Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.05.25. 10:42
Ajándék címmel beérkezett verselő vers nyertes szerzők: Balla Kriszta, Nagy Roland, Juhász Gabriella

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Bánlakyné Moravetz Edit: M I É R T? (Családregény folytatása: 20/XV. rész)

Hol is folytassam az írást?
Vissza kell mennem az időben – vissza, egészen 1985. szeptember 3-ig.
Még mindig nem tudom leírni, első házasságom megromlásának körülményeit. Ezt az időszakot sűrű függöny fedi. Akkor engedtem le, amikor egyedül maradtam, éreztem, nem szabad visszatekintenem. Mint Lót felesége, - különben sóbálvánnyá változom - s nem tudom feladatomat elvégezni, pedig nekem fel kellett nevelnem gyermekeimet. Nos, én nem tekintettem vissza. Tettem a dolgomat, csak előre tekintve, összeszorított fogakkal. Ott volt velem a nagyobbik s a legkisebbik lányom, akiknek szükségük volt rám. Sajnos Ágnesem úgy döntött, elmegy édesapjával – ez volt életem talán legnagyobb KO-ja. Elhitte, hogy apja egyedül marad, hiába győzködtem, azért megy el, mert van egy másik kapcsolata. Ma sem tudom, hogyan tápászkodtam fel, s álltam lábra, de el kellett fogadnom döntését. (Hogy Ő miként élte meg azt a pillanatot, mikor szembesülnie kellett a valósággal – talán majd maga is megírja saját „Miért”-jét. Csak távolból izgulhattam végig a következi éveit, nem volt könnyű – miért? – miért? – miért? -)

Hogyan tovább?
A napi nyolcórai iskolai munka lefoglalta időmet, a háztartás az utána következőt, amíg le nem feküdtem aludni. Éjjel sokszor felébredtem, ekkor megrohantak az emlékek. Forgolódtam, gyötrődtem. Egyszer eszembe jutott, mi lenne, ha leírnám gyermekeimnek, talán okulnak belőlük. Így kezdődött el a visszaemlékezéseim papírra vetése. Tartott ez harminc éven át – hosszabb-rövidebb megszakításokkal.
Eljött az említett szeptember harmadika. Fizetés napja. Szokásomhoz híven minden előre látható kiadásomat borítékba tettem. Sosem maradtam el egyetlen számla kiegyenlítéssel, egyetlen csekkel sem. A lányaimnak szükséges befizetéseit szortíroztam, mire a végére értem, döbbenten láttam, maradt:
2.- (azaz két) forintom egész hónapra!
Igaz, akkor más volt a pénz értéke, ám el tudjátok képzelni, hogy mondjuk ma 200.- Ft-ot hogyan osztana be akárki egy hónapra – de még 2.000-et sem?
Úgy éreztem, most itt a vég!
Feltekintettem a könyvespolcra Édesapám fényképére s életemben először fordultam hozzá segítségért, mióta meghalt! Könnyes szemmel mentem aludni, szívemen nagy kő ült.
Másnap az iskolában P. Emőke barátnőm csodálkozva kérdezte, mi történt, mivel nagyon magamba zuhanva látott. Neki elmondtam a helyzetemet. Azonnal segítségemre sietett, felajánlotta, hogy ad kölcsön. Köszöntem, de nem tudtam elfogadni, mivel fix fizetésből éltünk, s a következő hónapban sem volt kilátásom, hogy több marad.
Nem sok idő múlva, belépett az irodába a zeneiskola igazgatója – T. Ottó – azzal a kérdéssel fordult hozzám, nem vállalnám-e el náluk a gazdasági vezetői munka elvégzését. Most tudta meg, hogy beteg lett a kolléganőjük, előreláthatólag több hónapig kiesik a munkából. Csodálkoztam, hogyan gondolja, hiszen két helyen nem lehetek egyszerre. Mire Ő elmondta, mivel náluk délután van a tanítás, mikor itt lejár a munkaidőm, felmegyek hozzájuk, csak addig kell maradnom, amíg olyan dolgom van, amit csak az irodában tudok elvégezni. A többit hazavihetem, s otthon fejezem be, amikor ráérek. Boldogan aláírtam a szerződést, majd megkerestem Emőkét s mutattam, ennyi pénzt kérek kölcsön, mert jövő hónapban meg tudom adni.

- A zeneiskola gazdasági vezetője a mai napig nem tudja, hogy MIÉRT (?) kellett ilyen hosszan betegeskednie! Ez mentette meg egy család életét. -

Hazatérve mécsest gyújtottam Édesapa fényképe mellett.

Ebben az időszakban minden munkát elvállaltam, hogy gyermekeimet eltartsam – hétvégi ügyeletet, tornatermi takarítást, diplomamunkák gépelését, stb.
8 éven keresztül egyedül – abban az időben sem volt könnyű.
Felneveltem gyermekeimet. Nyelvet tanultak, államvizsgáztak, leérettségiztek,- melyért gépkocsivezetői tanfolyamra fizettem be őket- (sajnos, én kocsit nem tudtam ajándékba adni nekik, mint sok évfolyamtársuknak a szülei, de nem is várták volna el) főiskolát végeztek, lediplomáztak.
Mindegyik becsülettel megállja a helyét az életben.
Büszke vagyok RÁJUK!
Hálát adok az Úrnak, hogy nem hagyott elveszni bennünket!

…. folytatás következik


5099
picurnagyi - 2017. október 05. 21:40:42

Kedves Szabolcs!

Édesanyád bölcs asszony volt - én is ezt tapasztaltam hosszú éveim alatt. Nem mindig akkor jön a segítség, mikor mi vágyunk rá, hanem amikor valóban szükség van arra!

Köszönöm az olvasásod!

Szép estét kívánok: Edit Heart

2720
bigeszab - 2017. október 05. 10:29:48

Édesanyám mindig azt mondta, ha valami gond támadt: "Kisfiam, ahol a legnagyobb a szükség, a legközelebb a segítség!"

5099
picurnagyi - 2016. november 08. 19:49:16

Drága Melinda!

Ez bizony így van. Hál'Istennek mindig éreztem a gondviselést!

Azt mondom, amit a gyermekeimnek, unokáimnak szoktam anno: "már csak hármat kell aludnod" Smile
Szeretettel: Edit Rose

5486
Magdus Melinda - 2016. november 08. 17:38:58

Drága Edit!
Életed nem volt könnyű, de a gondviselő Úr sosem hagyott magadra szerencsére. Várom a folytatást! Smile

5099
picurnagyi - 2016. november 07. 22:00:53

Drága Gittám!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm figyelmedet - együtt érző olvasásodat!
Szeretettel ölellek: EditHeartRose

4005
zelgitta - 2016. november 07. 21:51:07

Veled izgulok es drukkolok, EditemSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.