Bánlakyné Moravetz Edit: M I É R T? (Családregény folytatása 20/XIII. rész)
-ÁGIKA- /a második leánykám/

Amikor 1969. december 6-án váratlanul kopogtatott a második gyermekem, a Műszaki Gumigyár Pénzügyi Osztályán dolgoztam. ( Mivel annak idején csendben csuktam be magam mögött az ajtót, s távoztam a Láng Gépgyárba, amikor a fent említett osztály vezetője nyugdíjba készült, emlékezve a munkabírásomra, megkeresett telefonon, s felajánlotta, vegyem át tőle ezt a feladatot. Örömmel mentem vissza a kedves, jól ismert környezetbe.)
Mentőt hívtak, ami szirénázva száguldott át a városon (Újköztemető mellől – János Kórházba, ahol a szülész- orvosom dolgozott). Szerencsére sikerült öt nap szigorú fekvéssel megállítani a nagyon korai szülést, de lelkemre kötötték, semmit ne emeljek, mert kinyílt a méhszáj – január 31-re volt kiírva a szülés várható ideje.
December 22-én Editke kislányommal sétáltunk a Körúton – gyönyörű napsütésben – várta a Jézuskát. Megállás nélkül csacsogott, telve volt a szívem boldogsággal. Felmentünk délben Nagymamámhoz, ahol jó illatok terjengtek – készült a karácsonyi bejgli, főtt a töltött káposzta. Nagyon-nagyon szép nap volt!
Mi már megvettük a kis karácsonyfánkat, amit a házmester bácsi levitt a pincébe. Editke babája dobozban a szekrény tetején várta a Szentestét. Izgalom, készülődés a nagy napra. Ekkor még senki sem gondolta, hogy az angyalka minket is meglep…
23-án hajnalban arra ébredtünk, hogy ismét kopogtat az új kis jövevény. De ekkor már határozottabban – a magzatvíz is elment. Gyorsan be a kórházba. Mire beértünk, a fájások abbamaradtak. Hanem Tass László doktor bácsi most már nem várt tovább. Azt mondta, meg kell indítani a szülést. Ekkor egymás után nyomta belém az injekciókat – bántam is én már a szúrást! De a fájás, csak nem jött. Majd pontban 10 órakor adta be az utolsót – éppen szemben álltam a faliórával – még ki sem húzta a tűt, elindult – görcsbe rándult a testem – s ettől a pillanattól kezdve egy órán keresztül gondolatnyi kihagyás nélkül tágultam – tágultam - tágultam.
Úgy éreztem, sohse lesz vége! …
De 1969. december 23-án 11 óra 00-kor világra jött második kislányom ÁGNESEM – 2 kiló 20 dekával – koromfekete hajjal. Mint egy porcelánbaba!
Ő volt a mi karácsonyi ajándékunk!
Akik látogatóba jöttek, a saját gyereküket – unokájukat – figyelmen kívül hagyták. Csak azt a gyönyörű hajas babát nézték, aki a csecsemőszoba ajtajával szemben feküdt egy kiságyban; hófehérben, hollófekete hajával aludta békés álmát. „De gyönyörű!” „Nézd, mint egy valódi angyalka!” „Egy gyönyörű dísz a karácsonyfán”– ilyeneket lehetett hallani. – Én is így éreztem: Gyönyörű! Kicsi babám! Szemem fénye!
Nagyon boldogok voltunk!
Csak egy valami bántott, hogy Editkém, aki már nagyon készült az ünnepre, nélkülem kapja meg ajándékát. Nem láthatom az örömét. Édesapja viszont megoldotta – behozta a dobozban a nagy babát a kórházba, mondván a Jézuska idén minden ajándék babát a kórházba hozott. S a folyosón ünnepeltük ezt a karácsonyestét. Nagyon-nagyon szép ünnep volt!
……………….
Istenem! Hogy is gondoltam volna akkor, hogy egy évig küzdök majd a kicsim életéért? Mennyi átvirrasztott éjszaka következett – s a nappalok, amikor ott volt Editkém; aki szintén igényelte a vele való törődést, foglalkozást; sétát a levegőn, játszást. Bevásárlás, főzés, mosás, mosogatás, vasalás, takarítás… és mosoly… mert erre volt a legnagyobb szükség.
Ezen felül harcolni egy nagyobb, egészségesebb lakásért… Sűrűn jártam a Lakásügyi Osztályra érdeklődni, nincs-e még üres lakás a számunkra.
Egy év telt el; közben Ágikám vérhas-t kapott. (Kénytelen voltam az ajtót kinyitni, szellőztetni a csöppnyi lakást. A bölcsőt odahúztam, hogy addig is levegőzzön a baba. Volt egy kislány, aki folyton ölelgette a macskájukat. Sokszor kaptam azon, hogy a pólyás babám kezét simogatta. Ilyenkor rászóltam, gyere, moss előbb kezet. Lehet, hogy így fertőződött meg a leánykám? Vagy csak nem volt elég erős az immunrendszere?) Majd tüdőgyulladást; - visszamentem kontrollra s az orvosom rám csodálkozott: „Él ez a gyermek? Én csak azért adtam ki, hogy egy kicsit otthon is legyen magukkal, hiszen úgy várták!” …
ISTENEM! Úgy éreztem, megnyílik alattam a föld! Csoda, hogy nem ájultam el! Se élő, se holt nem voltam, amikor elhagytam a kórházat. Ezek szerint én egy éven át a halál angyalával harcoltam a gyermekem életéért? Így már érthető volt, hogy ez a kis emberke tíz hónapon át naponta mindösszesen másfél órát aludt! …
Annyi küzdelem árán, de: ÉLETBEN VAN!!!Köszönöm Istenem!!!
S íme, most maga is három gyermek édesanyja!
Köszönöm!!!
Boldog anya vagyok!!!

