Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.05.25. 10:42
Ajándék címmel beérkezett verselő vers nyertes szerzők: Balla Kriszta, Nagy Roland, Juhász Gabriella

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Bánlakyné Moravetz Edit: M I É R T? (Családregény folytatása: 20/XII. rész)
TELTEK AZ ÉVEK…

Minden ember szereti hallani, milyen volt az első perce ezen a Földön. Várták-e? Véletlen, hogy itt van? Sietett-e megszületni? Hogy fogadták? Mit csinált kiskorában, amire ő nem emlékszik?
Elsőszülött gyermekemről már írtam.
Kislány lett – pedig én váltig azt gondoltam, hogy fiú – no, majd két év múlva fiút fogok szülni. Azt hittem, csak elhatározás kérdése…
Hogyan telt az első két év pici lányommal, majd máskor leírom; most szeretném papírra vetni a következő gyermekem jövetelét.
Amikor Editkém másfél éves volt, újra várandós lettem – de ezt még nem tudtam. Rekkenő nyár volt. Férjemmel, kislányommal, egy baráti párral (R. Jancsiék) kirándulni mentünk Zebegénybe. Nem éppen sétaút visz fel Törökmezőre. De mi sportos alkat voltunk – nagyon szerettünk túrázni, nekivágtunk az útnak. Mint mondtam, nagy hőség volt, ennek ellenére kemény tempóban haladtunk célunk felé. A két férfi felváltva vitte a nyakában lovagló kislányt. Roppantul tetszett neki a lovaglás; kurjongatott, vidáman nevetgélt; élvezte az új játékot.
Amikor felértünk a turistaházhoz, bizony jól esett a patakban lemosdani. Én mindig vízimádó voltam, most sem hagytam ki, hogy bele ne gázoljak a jéghideg vízbe. Jól esett tapicskolni a megerőltető hegyi kapaszkodás után a csobogó kristálytiszta vízben. Kislányom közben felfedezte az apró halacskákat, amint cikáztak a kövek között; nagyokat sikongatott, szerette volna elkapni őket. Mindig is vidám természetű, jókedvű, nevetős emberke volt.
Kellemesen telt el ez a nap.
Éjszaka rosszul lettem. Elöntött a vér; szörnyen görcsöltem… rázott a hideg… szörnyű volt… elvetéltem!
Másnap a kórházban egészségügyi kaparást csináltak – itt tudtam meg, hogy terhes voltam, de elment a kisbaba!
Nagyon megviselt… nem tudtam gyógyulni… heteken át fájdalmaim voltak. Egyik orvos küldött a másikhoz… nem találták a bajt…
Végül férjem kollegája ajánlotta, keressük fel dr. Tass Lászlót; felesége nála szült, s nagyon jó diagnosztának; szülész-nőgyógyásznak tartják. El is mentünk hozzá; első vizsgálatnál megállapította, hogy kétoldali petefészek gyulladásom van; injekciót írt fel (brrrr). Kétnaponta jártam hozzá injekcióra. A kezelések ideje alatt munkatársnőm azt mondta, tegyek le arról, hogy ezek után még gyerekem legyen; ő tudja, petefészek gyulladás kizárja, hogy valaha még teherbe essek.
Hát ez borzasztóan elkeserített!
Kiborulva mentem el a következő injekcióra – az orvos meg is kérdezte, mitől vagyok ilyen zaklatott. Elmondtam, hogy mit hallottam; s megkérdeztem, igaz-e? Lakonikus volt a válasz: „NEM!”
Majd kicsit később ezt mondta: „Én rendbe hozom az egészségét, és majd szólok, mikortól vállalhatják a következő babát; ha maguk is akarják!”
Hogy akarjuk-e? – Istenem, hát kérdés lehet ez? – Persze, hogy akarjuk!
Így is történt.
Következő év tavaszán boldog kismama voltam!
Nagy várakozás előzte meg a kis jövevényt.
Valahol olvastam, hogy ha a menstruáció előtt marad terhes az ember, akkor fiú lesz, ha utána, leány.

Ezért „szisztematikusan” akartuk a következő gyermekünket megtervezni.
Három hónapon keresztül csődöt mondott ez a program.
Ekkor én megijedtem, hogy tényleg nem lesz több gyermekem.
Úgy döntöttünk, nem számít, ha kislány lesz is; csak legyen! S láss csodát! … Azonnal lett is! …
Ettől a perctől kezdve boldog várakozással teltek a napok, hetek, hónapok!
Mindhárman – még a kis kétéves Editkém is – izgatottan vártuk a kistesót! Minden nap vidáman ébredtünk, készítettük az új jövevénynek a helyét.
Még mindig az egyszobás szükséglakásban laktunk, ami viszont teljesen komfortosan volt berendezve: A lakás egy 4x4 méteres szobából állt; mely a következőképpen volt felosztva:
A nyitott folyosóra nézett egyetlen ablaka; mellette volt a bejárati ajtó. Azért, hogyha belépünk, ne zúduljon be a hideg, az ajtó mögé egy sűrű szövésű anyagból „drapériát” akasztottunk. Férjem üvegfallal leválasztott egy akkora részt a szobából „konyhának”, ahol hosszában elfért egy konyhaasztal, mellette a „Hajdú” centrifuga, másik oldalán egy hokedli. Tőle az ablak felé eső falon volt a villanylap (két „lángú”), amellett a falikút. (Manapság szigorúan tilos lenne a vízcsap mellett a villanylapot elhelyezni.) Az ablak magasságáig polcrendszer a konyhai eszközökkel. Más nem is fért el itt. A konyhaasztal aljában tároltuk nappal a gyermekkádat, mely elég nehéz volt – zománcozott hófehér fürdőkád, magában is jó súlya volt, hát még vízzel együtt! Nem volt kis dolog megemelni, amikor ki kellett öntenem a vizet.
A konyhaajtóval szemben az „előszobában” volt a háromajtós szekrény. Felső része üveges: itt tároltuk az étkészletet, poharakat; alsó részén polcos – itt tartottuk a fehérneműt, ágyneműt, törülközőket. Mellette egy álló fogas; itt voltak a kabátok, kosztüm, öltöny nejlonhuzatban, hogy ne porozódjanak. Innen egy függöny választotta el a „többi helyiséget” nappali: dohányzóasztal, két puffal; az üvegfalnak támaszkodott összecsukható ágy (rekamié) a hálónk; gyermekszoba: bölcső; majd később a kiságy is –fölötte a babapolc – rajta egyik oldalon a játékok, másik oldalon szépen sorban a kivasalt ruhák. A sarokban egy vaskályha – paravánnal, nehogy valami lángra kapjon.
Ja! A szomszéd bácsi felé egy lezárt ajtó vezetett, melynek a bemélyedését polcrendszerrel kialakított könyvtárnak használtuk fel, már akkor is volt annyi könyvünk, hogy a padlótól az ajtó magasságáig tele voltak a polcok.
Ez volt a mi „palotánk”!
És idefért sok-sok boldog nevetés, szeretet, ének – 4 éven át!

…… folytatás következik
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.