Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Fekete Ferencné dr.: Apai lélek (2016. október)
Az egyetem aulájában hirtelen bukkant elő a siető diákok közül. Bizonytalan mozdulattal intett felém, amikor meglátott. Én is észrevettem őt és lassan elindultam felé. Amikor odaértem hozzá megkérdeztem tőle:
- Hát maga mit keres itt ilyen korán reggel?
- Nekem nincs korán. Most járt le az éjszakai műszakom. Megittam egy felest és kigondoltam, hogy meglátogatlak. Tudni akartam, hogy tényleg jársz-e erre az egyetemre. Már egyszer érdeklődtem a tanulmányi osztályon is. Most viszont úgy gondoltam, hogy jobb, ha magam személyesen győződök meg róla.
- Jöjjön, menjünk a büféhez, mert én még nem reggeliztem. Velem tart? Meghívom, de csak frissen sült lángosra és kakaóra van étkezési jegyem.

Kivárta, amíg a tolongó diákok közül elé varázsoltam a beígért reggelit. Mohón hozzákezdett a lángos evéséhez és gyorsan meg is jegyezte, hogy valóban jó és friss. Én is igyekeztem a reggelizéssel, mert előadásra kellett mennem. Végül úgy döntöttem, hogy kihagyom most az egyszer, hiszen az apám áll velem szemben. Ki tudja, hogy lesz-e rá másik alkalom még egyszer az életben. Lassítottam az evéssel és a fejemben tolongó kérdéseket raktam sorrendbe.
- Most éppen hol dolgozik?- kérdeztem indítva a beszélgetésünket.
- Egy építőipari vállalatnál, a metróépítésen vájár vagyok - válaszolta kurtán, de láttam, hogy örül az érdeklődésemnek.
- Akkor biztosan nagyon jól keres –jegyeztem meg, és tovább kérdezetem őt.
- Hol lakik, hogyan él? Szinte semmit sem tudok magáról jegyeztem meg. Legutoljára, a bíróságon találkoztunk az érettségim után.. Van annak már jó két éve is.
- Most éppen a munkásszálláson, mert az asszony, akivel éltem, amikor megtudta, hogy a törvény szerint még évekig fizetnem kell utánad gyerektartást, faképnél hagyott és kirakott a lakásából is.
- Ezek szerint nem jól választ társat magának. Van ennél talán nagyobb baj is? - reagáltam le, amit hallottam. Láttam rajta, hogy érti, amit mondtam, de csak a lángosával bíbelődött egy darabig. Nem vártam választ a kérdésemre, így is történt.
- Aztán itt mi lesz belőled? – szegezte nekem a kérdést és úgy tett mintha nem is hallotta volna a megjegyzésemet.
- Elsősorban ember, másodsorban jó szakember - válaszoltam röviden.
- Az nem lehet, mert ember én vagyok, férfiember – mosolygott és belekortyolt a kakaóba.
- Az a baj, hogy elsősorban csak férfiember – támadtam meg, amitől összerezzent kissé. Négy házassággal a háta mögött énrám soha sem jutott ideje. Az asszonyait is a bíróságon ismertem meg, mert amikor pert indított anyám és én ellenem, akkor mindig elhozta őket magával. Nekem illedelmesen oda kellett mennem magához a köszönés miatt, mert anyám így tartotta illendőnek. A tárgyalás után, amikor hazamentünk pedig látnom kellett, hogy anyám a megaláztatástól fuldokolva sír. Siratja az elvesztett boldogságát. A bíró mindig minket védett, és maga sorra elveszítette a pereket. Most pedig itt az ideje, hogy megtudja, hogy engem is elveszített örökre.
Éreztem, annyira felzaklatott a jelenléte, hogy attól féltem, kitör belőlem az a sok keserűség, amit évek óta magamban hordoztam. Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy amiért végre kimondtam az apa-lány viszonyról szóló súlyos ítéletemet megkönnyebbült az én lelkem. De vajon mi van az ő apai lelkével?

