Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

2019.02.20. 20:02
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.02.20. 19:48
Új fiatal szerzői pályázati alkotások a magazin oldalán. Ajánlom mindenki figyelmébe a fiatalok verseit, novelláit.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: meseCapella
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Lovas József Pál: Ázó Balaton (2016. szeptember)
Szerencsét nem lehet kilóra vásárolni. Belépni a boltba, aztán a javából válogatva mérlegre pakolni belőle valamennyit. Nem lehet. A szerencse különben is illanó. Ha úgy tartja a kedve, pillanatok alatt elszáll mellőled. Magadra hagy a bajban. Azt is mondják rá, hogy forgandó. Igen. Gyakran eltekereg. Pedig, ha belegondolsz, sok esetben szükséged volna rá a nagybetűs életben. Ott van például a szabadság kérdése. Bizony az előre beütemezett napokra jó dolog, ha a szerencse is hozzád társul. Különösen, ha azokat a napokat szép időben, víz mellett szeretnéd eltölteni. Mondjuk, a Balatonon.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak Harangozó Bálint asztalos mester fejében Almádi felé autózva, félúton. Meglehetősen borús képzelődését maga az időjárás indukálta. Az esőre hajló elfelhősödött égbolt, valahányszor fölnézett rá, elszomorította. Ama bizonyos hurrá hangulat, amely a nyaralásról szólna, már az előrejelzéseket hallgatva alábbhagyott nála, csak a remény maradt, hátha tévednek a meteorológusok. Ám, ahogy átszelték a Duna-Tisza közötti országrészt, ez a parányi esély is a fellegekbe szállt, hogy utána eső formájában újra földet érjen immár a Dunántúlon.
Ez időre a két és féléves Panka is elkezdett mocorogni a hátsó ülésen. Alvásból ébredve, kicsit morcosan nyitogatta szemeit, s ahogy körbenézett, máris a „magyar tenger” keltette föl érdeklődését. Anyját fürkészve azt kérdezte: hol van a Balaton? Harangozóné született Angyal Erzsébet elmosolyodott ezen, a kislány izgatott viselkedése nem érte váratlanul, hiszen férjével már napokkal korábban fölkeltették a csöppség fantáziáját az utazással, nem csoda hát, hogy nagy várakozással tekintett kirándulásuk elé. Az asszony nyugtatgatni próbálta. Nemsokára látni fogod, mondta magához ölelve Pankát, közben zsebkendőt vett elő és megtörölte vele a jóleső alvás után átnedvesedett ajkát.
Az égi áldás odafentről egyre sűrűbbé vált, az eső nagy cseppekben zuhogott, és az úttesten víztócsákat hizlalt, a szembejövő járművek hatalmas mennyiséget loccsantottak belőle a mellettük elsuhanó autókra. Harangozó Bálint egykedvűen hallgatta az ablaktörlő monoton zúgását, bosszankodva nézett az esővíztől kissé homályos üvegen át az előtte már a látási viszonyok miatt is mind rövidebben kitárulkozó útra.
– Ennyi erővel nyugodtan fölhajthattunk volna a sztrádára is. Nem kellene félnünk a dugóktól, ilyen vacak időben ott sincs nagy forgalom – jelentette ki sopánkodón, mire a hátsó ülésen Pankát ajnározó felesége csak annyit válaszolt: hát igen. Bólintott is, majd a szüntelenül kíváncsiskodó kislányhoz fordulva ismételten előállt mondandójával:
– Nemsokára látni fogod a Balatont, a bala-bala-Balatont – szólt, énekelt is hozzá, aztán, hogy jobb kedvre derítse a gyerkőcöt, kedvesen megcsiklandozta az oldalát. Ezt a műveletet többször is megismételte, és Panka olyankor jókat nevetett. Így múlatták a fogyatkozó időt, majd amikor már az úttestről is láthatóvá vált a nagy tó, a kislány hatalmasat sikított örömében.
– Csobbanunk – jelentette ki apja után szabadon, tőle hallotta ugyanis a szót, s hogy a szülők láthatóan jót vigadtak rajta, még hozzátette: – Apa is csobban. Anya is csobban. Kicsi Panka is csobban.
Harangozó ölébe vette a kislányt, puszit adott az arcára, megérkeztünk, szólt, azzal esernyő alá bújva gyors léptekkel a hotel bejáratához sietett csemetéjével. Időben csak Pankának tűnt hosszúnak, amíg csomagjaikkal fölcihelődtek második emeleti szobájukba. A kislány azonnal az erkélyhez rohant, onnan figyelte az alattuk-előttük elterülő parkosított játszóteret, az üdülő strandját, az ázó, árvának tűnő Balatont. Az estébe hajló délutánon több alkalommal is megkérdezte: Apa, esik még az eső?
