Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.27. 00:25
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Bujdosó Miklós: Okos kütyü: Hatodik történet (2016. november)
Hirtelen jött elő az ötlet. Szinte a semmiből pottyant elé a megoldás felé vezető út. Az a nagy doboz, a sok zsinór már régóta zavarta az embereket. Igaz, először a drótot tökéletesítették. Vékony lett, erős, vízálló, és gördülékeny. Egy kábeldobra felfért, vagy 500 méter is, így Mari néni – a főbérlő,- egészen a közértig el tudott jutni anélkül, hogy letette volna a készüléket. De amikor a konflisok lovai belebotlottak az utcákon tekergő zsinórhálózatba, mindig megszakadt a vonal. Tivadar gondolt egy merészet. Az egészet egy gombolyaggá tekerte fel, és napfényes lakása köré kerítést készíttetett belőle. Mari nénit ez nagyon zavarta, be is rágott érte nagyon, és mit szépítsem, bizony rettentő dühében páros lábbal ugrott rá a kagylóra, hogy már nem beszélgethetett távoli barátnőjével a készüléken keresztül. Ez igen megtetszett Tivadarnak, aki már régóta kísérletezett egy, a korábbiaknál sokkal laposabb készülékkel, zsinór nélkül!
Így, hát az élet elé tárta a nagy lehetőséget; olyan szerkezetet kell készítenie, ami hordozható, mindenhol veled lehet, és a bizalmasod, szinte már a barátod, akár egy hűséges kis kutya.
Álmai tervét el is nevezte kutyunak. Tivadar éjjel-nappal a kutyut alakítgatta. Már az egyetemre sem járt be. Minden idejét a hírmondó, hírközlő, hordozható telefon elkészítése kötötte le. Saját haját is levágatta a szomszédos Sámson fodrászatban, hogy nagy, kerek fejét szégyellve, még az utcára se menjen ki időzni az emberekkel. Egyedül Eddi barátja örökkön álmos fiát, Alva Edi-sont kérte meg, hogy vigyen fel neki étket, és hozza el az aznapi angol nyelvlecke feladatait is.

Így is történt. Tivadar ragyogóan haladt, a kutyu egyre laposabb lett, és egyre értelmesebb. Csak az alkotói pénzmag fogyott el igen gyorsan. Tivadar ekkor ismét Eddi fiát kérte meg, hogy ugyan, szerezzen már neki egy önzetlen mecénást, aki támogatni tudja.
Megjelent a színen Röné Burzsoá, a francia mágnás. A pénzembernek megtetszett a laptofon ötlete, a tervek, és az elvek, csakhogy francia ember lévén épp a kutyu nevét nem tudta, csak, mint „kütyü” kimondani.
-Legyen hát így! – mondta az alkotó, és még nagyobb energiával fejlesztgette kütyü képességeit.
Először is lehetett vele telefonálni, ami egy telefonnál nem egy utolsó szempont. Viszont furán nézett ki a téglalapon a kerek tárcsa. Némi zsenialitás és pár deciliter illóolaj után Tivadar megalkotta a nyomógombokat. Ettől kütyü már szép lett, szinte kívánatos. Második újításként a szerkezet mutatta az időt, és még ébresztett is. Viszont nem oldotta meg Tivadar vizsgafeladatait, ezért ismét megvendégelte Röné Burzsoát, egy nagyobb összeget remélve. És, mint a mesékben, így is történt. Kütyü lassan már számolni is tudott, majd a fotógép agyát beléültetve képeket tárolt, és hetek múlva képeket továbbított kütyü ikertestének, Androidnak. Hihetetlen fejlődés vette kezdetét. Már ezrével készültek az újnál is újabb telefonok, és csak úgy dőlt a pénz a vállalkozásba, amikor Tivadar a nagyüzembe belefáradt. Burzsoá megvette a terjesztési jogokat, mérnöki kart (és hozzá testet is) bérelt, megalakítva a laptofon gyárat. Innen akár vége is lehetne ennek az igazi történetnek, de nem!

Tivadar beleszerelmesedett saját kütyüjébe, és képzelete összes vágyát megvalósította benne. A készülék zenélt, rádióként is működött, és önmagától megkereste a többi telefont, sőt, mind a százezernek megjegyezte a telefonszámát, és üzenetet is küldött nekik, ha gazdája úgy akarta. Szinte értelmes készülékké serdült alkotója kezei alatt.
Azután eljött egy igen furcsa pillanat. Egyszer Tivadar egy nagy rét közepére ért a kütyüvel, és épp írt bele valamit, amikor fergeteges zivatar kerekedett, és egy óriási villám belecsapott a készülékbe. Mire Tivadar magához tért, valami megváltozott. Kütyünek igényei lettek.