Körülöttünk elcsendesült minden. A diáktársaim beültek az előadótermekbe, a büfés hozzákezdett a mosogatáshoz. Apám is csendbe burkolódzott. Mellbe vágták az általam mondottak és megrendíthette a kijelentésem. Láttam, hogy keresi a szavakat, hogyan tudná folytatni a beszélgetést. Egyszer csak hírtelen megszólalt.
- Tudod is te, hogy mit jelent magányosnak lenni! Egy férfiembernek gondoskodás kell, amit az asszony adhat meg. Egész életemben dolgoztam, felépítettem két házat és mégis a munkásszállás jutott nekem. Nem ismersz te engem lányom!
- Honnan is ismerhetném, hiszen nem élt a látogatási lehetőségével sem, pedig hogy reméltem, legalább karácsonykor eljön hozzám. A pereskedései is a pénzről szóltak.
- Az asszonyok bíztattak arra azért, hogy a fizetésemből ne vonják le a tartásdíjat.
- Könnyű védekezést választott, másokra hivatkozik. Egyszer sem volt kíváncsi a lányára? Nem érdekelte, hogyan él, jól tanul-e? Látja itt a nagy különbség közöttünk, mert én érző szívű ember szeretnék lenni. A maga érzéketlen apai lelke egyszer sem súgta meg magának, hogy mit kell tenni, ha van egy kislánya? Szabad-e magára hagyni őt?

Végigsimította borostás arcát, esetlenül állt velem szemben. Mire gondolhat ilyenkor egy apa? Nem lehet könnyű szembesülni olyan dolgokkal, amelyek a sodródó életében fel sem vetődtek soha benne. Éreztem, hogy kapaszkodót keres, mert nem volt bátorsága többé úgy elmenni, hogy végérvényesen elveszítse egyetlen lányát.
- A bíró legutóbb azt mondta, hogy legyek inkább büszke az én okos lányomra, minthogy pert indítok. Látom anyád becsülettel felnevelt, amiből én bizony kimaradtam. Mások gyerekéről gondoskodtam, még a házamat is rájuk írattam, de kisemmiztek. Azért tartok itt.
- Valóban édesanyámnak küzdelmes élete volt, Ő jó lélek, igazi anyai szíve van. Hiteles élete jó példa a számomra. Ha nem tudná, akkor most megmondhatom, hogy ő szerette magát. Nem ment újra férjhez, pedig voltak kérői, akik engem is elfogadtak volna. Az anyai szív meghozta a maga áldozatát, de az elvakult apa ebből mit sem látott.
- Akkor csúszott ki a talaj a lábam alól, amikor hazajöttem a hadifogságból. Anyád mellett ott voltál te is. Megrémültem a felelősségtől, nem tudtam kitörölni az emlékezetemből azt a sok szörnyűséget, amit átéltem. Az italozásba kerestem a feledést. Anyád mindent megpróbált, mentette volna a házasságunkat, de már semmi sem volt a régi.

Hosszasan maga elé nézett, bizonyára arra gondolhatott, hogy most is jólesne egy felest meginni, mint műszakváltáskor, csak éppen nem lenne ildomos ezzel előhozakodni. Láttam rajta, hogy bátorítást abból meríthetett mielőtt rászánta magát, hogy megkeres engem.
- Emlékszem azokra a félelmetes pillanatokra, amikor anyámmal hadiállapotba került. Pedig a háborúnak már régen vége volt, de a lelkét nem tudta otthonában sem lenyugtatni. Mélyen az emlékezetembe vésődött anyám rémült tekintete, sírásra görbülő szája. Próbált óvni a szörnyűségektől, ezért döntött a válás mellett. Felnőtt fejjel neki adok igazat és a maga felmentése még sokáig várat majd magára.
- Az én felmentésem? Hát nem azért jöttem ide, hogy a felmentésemért nálad kuncsorogjak. Az ember kénytelen bizonyosságot szerezni arról, ami pénzébe kerül, hogy ne fizessen hiába.
- Szóval kibújt a szög a zsákból. Nem a lányára volt kíváncsi, hanem újabb párkapcsolat van kilátásba, aki az anyagiakra is kíváncsi. Talán még meg is ígérte, hogy meggyőződik a tanulás folytatásáról.
- Ez is, az is igaz - mondta sejtelmesen.
Hirtelen nagy robajjal kitárultak az előadó termek és a diákok az ajtókon át tülekedve vették az útirányt a büfé felé. Javasoltam, hogy fejezzük be a beszélgetésünket, mert amiért jött arról személyesen meggyőződhetett. Igen, egyetemi hallgató a lánya és amellett, hogy szakember lesz, jó úton halad az emberré válás tekintetében is.
Egyikük számára sem volt lélekemelő ez a találkozás.

2016-10-01.

Írta: Fekete Ferencné


Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.