Esett. És esett az sajnos másnap is. Reggeli után a szülők azon törték a fejüket, hogy a kicsinek valamilyen elfoglaltságot találjanak. Végül is – Panka nagy örömére – a játszóház mellett döntöttek. Átsétáltak hát a közeli rendezvényházhoz, így elvoltak egy darabig. Délutánra, igaz, csak rövid időre, elállt az eső. Az orkánszerű szél kitartó ostroma is alábbhagyott valamelyest, ám a levegő hőmérséklete tovább csökkent. Azért lemerészkedtek a tóhoz. Ám a méregzöld színben játszó, vad hullámokat vető magyar tenger látványa, ha lehet, még jobban elszomorította a Hotel Marabu vendégeit. Jogosan, hiszen, ahogyan a kislány is mondta, csobbanni jöttek a tóhoz. Fürdeni benne, nagyokat úszkálni, igen azt szeretnének, nem pedig a parton búslakodva bámulni a tavat. Harangozó a móló lépcsőjén lehajolva a kezével próbált képet kapni a víz hőmérsékletéről. Az eredményt előre sejthette, így nem érte meglepetés.
– Hát ez a víz sajnos hideg, kicsim – jegyezte meg nagy bánatosan a lánya felé fordulva.
Panka toporzékolt, úgy kiáltozta:
– Nem, nem hideg!
– Ejnye, már, kislányom! Látsz embereket a vízben? Ugye hogy nem. Senki nem fürdik ilyen időben – próbálta meggyőzni a lányát Harangozó.
– És az a bácsi? – mutatott kissé távolabbra a kislány.
– Milyen bácsi? – kérdezett vissza az apa.
– Az a bácsi, ott – nyújtotta a karját a lány a szomszédos üdülő strandján lubickoló férfi felé.
– Hát az egy nagyon bátor bácsi – szólt Harangozó csodálkozva, mire elgondolkodott, hogyan is magyarázza a látottakat, mit mondjon a vízben, egymagában nagy karcsapásokat végző fürdőző férfiról, akkorára Panka már a köréje gyűlt kiskacsákkal volt elfoglalva. Maradék kiflijét majszolta éppen, azt szagolták ki valahogy a parányi jószágok, s ha már ott teremtek, a kislány anyja biztatására kifli darabkákat dobált feléjük. Nagyokat nevetett, ahogyan egy-egy falatra többen is ráugrottak a fiókák közül, a kacsamama pedig ott szaladgált körülöttük, féltőn, nehogy a parton gyülekező másik családból bármelyik is elvegyen egy falatot övéitől.
Aztán, ahogy elfogyott az élelem, Panka széttárt karokkal jelezte, nincs tovább, ám a kacsák nem akartak hinni neki, újabb falatok reményében egy darabig még ott totyogtak körülötte, majd lassan továbbállva másik vendégkoszorút picéztek ki maguknak. A kislány is váltott, hamarjában a játszótérrel kezdett el ismerkedni. Egyik helyről a másikra ugrándozva igyekezett kipróbálni a kisvonaton át a hintáig mindent. A parkban nagy volt a választék, jól el is fáradt közben, minek eredményeként, hogy eljött az este, anyja nagy örömére időben álomra hajtotta fejét.
Másnap cirkuszba ment a család. A sátor alatt végül is nem áztak el, Panka pedig különös figyelmet szentelt az állatok bemutatójának. A végén be is jelentette a tutit, hogy neki a labdával zsonglőrködő elefántok tetszettek leginkább.
Ami az időjárást illeti, a rá következő nap sem hozott változást a Balaton partján. Harangozóék, kihasználva, hogy délutánra valamelyest alábbhagyott az égi áldás, a part felé vették az irányt. Immáron, hogy elbúcsúzzanak. Ha csobbanni nem is sikerült nekik, úgy voltak vele, azért illik elköszönni. Gondolták, reggel már nem lesz rá alkalom. Fáztak, arcukba, ruhájuk apró szálai közé fújt a szél, mégis ráérősen sétáltak végig a parton. A nádashoz érve a kacsamamára is rátaláltak: szétterülő szárnyai alatt melengette kicsinyeit. Panka fölemelte a karját, pápá, szólt, aztán az előtte elterülő vízre emelte tekintetét. A tó nagy hullámokat verve fázósan visszaintegetett.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.