Kiírta a képernyőjére, hogy múzeumba menne. Tivadar arra gondolt, hogy valami tönkrement a gépben és megpróbálta megjavítani. Szét is szedte, de csak egy darabig sikerült. Mert tovább nem jutott. Kütyü belsejében volt egy összeolvadt darab, amely ellenállt minden emberi erőfeszítésnek. Tanítani, programozni még tudta, viszont a mélyére hatni már nem.

Teltek az évek. Tivadar rájött, hogy kütyü víz, ütés, mágnes, és hőálló, valamint hűtűrő. Ha beírta a saját üzenetbe, hogy délben ebéd Edi-sonnal, kütyü magától csörgött, kiírta, hogy „öltöny ajánlott, pénztárcát ne feledd!”
Közben a világ rohant tovább, újabb robbantások pusztították az életet, az oxigént, és sok beteg gyermek született. Őket fényképezte Tivadar, amikor furcsa energiát érzett, és kütyü, mintha húzta volna az egyik kicsi beteg felé. Önkéntelenül közelebb lépett, majd a telefont a gyermek kezéhez érintette. Jóval később, az újságban olvasta, hogy váratlan gyógyulások jelentkeznek a sérült gyermekeknél. Oka egyelőre ismeretlen. Tivadart egy érdekes gondolat szállta meg, és halványan gyanakodni kezdett. Ismét eltelt pár év, miközben kütyüt fejlesztette. Már feltalálták az internetet, és kütyü egyedül felment a netre, és töltötte magába a sok-sok információt.
Majd Tivadar azt vette észre, hogy a telefonját nem kell töltőre tennie, sohasem merül le. Mintha a gravitációs erőből nyerne ismeretlen módon energiát. Tivadar megpróbálta megérteni, mi is történik, és úgy döntött, hogy kütyüt magával viszi mindenhová. Ekkor mentek el a múzeumba is, ahol kisebb meglepetés érte.
-Nagymama! – írta ki a szót kütyü, amikor egy régi, tárcsás készüléket látott az üvegbúra mögött.

Tivadar gondolt egyet, összecsomagolt, és elutazott Spanyolországba. Meleg volt, csizmát nem vitt magával. Különben is szorította. Egy hétre gondolt, és kütyüvel végigjárta a hegyeket, a földeket, fényképezett emberi arcokat, szőlőt, faleveleket, majd az óceánt a delfinekkel. Ahogy telt-múlt az idő, elrepült a hét, de nem tudott hazaindulni. Húzta a zsebe, zsebében a keze, kezében a kütyüje - a delfinek felé. Napokig ült a parton, nézte a hullámokat, és a meg-megmoccanó telefonját. Az egyik este kütyü hirtelen füttyögni kezdett, és a delfinek nevető arccal úsztak a part felé, hozzájuk.
Tivadar megdöbbent. Emlékeit felidézve betegeket keresett fel, és megmutatta őket kütyünek.
Kütyü a zene nyelvén szólalt meg. Bachot játszott, nyugalmat árasztott, alig lehetett zsebre tenni. És bizony, az újságok megint írtak valami ismeretlen gyógyulásról, miközben újra háborúk törték meg az alkotói csendet. Tankok öltek, no meg a szépségipari dezodorok is gyilkolászták a légréteget valahol távol, de nem Afrikában. A Föld nevű bolygó másik és harmadik felén pedig közös űrutazást terveztek a béke nevében a távoli Oktoginisz nyolc bolygója felé, melyek lapos nyolcas alakzatban keringtek az örökkévalóság jeleiként.

-Jeleket fogtunk! – harsogták a katonai szaklapok és a legmodernebb fegyverekkel teletömött űrrakétát építettek a nemzetközi stábnak, profi számítógépes szakembereket verbuválva az indító központ munkatársai közé.
Ki tudja miként, talán Röné Burzsoá őszinte szavára, de az elhárítás tisztjei felkeresték Tivadart,
hogy hallottak egy kütyüről, ami kis helyen elférő, nagy tudású, és az egyetlen szupermodell a hordozható telefonok között. Többet tud a kompjútereknél, és újszerű megoldási javaslatai is vannak. Tivadar kénytelen-kelletlen, de átadta tanult kütyüjét az űrkutatás embereinek azzal, hogy a földi utolsó állomásig hagy kísérje el, és ha hazatér, ő is fogadja vissza. Majd segíteni fog az adatok elemzésénél. A program elkészült, az űrhajót feltöltötték emberekkel, fegyverekkel, műszerekkel, és elvitték kütyüt is, terra billiónyi memóriájával.
A kilövés sikerült, és a napok szinte repültek.