…… folytatás következik



5099
picurnagyi - 2016. november 03. 06:13:24

Drága Ági!

Milyen érdekes is az élet!
Épp akkor "találtál rám" , mikor Ágikám született!
Smile
Heart
Az, hogy "egy-ültő" helyedben végigolvastad az összes részt, nagyon meghatott.
Szívből köszönöm figyelmedet!
Őszintén örülök, hogy "lenyűgözőnek" tartottad írásomat!
Remélem, a folytatás is kedvedre való lesz - volt benne fordulat bőven.

Szeretettel várlak a következő résznél is!

Ölellek: Edit HeartRose

5407
tamasagi - 2016. november 02. 19:17:02

Drága Edit,!Ma délután, az oldaladra kattant a gépem,",nem volt most szándékos"mintha valaki azt súgta volna,hogy olvassál bele,mivel még nem olvastam prózát tőled láttam a folytatásos életregényeket,tartalomba sorrendbe fűzve,elkezdtem az elsőt ,olvasni, gondoltam van egy kis időm előtte a kertben ásásra készítettem elő a kertet,de fájt a derekam és lepihentem,de gondoltam míg pihenek ,addig olvasok,és elkezdtem az első résszel,majd a másodikkal,azt követte a harmadik,gondoltam, most mára elég, de még a negyediket csak és utána már többet ma nem olvasok, és ez így ment tovább és tovább amíg a végére nem értem az olvasásnak egy szuszra,egyszóval a kis család regényed lenyűgözött, elragadó ,olvasmányos,szinte beleképzelhettem magam az életedbe, mint külső szemlélődő,a küzdelmes ,ám mégHeartis szép emlékekkel játszódott megélt gyerekkorba,a rajongásod Erdélyért a költözésetek Budapestre, mind-mind élettel teli izgalmas életútról tanúskodik,! Ettől kezdve izgatottan várom a folytatást!!szeretettel olvastam a történetedet!HeartHeartölellek Ági

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.