Czövek Andrea (Mab Tee): Okos kütyü: A tablet: Második történet (2016. november)
Hurrá, buszozunk! Szeretem a buszt. Olyan óriási kerekei vannak! Mikor jön már?
Hallom Anyát, ahogy azt mondja:
- Várj még egy kicsit!
Én pedig nem tudok rá sokáig várni. Most akarok vele menni, most! Egyszer csak megjelenik, gyönyörű, zöld színe van, mint otthon a ceruzámnak. Végre megáll, kinyílik az ajtó, és elsőként felugrom rá. Hurrá! Találok üres széket is, egy fehér hajú néni mellett, akinek furcsa szaga van.
A nagy busz szeret engem, beszél hozzám: "A következő megálló: Nagy Imre utca."
- A következő megálló: Nagy Imre utca - ismétlem utána. Nem értem, de olyan varázsos, és miután újra és újra elindul, mindig mást mond.
Anya elől beszél a bácsival, kap tőle jegyet, hármat. Abból egyet majd nekem ad, a másik kettőt elrontja. Nekem csak a jó jegy kell, amin szépen sorban vannak a számok, különben mérges leszek.
Előveszem a tabletet a hátizsákomból. Bekapcsolom, így ni! Megkeresem a kedvenc videómat, és a tablettel együtt énekelek:
- Öt kicsi majom, ugrál az ágyon, egy leesik, fejét beüti nagyon&... - utánozom őket.
Váratlanul a mellettem ülő néni kiabálni kezd, nagyon hangos, és lökdös is. Nem tudom, mit akar, én csak majmocskáztam.
Hallom Anyát, először halkan beszél, aztán egyre hangosabban kiabálnak a nénivel.
Homályosan látom, ahogy a tablet kiesik a kezemből az ölembe, majd lecsúszik a lábam között a padlóra.
Én nem csináltam semmi rosszat! Ne veszekedjetek! Nem bírom! Anyu, segíts! Félek, előre-hátra dülöngélek, közben két kezemmel a fejemet ütöm, hátha előbb abbahagyják. A nagy busz sem beszél már hozzám. Kérlek, legyen vége!
Arra riadok, hogy Anya szorosan magához ölel, és a fülemet simogatja, ez megnyugtat. Mellettem ül, ott, ahol az előbb a rossz szagú néni. Aztán elenged és rám mosolyog, közben a könnye folyik. Pont úgy, amikor azt a vicces, cicás videót néztük, amiben a macska megijed az uborkától és úgy felpattan, akár egy gumilabda. Hangosan nevetni kezdek, Anya könnye pedig tovább csordogál.
Egy szemüveges, bajuszos bácsi áll mellénk, zsebkendőt nyújt oda Anyának. Rólam beszélgetnek, mert Anya halkan azt mondja: autista. Ez pedig az én titkos nevem.
De hol vannak a majmocskáim?
- Tabletet kérek- kérem ugyanolyan hanglejtéssel a kis barátomat, mert nemcsak a nagy busz hangját szoktam ismételni.
A bácsi lehajol érte, aztán a kezembe adja.
- Szerencséd van, nem tört el. Tessék!
Gyorsan kikeresek egy képet a képernyőn és rábökök:
"Köszönöm" - szólal meg a tablet helyettem.
- Gyere, szívem, mindjárt leszállunk - fogja meg Anya a kezemet.
- A következő megálló: Mecsek Áruház.-Így búcsúzunk el egymástól a nagy busszal.
Az ajtóban még visszafordulok és pápá-t integetek a bácsinak, akinek kedves mosolya a memóriámba ég... örökre.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.