Kütyüt az űrhajó ablakába tapasztották a többi kamera mellé. Majd eljött a nap, amikor a fékező ernyők is szerepet kaptak; megérkeztek az Oktoginisz legfényesebb, kék bolygójára, a Písz-re. Míg a legénység a fegyverekkel bajlódott, és a jármű helyzetét stabilizálta, kütyü valahogyan a kijárathoz csúszott. Talán épp a rázkódástól lehetett, ahogy a nagy űrhajó leparkolt.

A földi irányító központban nagy volt az izgalom, és a hangzavar. Csak Tivadar volt csendben. Az elé tett monitort figyelte, hogy ő is lássa kütyüje minden rezdülését, haza küldött jeleit.
Közben ott fent, a nagy kék Písz-en megjelent egy idegen jármű. A talaj felett némán közeledett az űrhajóhoz, és lebegve megállt. Narancs-fények villództak körben, és a kilépő két kék lény áttetszően zöldesnek tűnt a nagy kékséggel telt égbolt alatt. A földi emberek és az idegenek a két jármű között találkoztak. Az emberek szupertitkos műszerei nem közvetítettek semmit, egyedül kütyü bírta az óriási sugárzást, és a különleges píszi „levegőt”. Az idegenek négy nyitott tenyérrel közeledtek, és megálltak az emberek előtt. Az emberek egyik kezében fegyver volt, a másikban kütyüt tartották. Először rádió jelekkel, majd fény-morzéval próbáltak kapcsolatot teremteni. Ekkor kütyü, mintha gondolkodni tudna, delfinfüttyöket hallatott. A bolygólakók meglepetten nézték, és kisvártatva ugyanígy válaszoltak. A háttérben a földi kutatók mintákat vettek a talajból, és fagyott vizet, titánt, ritkaföldfémeket, gyémánt szénláncú elemeket találtak óriási mennyiségben.
A földi irányítás utasítást küldött az űrhajósoknak. Kérdezzék ki a lényeket, hogy a Písz egész tömege ezekből az anyagokból áll? Hányan élnek a bolygón, milyenek a fegyvereik? Ha nem válaszolnak, a minták mellett mindkét idegent tegyék be az űrhajóba, és hozzák haza. Ha kell, erővel! Kütyü közben képeket mutatott az idegeneknek. Gyerekek mosolyát, felnőtt arcokat, gyümölcsöket, fákat, hegyek csúcsait, majd vizeket, tengert, delfineket, közben Bach zenéjét játszotta. De kütyü végig figyelt, és hamar meghallotta a földi utasítást. És amit az irányítás nem látott; kütyü most háborút, betegségeket, pusztuló állatokat mutatott képernyőjén a píszi lényeknek, és közben füttyögött. A két idegen egy pillanatra összenézett, majd füttyögtek kütyünek valamit.
-Mit mondtak, mit tudnak? – kérdezték az űrhajó fegyveresei.
Kütyü válaszul ezt írta ki a képernyőjére: nem tudnak beszélni, egyszerű lények. Nem értenek minket. Ők is csak látogatók lehetnek a bolygón.

Ebben a pillanatban a písziek áttetszővé, majd láthatatlanná váltak a járművükkel együtt. Míg a fegyveres kutatók mérgelődtek, kütyü csendben füttyögött, és hallgatott még valamit.
-Nézzétek meg gyorsan, mi van a kijelzőjén! – kiabálták a földről.
De kütyü monitorja üres volt. Hazatérve egyetlen használható adatot sem találtak a földi tudósok kütyü memóriájában.
-Vigye innen! – mondták Tivadarnak. Biztosan tönkrement a sugárzásban.

Tivadar hazatért. Kütyüt megtisztogatta, majd hanyatt feküdt a kanapén és a falat nézve elgondolkodott, amikor halk füttyögést hallott, majd csodálatos, kozmikus zenét, és képeket vetített elé kütyü egy távoli, békés világról, ahol a písziek együtt élnek a delfinekkel.
Tivadar megremegett. Furcsa érzés járta át, és azt mondta:
-Okos kütyü vagy!
Közben megérintette a készüléket, amely egy pillanatra a tenyerébe simulva fénylő gömbbé változott. És ekkor a laptofon életében először megszólalt:
-Okos kutyu!

2016-10-31
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.