyorsabban és bizalommal folyt belőlem a tudományom ,amit szinte szóról- szóra bemagoltam,hogy biztos legyek magamba.
Sok jelentkezők között volt három volt osztály társam a líceumból akik velem együtt próbáltak szerencsét,folyt a veríték rajtunk mert nagy volt a kánikula,es persze az izgalom,idönkent azért titokban szembekacsintottunk egymást,de voltak más városokból is jelentkezők akiket nem ismertünk.Siri csend lett a teremben csak a tollak karcolása hallatszott .
No egy adott pillanatban,szép lassan kezdték befejezni rendre a társaim,az írást és asztalhoz vitték egyenként a kitöltött íveket,volt aki vígan volt aki búsan letörten távozott.
Én meg ültem egy kicsit átolvasva mindazt amit írtam,majd egy hamis büszkeséggel felálltam és kivittem a megirt dolgozatot .
Három nap után kaptuk meg az eredményeket,kiaggasztva az iskola kapujára,de nem bírtam még a közelébe sem menni,úgy izgultam ,biztos voltam,hogy nem sikerült,,mig egyszer az egyik barátom aki magát kereste a listán felkiáltott,:,hé te ,ne izgulj , te is itt vagy a sikeresek között,,akkor én is oda vergődtem és utat törtem magamnak ,hogy lássam a nevemet,.
Ez volt az első felvételi amit azután sok ilyen izgalmas napok követtek,mert három éven keresztül voltak az évi vizsgák ,majd következett az élet vizsgája ami talán a legnehezebb volt , amit nem tanit meg senki,,hanem átjátszod keményen izgulva , vagy halálos nyugalommal,de ez már egy másik karcolatomban szerepel.
5548
babumargareta - 2016. október 07. 13:44:26

Drága Rózsa!
Köszönöm szépen ,hogy ennyit idöztél irásaimnál.
Gratulálok kitartásodhoz,ami föleg az ambiciózusSmile
emberek tulajdonságai.
Tisztelettel Babu

2135
mami - 2016. október 06. 15:00:20

Kedves Babu!

Már betöltöttem az 50. évemet jóval utána jött a gondolat, hogy mennem kéne tanulni, így nyugdíj előtt. Már volt mérlegképesem, volt pénzügyi tanácsadóin is, de mindig éreztem, hogy valami hiányzik ahhoz, hogy igazán színvonalasan tudjam végezni a tanácsadói munkámat ami adóval és pénzüggyel volt kapcsolatba. Akkor mentem felvételizni. Mondhatom jól kilógtam a sorból a korom miatt... De maradtam és végig csináltam és megszereztem a Marketing-Finance module végzettséget good eredménnyel. Nagyon is átéltem a vizsgai izgalmadat, öröm volt olvasni....

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.