Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Bánlakyné Moravetz Edit: MIÉRT? (Családregény: III./2. rész)
Levél „kisöcsémnek”!
Levikém! – Kicsi Babalim!
Mit is mondjak Neked?
Kicsi fiúcska voltál még, amikor elsodort mellőled az élet.
Talán nem meséltem még neked, születésedet hogy is éltem meg.
12 és fél éves „nagylány” voltam. Mint írod, valóban szüleink Téged szántak pótolandó az elesett magyar fiúkat. (1956-os forradalom hősi halottai helyére léptél.) Én akkor döntöttem, hogy sok gyermek édesanyja szeretnék lenni – amikor Édesanyánk várandósan, boldog, átszellemült mosollyal jött-ment köztünk. Édesapánk, mint Szent József vehette körül Máriát a gondoskodásával, úgy ügyelt várandós feleségére. Féltő ölelése, aggódó tekintete mindig körülvette Édesanyát. Addig sem volt a családban veszekedés, de abban az időben „angyal” szállt a házunk fölé. Gyönyörűség volt abban az időben az életünk. Akkor éreztem meg először, milyen csoda is a gyermekáldás! Valóban áldás!
Aztán eljött a nagy nap!
A bábaasszony – édesanyával, s Klára tántival a hálószobában – zsalugáterek becsukva… Édesapánk fel-le járkált a konyhában, ahol én igyekeztem hasznossá tenni magam. Csabát és Attilát Lujzi tánti már elvitte magukhoz, hogy ne legyenek „láb alatt”.
Nagyon lassan telt az idő… Forróság volt… (Azt hiszem, életemben először éreztem, hogy kiszárad a szám!) Megtöltöttem egy poharat hideg vízzel, s odanyújtottam Édesapánknak. Csodálkozó szemekkel nézett rám – megtorpanva – „Honnan tudtad, hogy szomjas vagyok?” – kérdezte.
„Miért? Hát nem Te kértél vizet?” – néztem rá.
„Nem!”
…..
Ezen ki-ki hosszan elgondolkodott.
……
(Később többször mesélte el Édesapánk a családban az epizódot – megállapítva, hogy boldog lehet majd az a férfi, akinek a felesége leszek, hogy ilyen gondos társra lelt, aki majd a gondolatait is kitalálja.)
…..
A percek csigalassúsággal teltek. Percekből órák lettek… nagyon-nagyon lassan… borzasztó lassan múlt az idő.
Egyszer csak felsírt a: B a b a !
……. „Kisfiú!” – szólt ki lelkesen Klára tánti (mondanom sem kell, akkor még senki nem tudta volna előre megjósolni, hogy a kismama szíve alatt milyen nemű gyermek növöget.)
S ekkor én… a 12,5 éves nagylány… Tata nyakába ugrottam, átöleltem, s boldogan, könnyes szemmel, azt mondtam:
„Gratulálok Tata! Fiad született! Gratulálok!”

Ugye, mosolyogtató egy csitri lánytól ilyen szavakat hallani, amikor kistestvére születik?
Édesapánk is meghatódva tekintett le rám.
….
Jó volt látni később, amint odalépett az ágyatokhoz, előbb föléd hajolt, ajkával megérintette homlokodat, majd letérdelt édesanyánk mellé, kezét megcsókolva sokáig pihentette homlokát édes ölében.
….
Levente! Köszönöm, hogy vagy! Köszönöm, hogy elmondhattam Neked ezt az élményemet! Köszönöm, hogy ilyen vagy!
55. születésnapod alkalmából szülővárosodban – Besztercén – meglepetéssel készültek e nap ünneplésére.
Úgy gondoltam, ha már személyesen nem vehetek ezen részt a nagy távolság miatt, legalább ezzel a visszaemlékezéssel kívánok boldog születésnapot!
Budapest, 2012. augusztus
Nővérkéd: Edit

5099
picurnagyi - 2016. szeptember 28. 06:17:55

Drága Gitta!

Nagy-nagy szeretettel köszöntelek!
Boldog vagyok, hogy hűségesen lapozod családregényemet!
Remélem, ezáltal jobban megismersz!
Számomra nagy öröm, ha szeretteimnek - család, barátok, ismerősök - meglepetést tudok szerezni.
"Kisöcsém" bizony meglepődött - először attól, hogy "otthon" számon tartották a születése napját, hogy ennyi év után ennyien emlékeztek rá (hiszen mindössze hat éves volt, amikor eljöttünk). Az a szeretet, amivel fogadták, leírhatatlan. Másodjára, hogy fogadtatása egy távolból jött levél felolvasásával kezdődött, méghozzá ilyen visszaemlékezésről szólóval - !!!
Amint átlépte hazafelé a határt, első dolga volt felhívni engem, s ennyit mondott: "Te gaz, galádiusz! Hát hogy tehettél velem ilyet? Meglett férfi létemre csak úgy nyeltem a könnyeimet! Megszólalni alig tudtam!" HeartSmileHeart
Büszke én vagyok Rá! Hiszen Ő valóban profi az alkotásokban! (Színész, rendező, író)
(Én csak kisinas vagyok mellette. Ám igyekszem, hogy ne hozzak Rá szégyent írásaimmal!) Ráadásul büszke vagyok Rá azért is, ahogyan az életét éli - becsülettel, emberekre való odafigyeléssel!

Köszönöm érdeklődésedet! Szeretettel ölellek: Edit Rose

4005
zelgitta - 2016. szeptember 26. 21:51:19

Nahát, ez igazán megható és nagyon szép születésnapi köszöntő! Ahogyan te szereted öcsédet, úgy ő méltán lehet büszke, hogy ilyen melegszívű, jótollú nővére van, Editke.
Szeretettel és érdeklődéssel voltam,
B.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.