Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Javítottam a hibát.

2019.07.17. 19:39
Kedves Józsi! Kérnék szépen egy javítást, Régi nyár II. cimű novellámban az utolsó szót egybeírni. betakarítani. Köszönöm szépen, Magdi

2019.07.17. 19:00
Szép estét kívánok szeretettel minden Holnaposnak ! Heart

2019.07.17. 11:22
Tiszteletem minden Holnaposnak! Winkriston

2019.07.17. 10:05
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.17. 07:49
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.17. 07:46
Szép napot.

2019.07.17. 06:54
Szép napot, jó alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.07.17. 00:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: szucsilona
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Dornis Szilvia: Egy lépés (2016. szeptember)
Az asszony megállítja a speciális kocsit a kerítés mellett. Az apa kicsatolja a biztonsági övet, óvatos mozdulatokkal kiemeli a kisfiút az ülésből. Úgy fogja, mintha egy-két éves lenne: nézem a gyerek arcát úgy 8 év körüli lehet. Világoskék áttetsző szemei "babaszerűvé" teszik tekintetét, hófehér bőre valószerűtlen, szinte világít ezen a borongós délelőttön.

Az apa leteszi a fiút az út szélére lép néhányat a fűben, majd visszafordul.

Kitárja két kezét arcán biztató - lelkesítő mosoly:

- Gyere apához! Ügyesen!

A gyerek lép egyet, beteg, gyenge lábai nem viszik előre, végtagjai összecsuklanak: nagyot esik a fűben. Az asszony szótlanul sóhajt, segít felállni neki, tartja amíg megtalálja újra az egyensúlyt.

- Túl messzire mentél! - szól az anya megjátszott szemrehányással. Nem volt olyan messze...

- Próbáljuk meg még egyszer jó? Most közelebb vagyok csak pár lépés. - mondja hangosan az apa, mintha valóban távol lenne.

A gyerek habozik, fél az újabb csalódástól - eleséstől.

Az anya észreveszi, hogy figyelem őket. Rámosolygok, s nem tudom mitől fázom jobban a hűvös tavasztól vagy az érzéstől ami átfut rajtam. Az én gyerekem bent szaladgál a játszótéren, az övé kint a fűben járni képtelen...

Rám néz a kisfiú: hihetetlen világ tükröződik a szemében.

- Menj oda apához! Sikerülni fog! - mondom neki.

Elindul, lép egyet vékonyka lábai szemmel láthatóan remegnek. Most nem esik el, mert az asszony oldalról elkapja. Az anya vádlón néz rám, mintha én tehetnék róla, már nem kedves, már nem türelmes.

- Gyere ülj vissza! - tereli a kisfiút a kocsihoz és szinte belenyomja az ülésbe. Gyors mozdulatokkal becsatolja s már fordulnak is vissza az útra, ahonnan jöttek.

- Majd legközelebb sikerül-mondom az apának mosolyogva.

Szó nélkül elmennek, nekünk is indulnunk kell.

Az eső szomorkásan elkezd cseperegni: sír a természet. Megint fájdalmat alkotott.
5386
Szilvi77 - 2016. szeptember 03. 18:56:53

Köszönöm a figyelmeteket!
Szeretettel: Szilvi

3313
paltetel - 2016. szeptember 03. 09:03:01

Kedves, szomorú történet, de benne van az optimizmus is. Fájdalmas történet, különösen a szülőknek. Tudom, sok türelem, lemondás, lelki fájdalommal járnak az ilyen esetek.
A szülők hisznek és tesznek is a gyerekük érdekében. Együtt érzek velük.
Örvendek, hogy bemutattál egy ilyen esetet.
Gratulálok,
Etel

4465
Janna - 2016. szeptember 02. 09:58:36

Kedves Szilvi!
Az Élet már csak ilyen. Wink (Hullanak a beteg levelek és gyümölcsök.)
Szépen kirajzolódik a biztató-együttérzés.
Janna

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.